A holnap hangjai – Tenyei József (Anxius)
A holnap hangjai rovatban igyekszünk olyan feltörekvő zenekarok létezésére rávilágítani, akik mindenképp érdemesek arra, hogy felkerüljenek a zenei térképre, s a pályatársak is képet kapjanak róluk, illetve a véleményükről, ami a hazai zenei életet illeti.
Mivel foglalkozol éppen?
Nos, elég sok mindennel, de az alap megélhetést egy mérnöki munka adja. Természetesen, mint ahogyan oly sok zenésznek, a civil melómnak is van némi köze a zenei eszközökhöz, ez is a villamossággal kapcsolatos. Szóval, villamosmérnökként dolgozom. Ezen kívül persze itt van még a zenélés, amit közel 20 éve hajszolok! Mindvégig ugyanabban a zenekarban, sőt a 3 alapító tag is ugyanaz, a 4 fős bandában. Készítettünk 2 demót, 3 albumot, és reményeink szerint lassan jön a 4. is. A dobosok sajnos sokat cserélődtek nálunk, de most végre úgy érezzük, hogy a jelenlegivel nagyon hosszú távon együtt maradunk.
A zenei stílusunk sokat finomult az évek alatt, és szépen kikristályosodott a saját utunk. Kijelenthetjük, hogy mára már egy teljesen sajátságos vonalat képviselünk a heavy metal berkein belül. Bár már sok kritikusnak beletört a bicskája a besorolásunkba - amelyre külön büszkék vagyunk-, legutóbb határozottan kijelentették, hogy classic metalt játszunk. Ezt mi el tudjuk fogadni! Szóval, összefoglalva, az életem jelentős részét a zene teszi ki. Sokszor segít át nehéz időszakokon, és sokszor okoz is ilyeneket. Ugyanakkor, a legtöbbet is adta eddig az életben... Ez a legerősebb „hobbi” az életemben, de mindemellett igyekszek sokat sportolni, és bedolgozok egy másik cégnek is a főállásom mellett, mert ugye a zenélés az sokba kerül.
Mik a szakmai terveid a közeljövőre?
A zenészvilágban a folyamatos fejlődés, és a tanulás. Mivel nem ez a megélhetésem alapja, elég kevés időm marad a gyakorlásra, de azért igyekszem. Ez igaz a gitározásra, és az éneklésre is. Persze mindig lehetne többet gyakorolni, de mostanában valóban kevés idő marad rá. Így talán a legfontosabb, hogy némi plusz időt felszabadítsak erre a célra. Ugyanakkor az együttesnek fontos célkitűzése, hogy a lehető leghamarabb összehozzunk egy újabb albumot, immáron a negyediket a sorban, és egy klipet is készítsünk majd hozzá. Fontos mindnyájunknak, hogy a zenei minőség albumról albumra folyamatos fejlődést mutasson, célunk az igényes MONDANIVALÓVAL bíró zene terjesztése, művelése. Érzékenyek vagyunk erre a témára, reméljük mindig sikerül „meglepnünk” a nagyérdeműt, természetesen pozitív értelemben.
Új anyag? Koncertek? Szólótervek? Zenekari tervek?
Lassan elkészül egy albumnyi alapanyag. Ez természetesen még sokat fog változni, csiszolódni a megjelenésig, még rengeteg időt igényel a véglegesítés, de úgy 7 nóta zenei alapja már elkészült. Ebből „villantottunk” hármat tavaly ősz végén, ízelítőül, ingyen.
Koncertjeink folyamatosan vannak, kisebb nagyobb helyeken, bár sajnos a fesztiválkörnyezet egyelőre nem nagyon kerekedett ki a számunkra. Igyekszünk minden hónapban egy-két koncerttel meglepni a közönségünket. Erre is lehet mondani, hogy kevés, de munka és a család mellett épp elég. Volt, amikor 40-50 koncert is lement egy évben, de sajnos volt egy „gerinctörése” a zenekarnak, és kimaradt néhány év. Bár soha nem oszlottunk fel, és minden héten becsülettel csináltuk a próbákat is, de két-három évig nem tudtunk koncertezni, krónikus dobos hiány miatt.
Szólóterveim sohasem voltak. A mi zenekarunk legnagyobb erőssége, hogy mindig együtt voltunk, együtt írtuk/írjuk a dalokat, és a legszorosabb barátságot ápoljuk csapaton belül. Az eredményeinket egymás nélkül soha nem értük volna el, így sohasem gondolkodtam azon, hogy akár más zenekarban, akár egy szólóalbumra is különválnék a többiektől. Azt gondolom, ezzel a többiek is így vannak, egyetlen kivétel a dobosunk, akinek ez a megélhetési forrása, így ő kénytelen több helyen is játszani. Ő az egyetlen „profi” köztünk, már amennyire manapság a „könnyűiparban” értelmezhető ez a kifejezés. Szóval, ő mesterfokon képzett a hangszertudás tekintetében. A többiek autodidakta úton sajátították el a zenélés tudományát. Mondjuk így egy kicsit tovább is tartott… Hehe!
