A holnap hangjai – Polytrip
A tizenegyedik sorozatához érkező ÖRÖM A ZENE Tehetségkutató 2018-2019. évadának döntőseit mutatjuk be a holnap hangjai rovatban. A sort a Polytrip zenekarral folytatjuk, ők a Roxiget tehetségkutatón érdemelték ki az októberi döntőn való szereplés lehetőségét.
Bemutatnátok röviden a zenekart?
A zenekart Lugosi Dániel (ének, gitár), Székely Ádám (basszusgitár, vokál), illetve Vincze Ákos (dobok) alapította 2017-ben. Ezután bő egy éven keresztül próbáltunk és számokat írtunk, majd 2018 őszén kezdtünk el aktívan koncertezni. A jellemző stílusjegyek között megtalálható a rock mellett a grunge, a funk, illetve nyomokban a metal is.
Van-e a zenekarnak kitűzött, megfogalmazott célja, vagy felvállalt üzenete?
A mottónk ’Merj meglepődni’, ami tulajdonképpen arra utal, hogy igyekszünk olyan zenét játszani, ami kompromisszumoktól mentes, tényleg szívből-lélekből jön. Nincsenek műfaji kötöttségek, ha valaki lehoz egy ütős funk témát, akkor ugyanúgy számmá fogjuk gyúrni, mint egy kőbunkó punkos témát. Az egyik legjobb érzés az, amikor a színpadon játszva azt látjuk, hogy az emberek lába mozog az ütemre, bólogat a fejük, de valahogy mégis azt érzik, hogy nem teljesen értik, mi is történik a színpadon. Ha ez megtörténik, akkor mindenképpen jó úton haladunk.
Véleményetek szerint a ti zenekarotok miben egyedi... mi az, ami különlegessé tesz benneteket?
Semmiképpen sem szeretnénk reprodukálni egy-egy hangzásvilágot, igyekszünk valami egyedit teremteni. Nagyon szeretjük, ha az emberek úgy jönnek oda, hogy hát ez olyan volt, mint vagy 13 másik egyéb banda vegyítve, de nem is tudná megmondani, mihez áll közel. Ez számunkra azt mutatja, hogy sikerült valamilyen egyedi dolgot teremtenünk és nem egy már létező bandára hasonlítunk, vagyis inkább egy olyan mix a mi általunk kedvelt zenékből, amiket úgy tudunk csavarni, hogy az eredeti hatás ne legyen egyértelműen felismerhető. Fontosnak tartjuk azt is, hogy nincsen ritmusgitár, vagy egyéb hangszer, klasszikus trio felállásban játszunk. Ebből fakadóan minden témának húznia kell önmagában is, ha valaki kamuzik, hamar kiderül. :)
Milyen jövőt láttok magatok előtt, merre tendál a hazai zeneipar?
Eléggé kommersz irányba tolódott el a mainstream zene, sajnos nagyon sokszor azt tapasztaljuk, hogy a nagyobb nyugati trendeket próbálja a magyar mainstream könnyűzene is lekövetni inkább kevesebb, mint több sikerrel. Eléggé rombolja a közizlést, hogy mindenki olyan akar lenni, mint nyugaton egy sztár, és az egészből a végén annyi jön le, hogy ki milyen módszerekkel tudja majmolni, vagy éppenséggel lopni a külföldi trendet. De pont attól lesz felejthető és semleges, hogy ezekre a tömegcikkekre építik a saját zenéjüket, nem megjegyezhetőek és nem egyéniek. Pedig az igazság az, hogy rengeteg jó feltörekvő bandával találkoztunk már, szóval a megfelelő ’alapanyag’ mindenképpen adott. A közeli jövőt tekintve elég ambíciózusak vagyunk, ősszel fog megjelenni az első videoklippünk, illetve szeretnénk még 2019-ben egy háromszámos EP-t is megjelentetni, ezzel egyetemben pedig az első nagylemezünk munkálatait is meg akarjuk kezdeni mihamarabb. A számok már megíródtak, így emellett mindenképpen aktív koncertezéssel tervezzük tölteni a következő nyárig hátralévő időt. Hosszabb távon szeretnénk mind itthon, mind külföldön minél nagyobb közönséghez eljutni.
Meg tudnátok nevezni pozitív, vagy negatív trendeket, amelyeket mostanában tapasztaltatok?
Az, hogy egy Apey & Pea visszatérő névként jelenik meg fesztiválokon, és meg tud tölteni egy Budapest Parkot, mindenképpen bíztató trend, ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy egy 10 éves zenekarról beszélünk, akik kemény munkával érték el ezt a státuszt. Mindenesetre bízunk benne, hogy a trend egyre inkább ilyen irányba fog haladni a jövőben és teret ad a kicsit másabb és különlegesebb világoknak is.
Negatív trendnek azt tudnánk felhozni, hogy régen egy zenekarra azért jártak sokan, mert jók voltak, jó nótákkal, jó zenével, mostanság pedig, ha tömegek mennek egy koncertre, az akár simán jelentheti azt, hogy a legújabb trend miatt látogatnak el az adott produkcióra, a zene maga sokadlagos tényező.
Szerintetek meg lehet élni ma a zenélésből?
Megélni mindenképpen meg lehet, a kérdés inkább az, hogy mennyi kompromisszumot hajlandó kötni az ember saját magával a megélhetés érdekében. Az a szerencsés helyzet, hogy az ember a saját maga által írt, számára kompromisszummentes zenéjéből éljen meg, csak nagyon kevés ember számára adatik meg. Nyilván a legjobb dolog lenne, ha mi ebből élhetnénk meg, de az is biztos, hogy pusztán emiatt nem adnánk fel a zene iránt vallott nézeteinket, mert azok nem mi lennénk.
