A holnap hangjai - Sexnuggets
A tizenkettedik sorozatához érkező ÖRÖM A ZENE Tehetségkutató 2019-2020. évadának döntőseit mutatjuk be a holnap hangjai rovatban. A sort a Sexnuggets zenekarral folytatjuk, ők az egri Éter Light tehetségkutatón érdemelték ki az októberi döntőn való szereplés lehetőségét.
Bemutatnátok röviden a zenekart?
Az alapítás óta eltelt hét évben több tagcserét követően alakult ki a jelenlegi formáció. A korábbi felállásokban a zenekar két nagylemezzel örvendeztette meg a nagyérdeműt, az elmúlt pár hónapban pedig egy 4 dalt tartalmazó EP megírásába vágtunk bele.
Az énekesünk Horváth Csaba, aki Drucker Richárd gitárosunk közreműködősével viszi a show-t, a mély frekvenciákért Tóth Dániel felel, a -néha páratlan- kettőnégyért pedig Berczi Benjámin.
A zenénk stílusának fő irányzata a rock and roll, de a funky, a soul és a latin is közel áll hozzánk, így ezek is fellelhetőek a dalainkban.
Van-e a zenekarnak kitűzött, megfogalmazott célja, vagy felvállalt üzenete?
A zenélés által okozott mérhetetlen örömmel állunk a színpadra és ezt igyekszünk átragasztani a közönségre. Az üzenet így főként az, hogy bármilyen lelki állapotban is jöttél, érezd Te is legalább annyira jól magad, mint amennyire mi örülünk annak, hogy itt vagy.
Véleményetek szerint a ti zenekarotok miben egyedi... mi az, ami különlegessé tesz benneteket?
A fő fegyverünk talán a humor és a lehengerlő, pozitív energia, amit igyekszünk sugározni. Ezzel persze -szerencsére- nem vagyunk itthon egyedül, azonban kevés olyan, igazán szívből jövően lökött ember van a színpadokon, akik ezt ilyen büszkén vállalják és hirdetik is. Amellett, hogy komolyan vesszük a koncertjeink zenei részét, önfeledten karikírozzuk ki közben saját magunkat, nem félünk közszemlére tenni a magunk bolondságát.
Milyen jövőt láttok magatok előtt, merre tendál a hazai zeneipar?
Minden erőnket arra próbáljuk összpontosítani, hogy a következő pár évben a lehető legjobb hatásfokkal működjünk és lépésről lépésre elérjünk azokhoz az emberekhez, akik megtalálják a zenénkben a saját örömüket, a kikapcsolódást, az energiákat. A közönségünk bázisának növelése tehát a legközelebbi célunk, velük együtt pedig szeretnénk a legnagyobb színpadokig menetelni.
Az aktuális zeneipari trendek mindig változnak, de mi hiszünk abban, hogy a zenénk alapja, a rock and roll a generációkat „túlélő” energiájával fent tud maradni az emberekben.
Meg tudnátok nevezni pozitív, vagy negatív trendeket, amelyeket mostanában tapasztaltatok?
Pozitív trendként mindenképpen megemlítenénk, hogy azt látjuk, hogy elképesztő mennyiségű tehetséges, képzett zenész van ma Magyarországon.
Negatív trendként ugyanakkor azt tapasztaljuk, hogy -bár vannak nagyon jó kezdeményezések erre vonatkozóan- még mindig rengeteg gyermek van, aki úgy nő fel, hogy nem adatik meg neki, hogy a kezébe vegyen egy hangszert, akár csak pár percre is. Persze tisztában vagyunk vele, hogy sokuknak ennél sokkal alapvetőbb dolgokban kell nélkülöznie, magunkból kiindulva viszont tudjuk, hogy egy hangszer mi mindent adhat egy embernek. Ha több gyermek kaphatná meg ezt a lehetőséget, akkor hosszabb távon -egyebek mellett- a zeneipar is egy minőségi fejlődésnek indulhatna.
Szerintetek meg lehet élni ma a zenélésből?
Egy nagyon szűk réteg számára jelenthet megélhetést, de véleményünk szerint ez a többség számára jelenleg nem opció.
A kérdés inkább az, hogy ezért mit kell vállalnia egy zenésznek. Ennek itthon talán a legkézenfekvőbb formája a party-zenekarozás. Vannak, akik szeretnek -modernebb vagy a régi iskolát követő- ilyen formációkban játszani, nagyon sok zenészt ismerünk viszont, akinek ha nem a megélhetése múlna rajta, nem feltétlenül csinálná.
Ha a saját zenéjével próbál valaki itthon érvényesülni és a klasszikus módon szeretné végigjárni a lépcsőfokokat, az pedig jellemzően nem, hogy bevételt nem termel számára nagyon sokáig, de komoly kompromisszumokat is követel az anyagiak terén. Emellett a mindennapokat pedig sokszor csak szerényebb körülmények között lehet finanszírozni.
