A holnap hangjai - Rozsda
Folytatjuk a megkezdett hagyományt, s az immáron kilencedik sorozatához érkező ÖRÖM A ZENE Tehetségkutató 2016-2017. évadának döntőseit mutatjuk be a holnap hangjai rovatban. A sort a Rozsda zenekarral folytatjuk, ők az érsekvadkerti tehetségkutatón érdemelték ki az októberi döntőn való szereplés lehetőségét.
Bemutatnátok röviden a zenekart? (név, hangszer, stílus, mióta zenéltek együtt)
Balázs: Köszöntjük a Kedves Olvasókat, mi vagyunk a Rozsda. A nevünk még az elején onnan jött, hogy feldolgozás zenekarként indultunk. A ’70-’80-’90-es évek magyar rock zenekarainak dalait játszottuk, és a Rozsda név magában foglalja bizonyos értelemben a ’régi fémet’.
Stílusunkat tekintve a legegyszerűbb jelző, hogy metal. Rengeteg féle zenét hallgatunk – természetesen nem csak metalt – és mindenhonnan akarva akaratlanul ragad az emberre több-kevesebb hatás. Hardcore, thrash, progresszív, djent elemek egyaránt felfedezhetőek a zenénkben itt-ott. Ezt a keveréket gyúrjuk a dalokba, törekedve arra, hogy ne egy kusza giccses egyveleg érzetét keltse.
Tulajdonképpen már több mint tíz éve zenélünk közös próbateremben Rétságon a srácokkal, viszont különböző bandákban. Harsányi Ferenc basszer-énekesnek és Havas Gergely dobosnak volt több közös formációja a Rozsda előtt, én viszont külön utakon jártam. Természetesen már akkor is voltak közös koncertezések, sörözések, meghallgattuk egymás bandáit. Végül 2014-ben verődtünk össze. A srácok gitárost kerestek egy új projekthez, én épp zenekarkeresőben voltam, az eredmény pedig a Rozsda lett.
Van-e a zenekarnak kitűzött, megfogalmazott célja, vagy felvállalt üzenete?
Feri: Sokféle forrásból merítek. Van, hogy egy film, vagy más zenekarokat hallgatva jut eszembe egy-egy jó ötlet. Természetesen a magánéletemből is. Könnyebb a dolgokat feldolgoznom, ha kiírom magamból.
Balázs: A dalainkban mindennapi problémákkal foglalkozunk. Egyéni és társadalmi szinten egyaránt olyan témákkal, amikkel szinte kivétel nélkül mindenki tud azonosulni. Szeretnénk a hallgatóság felé a dolgok pozitív oldalára rávilágítani. Mindig törekedni kell arra, hogy meglássuk a jót, észrevegyük az apró csodákat a minket körülvevő világban és, hogy minden gödörből találjunk kiutat. Ha egy mondattal kéne mindezt jellemezni, a „Ha menned kell” című dalunkból idéznék: „Ha néha pofára esnél, nevess a sárral összekent arcodon, és fogadd meg, másképp lesz minden holnaptól”.
Véleményetek szerint a ti zenekarotok miben egyedi... mi az, ami különlegessé tesz benneteket?
Balázs: Ekkora kínálat mellett nagyon nehéz teljesen egyedinek lenni. Nem próbálunk senkire hasonlítani, hasonló zenét játszani, ugyanúgy kinézni. Természetesen vannak példaképeink, kedvenc zenéink, zenekaraink, de ez csak az ihletek forrása. Továbbá az őszinteség, és az a kapcsolat, ami köztünk kialakult az évek során, egy végtelenül családias hangulatot kölcsönöz az egésznek. Próbák előtt rendszeresen töltünk azzal fél-1-2 órát, hogy megbeszéljük, kivel mi történt. Mindent tudunk egymásról. Jót és rosszat egyaránt. És a tudat, hogy a zenén, a zenekaron kívül is bármikor számíthatunk egymásra.
Milyen jövőt láttok magatok előtt, merre tendál a hazai zeneipar?
Balázs: Mindig kell egy jövőkép, egy elképzelés, hogy mit szeretnénk elérni, és azt milyen úton módon. Ha ez nem lenne, berozsdásodnánk.
Idén januárban elkészítettük az 5 dalos bemutatkozó EP-nket a házi stúdiómban, az első nagylemezünk felvételei pedig épp most folynak, szintén otthoni környezetben. Várhatóan az ősszel lesz kész, mi már nagyon várjuk a végkifejletet. Emellett írjuk a dalokat már az ezt követő lemezre is. Annak ellenére, hogy egy underground metal banda vagyunk, igyekszünk mindenhol ott lenni, fellépni és megjelenni, ahol csak lehetőség van rá. És talán kicsit egyúttal visszakanyarodva az üzenetünkhöz, próbálunk betolakodni, amennyire lehet a mainstream vonalba is, azért, hogy akik ódzkodnak a „hörgős metálzenéktől”, hátha kicsit a dolgok mögé néznek és rájönnek miről is szól az egész, és hogy mennyi mondanivalót is hordoz magában ez az éra is.
Meg tudnátok nevezni pozitív, vagy negatív trendeket, amelyeket mostanában tapasztaltatok?
Balázs: A legszembetűnőbb negatívum, amit tapasztaltunk – és tapasztalunk is a mai napig -, hogy az embereket kevésbé érdekli az élőzene. Főleg vidéken. Ez hatványozottan igaz az utánpótlás, vagy ahogy tetszik, „amatőr zenekar” szektorra. Természetesen van jó pár, már ismert, tehetséges zenekar, akiknek sikerült kinőniük ebből a feltörekvő státuszból, de ha „amatőr” zenekarokról van szó, bizony előfordul, hogy nagyobb helyeken is nyilvános próbát tartunk, vagy ha több banda lép fel, egymásnak zenélünk. És ez nem csak a metal esetében van így.
