A holnap hangjai – Sorbonne Sexual
Folytatjuk a megkezdett hagyományt, s az immáron kilencedik sorozatához érkező ÖRÖM A ZENE Tehetségkutató 2016-2017. évadának döntőseit mutatjuk be a holnap hangjai rovatban. A sort a Sorbonne Sexual zenekarral folytatjuk, ők az Öröm a zene – Ördögkatlan Fesztivál tehetségkutatón érdemelték ki az októberi döntőn való szereplés lehetőségét.
Bemutatnátok röviden a zenekart? (név, hangszer, stílus, mióta zenéltek együtt)
Mi vagyunk a Sorbonne Sexual, ami egyfajta platformot is jelent, egy alkotóközösséget, illékony érzelmeket, a tudatos felismerések üdítő pillanatait. Stilisztikai határaink nincsenek, az általános reflexióink határozzák meg hogy egy-egy valóságot hogyan teremtünk meg dalként, mégis leginkább az alternatív szcéna sodrása húzott be minket a legjobban, melynek pont van már stilisztikája, figurái, ezekhez tesszük hozzá a mi jelenünket és így valami posztalternek nevezett jelzésérték keletkezik. Ha nagyon hivatalosak szeretnénk lenni, akkor 2010-től létezünk, ha kevésbé, akkor azt mondanám, hogy 2013.
Van-e a zenekarnak kitűzött, megfogalmazott célja, vagy felvállalt üzenete?
Valahogy oda szeretnénk eljutni, hogy Sorbonne-t hallgatni valamiféle véleménykinyilvánítás legyen, érted, ha részt veszel egy ilyen atmoszférában már valahova tartozol, tehát nem az ipar kiszolgáló „sajtburgermenüjéről” van szó, hanem valami olyanról, ami ebben az egészben részt is vállal, meg nem is, dichotóm beállítódás ez, hogy meg tudsz-e halni minden pillanatban, vagy csak vegetálsz a slágereddel. A legújabb lemezünk a Kifutás meg szövegegészében egy felvállalt üzenet, egy bátor kinyilatkoztatás, kontúros társadalomkritika.
Véleményetek szerint a ti zenekarotok miben egyedi... mi az, ami különlegessé tesz benneteket?
Dobálózhatunk (és persze dobálózni is kell) brandekkel, trendekkel, látvánnyal, de mégis a dalok azok amik érdekessé tehetnek bennünket, ha egyáltalán jól rá tudunk látni erre. Az a fajta kettősség amit az előbb említettem a felvállalt üzenet kapcsán, az a dalok szintjén is fellelhető, ez azt jelenti, hogy lehet egy jó poprefrénünk, csak ne hasonuljunk meg vele, őrizze meg a progresszivitását a dolog. Így oszcillál a SorbonneSxl , meg azért hozzátenném azt is, hogy gyönyörűek vagyunk: a Viti a bajuszával, az Oli szintén a bajuszával, a Dörő egyértelműen a nagytétényi Brad Pitt, nekem meg páratlan gyűjteményem van acapulco ingekből.
Milyen jövőt láttok magatok előtt, merre tendál a hazai zeneipar?
Megpróbálom magam köré gyűjteni azokat a barátaimat, akik értenek ehhez, és ők megpróbálják ezt behatárolni. Művészeti koncepcióink vannak, tudjuk, mennyiből kell megvalósítani egy adott projektet, hogyan rakjunk össze egy lemezt, ilyenek, de ipari kérdésekkel nem igazán foglalkozunk, amire lehet azt mondani, hogy könnyelműség, naivitás és hasonló szavak, de valahogy ha nem így lenne, akkor nem lennének jók a dalok és akkor az egész lényegiségét eldobhatnánk a dolognak. Annyit el tudok mondani, hogy a SorbonneSxl egyértelműen befér ebbe az iparba és lennének olyan arcok, akik szívesen részt vennének a mi valóságunkban.
Meg tudnátok nevezni pozitív, vagy negatív trendeket, amelyeket mostanában tapasztaltatok?