A zenélésből bevételt szerezni persze nem csak ilyen módokon lehet, de alapvetően komoly belefektetett munka (és az ezzel járó idő és pénz) árán lehet csak a megélhetéshez elegendő bevételt generálni.
Mit gondoltok a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt a helyzet? Ha igen, szerintetek miért?
Nehéz megítélni, hogy ilyen szempontból régen jobb volt-e a helyzet. Minden bizonnyal akkor sem bővelkedett az ország hangszeren játszó emberekben, de ha valaki kitűnt a tömegből, azt valószínűleg nagyobb tisztelet övezte.
A korábban említett „negatív trend” (miszerint manapság is sokaknak nincs lehetősége hangszeren játszani) nagyban hozzájárulhat a zenészek megítéléséhez. Hiszen ellenkező esetben többen tapasztalhatnák meg, hogy például mit jelent napi szinten akár csak 1-2 órát leülni gyakorolni és megpróbálni fejlődni – hogy csak a legalapvetőbbeket említsük.
Mi mindannyian igyekszünk legalább az ismeretségi körünkben terjeszteni a „nem zenélők” között, hogy miről szól és mi mindennel jár ez a szakma – és, hogy igen: ez egy szakma.
Azt gondoljuk, hogy ez is egy fontos missziója egy zenésznek.
Van-e jelöltetek, hogy kiből lehet/lehet-e egyáltalán valakiből magyar világsztár?
Egyre több világszínvonalon zenélő kollégát hallunk itthon és ez nagy büszkeséggel tölt el minket, ezért bízunk benne, hogy meg fogják találni a módot arra, hogy nemzetközi színtéren is ismertté váljanak.
Ha zenekarról van szó, akkor a dobosunk, Beni szerint a Mörkben van meg ez a potenciál. Ha külön zenészekben gondolkozunk, akkor Gerendás Dani lehet az, akinek a tehetsége és a „tenni akarása” is egy világszerte ismert produkció tagjává teheti.
Mi a véleményetek a tehetségkutatókról általában?
Évről évre több olyan -klasszikus- tehetségkutatóról hallunk, ahonnan nagyon jó tapasztalatokkal, használható és építő kritikákkal és nem utolsósorban hasznos nyereményekkel térnek haza a kollégák.
Kiváló kapcsolatépítési színtérnek gondoljuk őket és reméljük, hogy egyre több cég látja majd meg bennük a promóciós lehetőséget, így a tehetséges zenekarok még több, a működésükhöz szükséges eszközzel és feltétellel gazdagodhatnának.
Mi a véleményetek a zenei utánpótlásról?
Nagyon erős a mezőny, ezt mindenki láthatja, aki akár csak pár percig böngészi a videókat a neten. Ez nem is csoda: sok kiváló kollégánk tanít, akiken azt látjuk, hogy tisztában vannak a tanári hivatásnak a súlyával, példamutatásával.
Ezen felül pedig továbbra is csak azt tudjuk mondani: adjunk hangszert a lehető legtöbb gyermek kezébe – ha pedig már nem gyerek vagy: sosem késő elkezdeni (dobolni)!
Mi a véleményetek a fesztiválokról?
Mindig nagy öröm számunkra, amikor fesztiválszínpadra állhat fel a csapat. Nagy előnyük, hogy -a klubokkal ellentétben- adott a látogatóközönség, így ha egy zenekar mindent belead a színpadon, jó eséllyel több embert tud bevonzani a saját rajongói táborába.
Mi a véleményetek a zenei klubéletről?
A klubélet a korábbi generációk szerint is nagy változáson esett át. Míg régebben a nagyobb klubok bizonyos számú fix látogatói bázissal rendelkeztek, manapság sokszor már komoly promóciók árán lehet csak kisebb létszámú közönséget is lecsábítani egy-egy helyszínre.
Tapasztalataink szerint jóval több igényes klubra lenne szükség, a klubokban pedig jóval több, igényes élőzenei élményt kellene, hogy kapjon a hallgatóság.
Szerintetek mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen?
A közvetlen környezetünkben is számtalan zenekarnak van már meg a megfelelő hangszeres tudása, jó minőségű hangszerparkja, kellő koncerttapasztalata (legtöbbször mindezek ráadásul teljesen önerőből), de nem jutnak szélesebb körű bemutatkozási lehetőséghez.
Véleményünk szerint emiatt nagy szükség lenne olyan magyar rádiókra, amelyek az egyébként nagyon színes hazai zenei paletta minél szélesebb skáláját lefedik – a feltörekvő zenekarok körében is.
Köszönjük a beszélgetést.
2020. szeptember 18. 10:14