.jpg)
Szerinted merre tendál a hazai zeneipar?
Hát, ha őszinte akarok lenni, akkor a butulás felé. Egyre több és több a zenekar, mindenki gyorsan, és könnyen akar meggazdagodni, és sokan elhiszik, hogy ebben a szakmában ez működik is. Pedig nagyon nem... Kivéve persze, a gyorsan, egy albumra „felsztárolt” együtteseket/előadókat. Egyre hígabbnak érzem az itthoni zenei palettát, és sajnos egyre több a rossz példát látok a „nagyobb” előadók közt is. A hangszeres, vagy zenei tudást már simán helyettesítik a különböző audio szoftverekkel. Nem kell már éveket izzadni ahhoz, hogy egy hallgatható anyagot összerakjon az ember. Persze így az élő előadások nagy többsége elég siralmas is tud lenni. Tisztelet a kivételnek, és azoknak, akik nem adták még fel az igényességet.
Milyen pozitív/negatív trendeket tapasztalsz?
Lásd előző kérdésnél!
Mit jelenthet a CSTP támogatás egy kezdő zenekarnak? Mit jelentett nektek?
Nos, talán a legfontosabb, hogy megadhatja a kezdő „lökést”. Segíthet elindulni-eligazodni azoknak, akik még nem tapasztaltak eleget, és segítséget nyújthat az „út” megtalálásában. Összehozhatja a megfelelő partnereket, és természetesen nem utolsó sorban kipótolhatja egy-egy pályázat a hiányos anyagi keretet is, így könnyebb megvalósítani akár koncertet, akár egy klubozást, akár egy-egy albumot, vagy klipet.
Jelentkeztek más pályázatokra, például az NKA, CSTP vagy más intézmény kiírására?
Régebben több pályázatra is jelentkeztünk, de vagy a rutintalanságunk, vagy a felkészületlenségünk miatt mi elég sokat csalódtunk. Nem volt lehetőségünk felkérni egy jó pályázatírót, és nem volt lehetőségünk sajnos ilyen irányú tanácsokat sem kapni. Így egy időre abbamaradt a lelkesedés, de ki tudja!? Talán majd most újra nekirugaszkodunk az új hanganyaggal, hátha…
Szerinted meg lehet élni ma a zenélésből - te ebből élsz?
Biztosan meglehet, hiszen többen is megélnek belőle. A kérdés inkább az, hogy kinek, mennyi zenekarnak biztosít megélhetést a hazai piac. Magyarország elég kicsi e tekintetben is, ezt mindenki tudja már. Egy-egy műfaj nehezen tart el 3-4 zenekarnál többet. A CD eladások nem működnek, a klubok nagy része nem tud megfelelő finanszírozási hátteret biztosítani a fellépőknek, legkevésbé az amatőr zenekaroknak. Túl nagy a kínálat, a fesztiválok előre kijelentik, hogy az amatőr/kezdő zenekarok egyáltalán nem kapnak náluk anyagi juttatást, „Örüljenek, hogy egyáltalán lehetőséget kapnak!” Mármint, ha kapnak, mivel az elbíráláskor nagyon sokszor nem zenei alapon döntenek, hanem a jól ismert „ismerős ismerőse” alapon. Legalábbis a „kis” együttesek körében. Persze más, ha már az embernek neve van, de még a „nagyobb” zenekarok körében sem mindenki csak ebből él, nagyon sokszor, még nekik is kell valami kiegészítő civil munka. Persze ez lehet zene közeli is, de van, hogy teljesen idegen tőle. Tehát, meglehet élni belőle, de véleményem szerint igen keveseknek.
Mennyit keresel egy évben? (csak ha nem sért a kérdés)
A zenélésből?! Haha! Ha mindent összeteszek, akkor ez leginkább ráfizetéses! Fizetni kell a próbatermet, a hangszert, a karbantartását, a technikai cuccokat, és amikor az ember elmegy koncertezni, akkor jó, ha valamivel felette kap az úti költségének, és a fogyasztásának. Abból, ami nagy ritkán marad, veszünk új bőrt, új mikrofont stb… Mindezeket összefoglalva, a zenélésből semmi nyereség, inkább ráfordítás. A civil élet más, hisz azért meg kell élni valamiből, ott nincs okom panaszra.
Milyen területről származik több bevétele ma egy hazai zenésznek: koncertből, vagy lemezeladásból, esetleg jogdíjakból?
A kérdés kiváló! Mindez attól függ, hogy melyik szegmensből van a zenekar. Egy befutott csapatnak valószínűleg vannak bevételei hangzóanyag eladásból is, bár kötve hiszem, hogy ez tenné ki a legnagyobb részét a bevételnek. Jogdíjjal ugyanez a helyzet. Az egyedüli értelmes bevételi forrás szerintem a koncertbevétel – főleg a kisebb bandáknál.
Mit gondolsz a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt a helyzet? Ha igen, szerinted miért?