Azt hiszem itt valaki nagyon túltolta a szekeret, főleg mikor tavaly megláttam a Kis Grofót a Volt Fesztivál nagyszínpadán, a Petőfi Zenei Díjátadó keretein belül fellépni, ott valami elszakadt, vagy amikor a Bereményi Géza bácsi, aki nyilván etalon számomra is, ugyanezen az eseményen bemondta hogy:”Az év zenekara: a Halott Pénz!” Szóval tudom trendnek nevezni azt a jelenséget is, hogy van az az öt-hat ember aki meghatározza az iparunkat, szinte egy pénzvilági szempontok alapján kiépült trendlabirintust alkottak meg, ahol már a kiszolgálás kiszolgálása megy, semmi lényegi szempont nincsen szem előtt, és akkor megy az, hogy mindenki azt hiszi, hogy a közönség döntött így, pedig egyáltalán nem, az a pár ember döntött úgy, és ők alakítják a trendeket, ezért nem tudunk ezzel a szóval azonosulni, és nincs is érintettségünk vele. Azt biztosan tudjuk mondani eme trendekkel kapcsolatosan, hogy fontos lenne felismerni a különbséget az egyszerű és a primitív között.
Szerintetek meg lehet élni ma a zenélésből?
Távolról látunk rá még erre a kérdéskörre, persze látjuk, hogy ki mennyit keres, vagyis halljuk, meg azt is, hogy ki mennyit nyúl le, de nem látjuk még át úgy a pénzmozgásokat, hogy azt tudjuk mondani, hogy igen meg lehet élni. Nagy a szűkölködés, kicsi pocsolya ez. A kettővel ezelőtti kérdésben már megválaszoltam igazából ezt a kérdést is, egy kicsit, szóval pont annyira foglalkozunk ezzel a kérdéssel, amennyire egészséges, viszont semennyire sem befolyásolja az adott koncepciót, amin dolgozunk.
Mit gondoltok a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt a helyzet? Ha igen, szerintetek miért?
Minden második zenész apja, vagy anyja nemtetszést fejez ki azzal kapcsolatban, ha a gyerek elkezdi a rockandroll ikonokat ösztönösen másolni, hiszen veszélyes ez az élet, nem biztos semmi, nincs egzisztenciális szilárdság. Szabadkozni kell egyes társaságokban, ha zenész vagy, vagy művészettel foglalkozol, én például hátrányos helyzetű vagyok, mert filozófiát is tanulok. Szerintem a megítélést leírja az a kis anekdota, amiben én is szereplek, miszerint a négyeshatos villamos megállójában, a Nyugati-pályaudvarnál egy öltönyös, részeg arc leszólított, hogy mondjam meg, hogy mennyi az idő, én megmondtam, szóba elegyedtünk, megkérdezte, hogy én mit csinálok és én mondtam, hogy zenélek, erre ő: „És amúgy?”
Van-e jelöltetek, hogy kiből lehet/lehet-e egyáltalán valakiből magyar világsztár?
Hosszú sorok nélkül: Beck Zoli; Papp Szabi; Ferenczi Gyuri
Mi a véleményetek a tehetségkutatókról általában?
A MÜPA Garázsband Fesztiválja nagyon bejött nekünk, az egy jó kezdeményezés, az Öröm a Zene is jó felé halad, jók az ügyek. Szerettem volna egy beszélgetést moderálni „Miért hívott fel az X-faktor?” címmel, hiszen számtalanszor felhívtak, és nem csak engem, hanem más kollégáimat is, és volt egy alapvető félreértés mindig azzal kapcsolatban, hogy milyen zenének, vagy milyen zenekarnak, milyen kontextusokba kell beleállni, mi áll nekik jól, és mindig elmondtam, hogy szerintem pont a rossz helyzet öli ki a zenekarból azt a pluszt, amitől az megéled és viszi magát. Sose értette meg senki.
Mi a véleményetek a zenei utánpótlásról?
Rengeteg jó zenekar van, innentől már csak a szakembereken múlik, hogy hogy rakják ki őket az ablakba. Kedves barátaink az Idegen zenekar nagyon erős produkció, aztán ott van a Jáde Nyúl, Madrapur zenekarra is érdemes ráhallgatni.
Mi a véleményetek a fesztiválokról?
Vannak kedvenc fesztiváljaink, mint minden zenekarnak. Hihetetlen szerelemmel vagyunk az Ördögkatlan iránt, mindig öleljük a Fishinget, szeretünk a Völgybe lenni. Persze vannak olyan rendezvények, amik eddig barátságosak voltak, de kezdenek szigetesedni, és ez a látogatók számára nem a legjobb ipari tendencia.
Mi a véleményetek a zenei klubéletről?
Mindig arról beszélek, hogy Pesten milyen kevés helyen lehet játszani. Vannak bár helyek, úgy néz ki pont elég, de nagyon sok kis klub van pénz nélkül, jó hangcucc nélkül, ez pedig megnehezíti az egészet.
Szerintetek mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen?
Egy igazán jó refrén mindig segít. Írjatok hát, amíg van kreatív energia és humán szellem!
Köszönjük a beszélgetést.
2017. augusztus 9. 16:38