Pozitívumként azért kiemelném, hogy különböző kezdeményezések, szervezők és klubok egyre inkább nyújtanak nagyszerű lehetőségeket a bemutatkozásra az „amatőr” zenekarok számára. Reméljük, hogy az ilyen alkalmak majd elkezdik jobban felkelteni a nem-zenész közönség érdeklődését is.
Szerintetek meg lehet élni ma a zenélésből?
Feri: Ha nem próbálnánk meg, sose derülne ki. Az lenne a legjobb, ha mindenki abból meg tudna élni, amit szeret.
Balázs: Ezt mi a saját bőrünkön sajnos még nem tapasztaltuk. Természetesen hisszük azt, hogy ha valamit nagyon akarunk, az előbb, vagy utóbb beérik. Ha valami folytán pedig mégsem, legalább megpróbáltuk és mindent megtettünk érte.
Mit gondoltok a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt a helyzet? Ha igen, szerintetek miért?
Feri: Régen más okból volt nehezebb, mint ma. Nehézségek mindig voltak.
Balázs: Sokan azzal nincsenek tisztában, hogy zenésznek lenni nem csak arról a pár óráról szól, amit a fellépések alkalmával a színpadon töltünk. A színfalak mögött, - a próbateremben, otthon, vagy akár a stúdióban – gyakorlással, tanulással töltött rengeteg időt, energiát és áldozatot felejtik el, ami mindennek az alapja.
Van-e jelöltetek, hogy kiből lehet/lehet-e egyáltalán valakiből magyar világsztár?
Feri: Passz. Remélem a Rozsda!
Balázs: Sajnos erre nincs akkora rálátásom, hogyan működik ez az egész „sztárrá válás” dolog. Természetesen rengeteg olyan kiváló magyar művész van, aki szerintem szélesebb körű figyelemre lenne érdemes. Valahogy úgy működhet ez nagyban, mint a „hogyan lesz egy amatőr zenekarból jól működő, ismert magyar rock/metal zenekar” kérdés.
Mi a véleményetek a tehetségkutatókról általában?
Feri: Szerintem sokat segít egy kívülálló véleménye, főleg ha ért is a zenéhez. Persze vagy megfogadod, amit mond, vagy haladsz tovább arra, amerre úgy érzed, helyes. Mindig a megfelelő következtetést kell levonni. Nem sértődünk meg egy-egy negatív kritikán.
Balázs: Mint már fentebb említettem, mi igyekszünk mindenhol ott lenni, ahol lehet, így minden potenciális tehetségkutatóra is jelentkezni. Általában mindenhova elsősorban zenélni megyünk, nem a zsűrinek magunkat megjátszva bohóckodni. Folyamatosan azon vagyunk, hogy jobbak legyünk, és ehhez nagyon fontos, talán a legfontosabb a hallgatóság és a szakértők véleménye. De fontos megtalálni az egyensúlyt, hogy ezen felül mégis maradjunk meg önmagunk, ne vesszen el a saját stílusunk.
Mi a véleményetek a zenei utánpótlásról?
Feri: Nagyon sok jó fiatal zenekar van. Na nem mintha mi öregek lennénk! Szoktunk rá időt szánni, hogy megnézzük Őket, főleg ha egy rendezvényen szerepelünk. Tanulni mindenkitől lehet.
Balázs: Szerencsére emiatt nem kell aggódnunk. ☺ Számtalan kiválóbbnál kiválóbb banda működik, és alakul is nap, mint nap. És ők folyamatosan csak egyre jobbak és jobbak lesznek. Lépést kell tartanunk és felkötni azt a bizonyos alsóneműt, hogy mi is érvényesülni tudjunk.
Mi a véleményetek a fesztiválokról?
Feri: Kicsit talán sok van. Ezt lehet, hogy csak azért érzem mert nem jutunk el mindenhova.
Balázs: Sok jó fesztivál van, szeretjük őket, vendégként is, zenélni meg pláne. Sátor, sör, zene és kész. Sajnos fellépést szervezni nem olyan egyszerű. De nyilván lehetetlen annyi fesztivált szervezni, hogy minden létező zenekar beférjen, aki szeretne.
Mi a véleményetek a zenei klubéletről?
Feri: Szeretem a klub bulikat. Sokkal közvetlenebb a hangulata.
Balázs: Így van. Közvetlenebb és ’undergroundabb’.
Szerintetek mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen?
Feri: Ha többen járnának élőzenés rendezvényekre. Ha más zenekar táborából érkezők megnéznék a többi bandát is, nem csak a haverokat. Mi erre azért odafigyelünk, nem csak odamegyünk, lejátsszuk a bulit és megyünk haza. Megnézzük a többieket is.
Balázs: Többek között igen, amit Feri mond. És ha többen érdeklődnének az előzenekarok iránt is, nem csak egy jó alkalom, hogy a klub előtt beszélgessünk, cigizzünk és alapozzunk, amíg nem jönnek a nagyok.
Köszönjük a beszélgetést
Facebook
http://www.facebook.com/rozsdazenekar
Bandcamp
http://rozsda.bandcamp.com/
YouTube
https://www.youtube.com/channel/UCx_p_6tLQT14zZxaPC9o42g
SoundCloud
https://soundcloud.com/rozsdazenekar
Instagram
https://www.instagram.com/rozsdazenekar/
2017. augusztus 19. 08:35