Nem gondolom, hogy régebben, ebből a szempontból sokkal jobb lett volna a helyzet. Talán az ront a dolgon, amiről már volt is szó, hogy hígul a piac. Ez mindenképpen ront a dolgon, de ugyanakkor a mai kornak, és a régebbinek is megvoltak a maga megérdemelten kiemelkedő alakjai, és nem hiszem, hogy manapság bármelyik híresebb zenésznek rosszabb lenne a megítélése, mint mondjuk két évtizeddel ezelőtt.
Van példaképed?
Van! In Flames. Új stílust indítottak, és elképesztően technikás zenéjük van.
Van-e jelölted, hogy kiből lehet/lehet-e egyáltalán valakiből magyar világsztár?
Így konkrétan nincs, de több zenekart/előadót is fel tudnék sorolni, akik véleményem szerint alkalmasak lennének rá. Mint ahogyan már többekkel előfordult, hogy külföldön is igen népszerűnek számítanak. Ez úgy gondolom, egyszerre tudás, és szerencse dolga is.
Hogy látod magad 20 év múlva?
Öregnek! Haha! Viccet félretéve, remélem, hogy tudom még akkor is folytatni a zenélést, és remélem, lesz elég bölcsesség majd bennem, hogy el tudjam dönteni, mikor kell abbahagyni.
Mi a véleményed a tehetségkutatókról általában?
Vannak jobbak, és rosszabbak. Baráti zenekartól hallottam olyat is, hogy a meghirdetett nyereményt sem kapták meg. Ugyanakkor akadnak színvonalasabbak is, részt vettünk mi is egy-kettőn, saját tapasztalatból nekem nincs negatív véleményem róluk. Az tény, hogy néha nevetséges a díjazás, és a legtöbb ilyen rendezvény átvette a gazdaságilag valószínűleg jobban megtérülő, félig szavazós, félig zsűrizős megoldást, ami néha elég idegesítő. Ugyanakkor sok koncertlehetőség is megnyílhat így a jobbak előtt.
Mi a véleményed a zenei utánpótlásról?
Változó. Néhány évvel ezelőtt negatívabb volt a véleményem, de amikor már azt gondoltam, hogy Magyarországon sohasem lesz változás, akkor egy kicsit elkezdett nyitni a piac, és bár válogatós vagyok, mégis tudtam „fiatal”, szerethető együtteseket találni. Szóval javulóban!
Mi a véleményed a fesztiválokról?
Túl sok van. Ez valószínűleg abból is adódik, hogy talán a jobb reklámértéke vagy a szó „nemes” csengése miatt már egy sima klubdélutánt is képesek fesztiválnak becézni. Így a fesztiválok megítélése szerintem nagyban romlott. Ugyanakkor a ténylegesen színvonalasak, azok tartják magukat. Én személy szerint a legnagyobb fesztiválunkban csalódtam a legnagyobbat. Évekig - konkrétan 13 éven keresztül- jártam rá, de a mostani árképzésük, és a zenei kínálatuk már nem nekem – vagy, ha úgy vesszük, nem a magyaroknak- szól. Hál’ Istennek volt hova menekülni! Egyébként szeretem a fesztivál „érzést”, és szeretem a fesztiválokat!
Mi a véleményed a zenei klubéletről?
Kevesen járnak már el ilyen helyekre. Persze a nagyobb klubok tartják magukat, de számomra a klub az kicsi. Sok helyet megismertünk a koncertezéseink alkalmával, mindenhol ugyanazzal a problémával küzdenek, alacsony a látogatottság. Ennek szerintem két oka is van. Klubokból is túl nagy lett a kínálat, minden héten több tíz koncertből válogathat az ember, és gyakran nehéz a döntés, meg hát persze az anyagi korlátok is léteznek...
Azok a klubok a nyertesek, ahová a nagyobb együtteseket is meg tudják hívni. Az emberek legnagyobb része ezekre a rendezvényekre megy inkább, és ez teljesen érthető. Fent már beszéltünk a zenei felhígulásról, az emberek túl sok rossz koncertet láttak már. Egyszerűen az amatőr zenekar jelentése sokaknál egyenlő lett a rossz koncerttel. Emiatt az emberek inkább a biztosra mennek, pedig sok tehetséges zenekar létezik az amatőrök között is.
Szerinted mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen?
A nagyobb médiák támogatása. Bár már néha ezen is látszik némi fejlődés, de még messzemenően nincs itt az áhított cél. Érdemes lenne megfelelő alapokat teremteni a klubok működéséhez is. A hazai, általános - rockzene- megítélés még mindig huligánoknak tart minket, és minden rockzenéről azt hiszik, hogy hörgős death metál. Hihetetlenül naivak tudnak lenni az emberek, közben meg hallgatják a rockzene populárisabb produkcióit, mintha azok teljesen mások lennének. Ebben megint csak nagy szerepe van a médiának.
Köszönjük a beszélgetést.
2017. június 26. 18:03