Mit gondoltok a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt a helyzet? Ha igen, szerintetek miért?
Szerintünk ugyanez lehetett a leosztás régebben is: voltak tábortűz gitárosok, iskolát végzett zenészek, ’költők’ hangszerrel, ízig-vérig tehetségek és zsenik. Ez ma is így van, csak régen talán az érték megbecsülése fontosabb volt, mint a mai világban.
Ma azért már a jókor, jó helyen, jó időben, jó marketinggel dolognak nagyobb szerepe van, a zenész – sztár kettős eltávolodott egymástól. A hazai megítélés kérdése elég nehéz, sokféle tévképzet él az emberekben manapság. Például van, aki abban a hitben él, hogy ha a TV-ben szerepeltem, akkor már tuti milliomos vagyok, és olyan is van, aki már a hangszer puszta látványától elkönyveli az embert komolytalannak, kivéve, ha valami ’nagy’ zenekarhoz tartozik.
Van-e jelöltetek, hogy kiből lehet/lehet-e egyáltalán valakiből magyar világsztár?
Azzal, hogy az internet használata az elmúlt években ilyen mértékben általánossá vált, gyakorlatilag mindenki számára adott a lehetőség, hogy magyar, vagy akár világsztárrá válhasson. Pillanatok alatt tud felrobbanni az internet egy-egy új előadótól, ez a lehetőség adott Magyarországon is, ugyanakkor az emberek ingerküszöbe is egyre magasabbá válik, ma már nem elég annyi a sztársághoz, hogy valaki ügyesen zenél és jó számokat ír. Mi úgy gondoljuk, hogy hazánkban is van több előadó is akár jazz, akár könnyűzenei fronton, akik európai, sőt világszínvonalon zenélnek, azonban ha megnézzük a mostani világsztárokat, nagyon komolyan működő PR és marketinggépezet van mögöttük, gyakorlatilag percre pontosan lebontott menetrenddel. Ez a fajta profin megtervezett gépezet Magyarországon azért nagyon ritka.
Mi a véleményetek a tehetségkutatókról általában?
A tehetségkutatók nagyon jó lehetőséget adnak a zenekaroknak több szempontból is: egyrészt a zsűritagoktól értékes és megfontolandó visszajelzést kaphatnak teljesítményükről, másrészt pedig lehetőség adódik arra is, hogy kicsit jobban megismerjék a többi feltörekvő zenekart, és elhelyezhessék magukat is ezáltal a jelenlegi ’amatőr’ piacon. Nem utolsósorban pedig jó lehetőség kapcsolatokat teremteni a különböző zenekarokkal, ez továbbra is nagyon fontos része ennek az iparágnak.
Mi a véleményetek a zenei utánpótlásról?
Volt lehetőségünk játszani az elmúlt év során mind Budapesten, mind vidéken is, és az az igazság, hogy nem nagyon játszottunk olyan helyen, ahol ne találkoztunk volna legalább egy baromi jó zenekarral (vagy akár többel is). Ahogy említettük is, az alapanyag mindenképpen adott, már csak a kitartás a kérdés. :)
Mi a véleményetek a fesztiválokról?
Sokat járunk különböző fesztiválokra, egyelőre inkább hallgatóként, mint zenészként, bár szerencsére néhány rendezvényen már volt lehetőségünk fellépni is, reméljük ezek száma a jövőben csak bővülni fog. Tök jó dolognak tartjuk, hogy a klasszikus ’nagy’ fesztiválok mellett egyre több kisebb fesztivál is kezd megjelenni a palettán, ami ezáltal egyre több hazai zenekar számára nyit lehetőséget a magyar vérkeringésbe bekerülni. Azért összességében még mindig abszolút mércének tekinthető, ha valamelyik zenekar visszatérő vendég a ’nagy’ fesztiválokon.
Mi a véleményetek a zenei klubéletről? Budapesti zenekar lévén mi azt tapasztaljuk, hogy az igény jelen van, de a lehetőségek inkább szűkülnek, mintsem bővülnének. Itt van például a Dürer Kert is, ami mindig a levegőben lóg, ki tudja meddig működik még, és igazából baromi jó koncertek fűződnek a helyhez. Szerencsére azért van néhány régóta működő, megbízható hely is, ahova mindig szívesen visszajárunk, illetve igyekszünk a közeljövőben minél több vidéki helyet is meglátogatni, hogy itt is megmutathassuk magunkat az embereknek.
Szerintetek mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen?
Az mindenképpen sokat segítene, ha a nagyobb fesztiválok is nyitnának a feltörekvő zenekarok irányába, és nem csak adott esetben 1-1 tehetségkutató díjként ajánlanának fel 1-1 ’szimbolikus’ helyet a már jól bejáratott zenekarok helyett. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy egy fesztivált húzónevek nélkül gyakorlatilag lehetetlen pénzügyileg eredményes módon működtetni, viszont ez egy ördögi kört idéz elő: ha csak a már bejáratott nevek játszanak a fesztiválon, akkor a kezdő, tehetséges zenekar nem tud bejutni, ha viszont nem tud bejutni, akkor nem lesz esélye megmutatni magát nagyobb közönség előtt. Ugyanez a nyitás örvendetes lenne a magyar rádiók esetében is, hiszen itt is ugyanez a trend figyelhető meg: nem merik kockáztatni a jól bevált receptet és nem mernek bevállalni újat, akár este 8-kor, mondjuk egy órában bemutatni pár új zenekart többféle stílusból.
Köszönjük a beszélgetést.
2019. szeptember 10. 18:17