A tizenhatodik sorozatához érkező ÖRÖM A ZENE Tehetségkutató 2023-2024. évadának döntőseit mutatjuk be a holnap hangjai rovatban. A sort a The Roving Chess Club zenekarral folytatjuk, ők a martonvásári Fülesbagoly Tehetségkutatón érdemelték ki az októberi döntőn való szereplés lehetőségét.
Bemutatnátok röviden a zenekart?
Nagyzenekarként kb. pont egy éve, ebben a formában, teljes héttagú zenekarként maximum két hete. De ez úgy fest marad. (Joel Kaufman, Guba Ágoston, Miskolczi Marcell, Bazsó Gergő, Vendl Máté, Tésik László, Szabó Dénes)
Van-e a zenekarnak kitűzött, megfogalmazott célja, vagy felvállalt üzenete?
Kitűzött célok mindenképpen, a lehető legönazonosabban dalokat írni és zenélni. A zenekar közölnivalója pedig a zenében található meg, minden más csak sallang.
Véleményetek szerint a ti zenekarotok miben egyedi, mi az, ami különlegessé tesz benneteket?
Leginkább a hangszerelés, és a stílus. Az Ördögkatlan után jött oda egy srác, és mondta hogy mi vagyunk a legjobb indie-folk zenekar itthon-”meg a legrosszabb is” tette hozzá a dobosunk, mert hogy nem igazán tudunk más zenekart itthon ebben a műfajban.
Milyen jövőt láttok magatok előtt, merre tendál a hazai zeneipar?
Magunk előtt van pár dolog fixen, amiket meg szeretnénk valósítani, ilyen a lemezkiadás, külföldi showcase-eken eredményes szereplés, és itthon meg koncertezni amennyit lehet. A hazai zeneipar olyan fordulatokon megy keresztül, hogy csak kapkodjuk a fejünket. Ami biztos, hogy vannak gyors felfutású “nagy” produkciók, de véleményem szerint ez csak a perc-emberkék dáridója. A saját imidzsüket trendekhez igazítani vágyó zenekarok kikopnak, a pillanat urai eltűnnek hosszabb távon. És kettő másik ugyanolyan nő a helyükbe, akik még fiatalabbak, még “relevánsabbak”.
Meg tudnátok nevezni pozitív, vagy negatív trendeket, amelyeket mostanában tapasztaltatok?
A hangszerek kikopása nem annyira tetszik, az viszont igen hogy tartalmi keretek szempontjából kezdjük kollektíven elengedni az ilyen felszínes, semmitmondó dalokat, meg irányokat. Az utóbbi pár évben felbukkant pár olyan előadó, akik önazonosak, nem klisékben gondolkodnak, egyedi hangjuk van és most mainstream előadóknak nevezhetjük őket, headlinerek nagy fesztiválokon-miközben full underground kéne legyen amit csinálnak. Ez nagyon imponáló, óriási lenne ha zenekarok szintjén is elérnénk már ezt a fokú önazonosságot, és befogadói érettséget, de ebből még ilyen áttörést nem tapasztalunk itthon.
Szerintetek meg lehet élni ma a zenélésből?
Minél magasabb szinten zenél valaki, annál kevésbé. Jó esélyeink vannak.
Mit gondoltok a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt a helyzet? Ha igen, szerintetek miért?
Ide beszúrnám a Belga-Bezzeg régen egy örök érvényű sorát: “Bezzeg régen gitár volt a zenébe’”
Megítélés szempontjából azt érzem, hogy rengeteg esetben túl van értékelve a szakmai tudás, és iszonyatosan alul értékelve a lelkivilág gazdagsága-amiből indulna egyébként minden. Ezért van 500 pop-projekt évente, amiben profi session zenészek profin zenélnek, totál üres, tartalom nélküli szövegekre. Elveszik a lényeg.
Van-e jelöltetek, hogy kiből lehet/lehet-e egyáltalán valakiből magyar világsztár?
Mózner Laci.
Mi a véleményetek a tehetségkutatókról általában?
Szeretünk megfordulni rajtuk, nagyon jó lehetőségeket kapnak induló zenekarok, amikre a kezdetleges szakaszban kiadó/menedzsment nélkül óriási szükség van. A szakmai feedback is rengeteget tud jelenteni.
Mi a véleményetek a zenei utánpótlásról?
Vannak nagyon jó, egyedi hangok.
Mi a véleményetek a fesztiválokról?
Nagyon nagy motiváció a fesztiválozás zenekari oldalról.
Mi a véleményetek a zenei klubéletről?
Nekem óriási élményeim vannak az elmúlt három évből. Kellően színes, baromi jó külföldi és itthoni zenekarok adnak koncerteket, szerintem erre panasz nem lehet. Itt van a város, vagyunk lakói, maradunk itten.
Szerintetek mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen?
Általános megbecsültség, kollektíven a teljes társadalom részéről. Kezdve a zenekarok kifizetésétől a profi helyszínek felhúzásával, és a médiában való nagyobb tér biztositásával.
Köszönjük a beszélgetést.
2024. szeptember 24. 16:19