A holnap hangjai - Mesekaszinó
A holnap hangjai rovatban igyekszünk olyan feltörekvő zenekarok létezésére rávilágítani, akik mindenképp érdemesek arra, hogy felkerüljenek a zenei térképre, s a pályatársak is képet kapjanak róluk, illetve a véleményükről, ami a hazai zenei életet illeti.
Bemutatnátok röviden a zenekart? (név, hangszer, stílus, mióta zenéltek együtt)
Kutrás–Kocsis Viktória – ének, vokál
Szakáll Csaba – ének, vokál, gitár, szövegek
Kutrás Csaba – basszusgitár
Kiss Viktor – dob
Nagy Ferenc Attila – akusztikus gitár
NFA: A Mesekaszinó 2014. májusában alakult Karcagon. A stílust tekintve alter/pop/rock muzsikát játszunk, saját szövegekkel.
Van-e a zenekarnak kitűzött, megfogalmazott célja, vagy felvállalt üzenete?
NFA: A zenekarnak nincs küldetéstudata és felvállalt üzenete sem. A Mesekaszinó senkit nem akar oktatni, főleg nem kioktatni. A szabad gondolkodásnak ad teret a szövegeken keresztül, természetesen az életünkbe beszűrődő társadalmi hatások itt–ott fellelhetők, de nem tipikusak.
Véleményetek szerint a ti zenekarotok miben egyedi... mi az, ami különlegessé tesz benneteket?
NFA: A szövegek által leírt világ mindenképpen egyedi, sokféle értelmezésre ad lehetőséget. A hangszerelésben is törekszünk a nem bevált sémák használatára. SZCS: Mi írjuk a dalokat, figyelembe véve néhány íratlan szabályt, de mindenki szabadon használja a hangszerét.
Milyen jövőt láttok magatok előtt, merre tendál a hazai zeneipar?
NFA: Dalokat írunk, felvesszük és koncertezünk. SZCS: Az, hogy milyen jövő van előttünk, az sok mindentől függ. Próbálunk mindent megtenni azért, hogy minél több emberhez eljuthassanak a dalok. Ez ma ezerszer nehezebb, mint mondjuk a „kilencvenes” években. Akkoriban egy másolt polimer kazetta képes volt bejárni az egész országot egy nagyon rossz minőségben rögzített koncertfelvétellel. Ma költhetsz bármennyit egy stúdiómunkára, egyáltalán nem biztos, hogy meg is hallgatják, pedig csak egy kattintás lenne. CD-t nem nagyon vásárol senki, a közösségi oldalon nagyon nehéz rést találni az emberekhez a süteményreceptek és az egyéb információk között. Sok jó zenekar van, akik megérdemelten vannak porondon. Vannak még ugye az egynyári sztárok bekeveredve az említett jó zenekarokkal a falunapokra és a fesztiválokra. A fazék mellett mindenesetre nem nagyon van szabad hely. Mi tesszük a dolgunkat, amennyire tőlünk telik. Szerencsére azért pár internetes oldal ad lehetőséget a bemutatkozásra (mint pl. a Music Media Magazin is), ami azért biztató.
Meg tudnátok nevezni pozitív, vagy negatív trendeket, amelyeket mostanában tapasztaltatok?
NFA: A lehetőségek egyre szűkülnek. A koncertre járó közönség száma csökken. Sok az új zenekar, de kevés az érdeklődő az új zenék iránt.
Szerintetek meg lehet élni ma a zenélésből?
SZCS: A tyúk és a tojás kérdése mindenképp előugrik ennél a témánál. Némi befektetést igényelhet a történet. Bizonyára nem esélytelen a dolog, de ahhoz kevés az elszántság és a „jó” dalok. NFA: A saját, úgymond rétegzenét játszó együtteseknek biztosan nem.
Mit gondoltok a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt a helyzet? Ha igen, szerintetek miért?
NFA: A mai „sztárok” nem minden esetben a hangszeren játszó zenészek/együttesek, hanem énekesek illetve egy-egy ilyen énekes köré felépített produkció, a következő évig. Természetesen vannak kivételek.
Van-e jelöltetek, hogy kiből lehet/lehet-e egyáltalán valakiből magyar világsztár?
NFA: Nincs átfogó képünk a hazai zeneipar ezen szegmenséről.
Mi a véleményetek a tehetségkutatókról általában?
NFA: A televízióban zajló műsorokról semmi jót sem tudunk mondani. A saját út megtalálása lényegesebb, mint egy tehetségkutatón való részvétel, mivel annyi külső körülménytől függ az eredmény, ami befolyásolhatja a helyezést.
Mi a véleményetek a zenei utánpótlásról?
NFA: Rengeteg fiatal foglalkozik zenével, ami nagyon jó dolog.
Mi a véleményetek a fesztiválokról?
NFA: Zártkör. SZCS: Az.
Mi a véleményetek a zenei klubéletről?
NFA: Nagyon kevés olyan hely van, ahol jó a hangosítás, van érdeklődő és a zenekar költségei is fedezve vannak. SZCS: A jobb klubokba a bejutás (akár csak útiköltségért cserébe) legalább olyan nehéz, mint a fesztiválok esetében.
Szerintetek mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen?
NFA: A médiának nagy szerepe lehetne abban, hogy az emberek érdeklődését felkeltse egy kevésbé ismert produkció iránt. SZCS: Ez így van. Legtöbb esetben néhány producer látja el dalokkal a hallgatottabb rádiókat.
Köszönjük a beszélgetést.
2017. január 16. 19:51