A holnap hangjai – LocalFace
A holnap hangjai rovatban igyekszünk olyan feltörekvő zenekarok létezésére rávilágítani, akik mindenképp érdemesek arra, hogy felkerüljenek a zenei térképre, s a pályatársak is képet kapjanak róluk, illetve a véleményükről, ami a hazai zenei életet illeti.
Bemutatnátok röviden a zenekart?
Közel 10 év hallgatás után Jávorszky "Bitang" Béca - aki a Kowalsky meg a Vega alapítója, zeneszerzője és gitárosa volt egyben 2001-2006 közt - megkereste Londonban élő barátját, Németh "Nana" Attilát, néhány új dalötlettel. Az anyag közel 1800 km távolságból formálódott, majd az eredményes közös munka érdekében Nana 2015-ben hazatért, és az ez idő alatt itthon összeállt hangszeres csapattal megalakult a LocalFace zenekar. A megalakulás alkalmából elkészítettük az első videoklipünket az "Egyszer még" c. dalra, majd ez év végén - Kowa megkeresése nyomán - a Barba Negra színpadán teltház előtt tudott debütálni a csapat, melynek felvétele teljes terjedelmében megtalálható a YouTube csatornánkon. Egy igen nehéz időszakon vagyunk túl, mind zenekari szinten, mind egyénenként, egyikünknek sem volt egyszerű az elmúlt egy-két év. De hálistennek minden megoldódni látszik, ezért most láttuk elérkezettnek a pillanatot, hogy újult erővel vegyük nyakunkba az országot. A zenekar jelenlegi, kiforrott felállása - a majdhogynem klasszikus könnyűzenei leosztásban - Németh “Nana” Attila ének, Jávorszky “Bitang” Béca akusztikus gitár, Dobossy Sándor gitár, Piricz “Cirip” István basszusgitár, a doboknál pedig Magyar “Zsozsii” Zsolt ül.
Van-e a zenekarnak kitűzött, megfogalmazott célja, vagy felvállalt üzenete?
Aranylemezek hegyei! (nevet) A viccet félretéve, olyan stílusú zenét szeretnénk csinálni, amit mi magunk is szívesen hallgatunk, vagy hallgatnánk a rádióban.
Véleményetek szerint a ti zenekarotok miben egyedi... mi az, ami különlegessé tesz benneteket?
A dalok egyfajta egyedi hangulatot sugároznak, számos stílus jellegzetességei ismerhetők fel bennük. Sajnos a mai előadók lesüllyedtek a szövegek tekintetében a reklámok szintjére, az eluralkodott „celebkultúra” miatt mindenki gyors sikert vár, így ebben is gondolkodnak. Könnyen emészthető, refréncentrikus, de sajnos mondanivaló nélküli zenék uralják az országos lefedettségű médiacsatornákat. Kaptunk egyszer egy olyan kritikát, hogy Nana szövegei olyanok, mintha egy pszichoterapeutával beszélgetne. A legbensőbb dolgaiból építkezik, viszont ezáltal a köz elé tárja. Sok visszajelzés alapján azt tapasztaltuk, hogy mindenki talál benne egy-egy olyan sort, ami mintha róla szólna. A dalszerkesztés és hangszerelés tekintetében erősen próbálunk a pop, a rock és a southern közti vékony mezsgyén lavírozni, ami a mély szövegek ellenére is befogadhatóvá teszi a zenénket. Egyébként magunk között ezt csak „bitang-popként” szoktuk aposztrofálni.
Milyen jövőt láttok magatok előtt, merre tendál a hazai zeneipar? Meg tudnátok nevezni pozitív, vagy negatív trendeket, amelyeket mostanában tapasztaltatok?
Ugyan az élőzene tetszhalott volt sokáig, most már számos pop előadó is kizárólag csak élő zenekarral jár fellépni, a playbacknek szerencsére kezd leáldozni. A zeneipart mi egyöntetűen felfelé ívelőnek látjuk, viszont problémának tartjuk a zenekarok megfelelő szakmai képviseletének hiányát. Nagyon sok zenekar hal bele ebbe. Menedzsernek, producernek, hangmérnöknek, logisztikusnak és ügyes gazdasági szakembernek egyaránt lenni keveseknek sikerül, arról nem is beszélve, hogy az igazi siker érdekében mindezeknek zenei tehetséggel is kellene párosulnia. De hiányoznak azok a médiumok is, ahol az ugyan régóta fennálló, de kevésbé ismert zenekarok is teret kaphatnának. Erre nagyon nagy igény lenne a hallgatóság részéről is.
Szerintetek meg lehet élni ma a zenélésből?
Sokaknak sikerül, de fontos megjegyezni, hogy ez nem ennyire fekete-fehér. Tudniillik manapság az előadó egyáltalán nem biztos, hogy azonos a dalszerzővel vagy a szövegíróval. Nagyon ritka, ha valaki sikeres előadó és dalszerző is egyben, így az előadók számára a bevételszerzési lehetőség főként az élő fellépésekben van. Nálunk - hálistennek - mind az előadó, mind a dalszerző ugyanaz, de mi sem ebből élünk. (nevet)
Mit gondoltok a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt a helyzet? Ha igen, szerintetek miért?
Ismét kettéválasztanám a zenészt és az előadót, hiszen pl. a Való Világ szereplő, akinek készítettek egy lemezt, nem feltétlen lett zenész. Az előbb említett tartalmat nélkülöző „celebkultúra” okán egy VV Évát többen ismernek, mint pl. Temesi Bercit, akit egyébként nagyon nagyra tartunk, hiszen az egyik legfoglalkoztatottabb stúdiózenész és nem mellesleg az első anyagunkon ő is közreműködött. Régen is volt „sztárgyár”, de akkoriban a zenei tehetség elengedhetetlen volt. Ma már más világ van – tisztelet a kevés kivételnek, természetesen.
Van-e jelöltetek, hogy kiből lehet/lehet-e egyáltalán valakiből magyar világsztár?
Az LGT óta nem volt olyan magyar zenekar, akinek a saját zenéjével, a saját nyelvén sikerült volna nemzetközi mércével mérhető, valódi sikereket elérni külföldön. Az egyik legaktívabb és jól futó Tankcsapda is külföldön csak a kinti magyarokat képes megmozgatni, valószínűleg a mi nyelvünk nem kompatibilis a globális zeneiparral, a könnyűzene nyelve tagadhatatlanul az angol. De azért akadtak meglepetések is, pl. a Rammstein esetében. Bár felfutóban a hazai metál/hardcore szcéna is, ők mindig csak egy nagyon kis szeletet fognak tudni képviselni, így a kérdésedre való válaszként azt tudjuk mondani, hogy jelenleg most nem tudunk ilyenről.
Mi a véleményetek a tehetségkutatókról általában?
Minket nem igazán érint, tudjuk magunkról, hogy tehetségesek vagyunk (nevet). A mai tehetségkutatók sokkal inkább arcokat és médiafelületet keresnek, mintsem tehetségeket, a dalszerzőknek pedig sajnos nem rendeznek nagy közönség előtt ilyet.
Mi a véleményetek a zenei utánpótlásról?
Nagyon sok tehetséges fiatal zenész van, de mint produkció, kevés képes megállni minőségben. Ahogy az előzekben mondtam, a tehetségkutató műsorok előadókat gyártanak, hiába tehetséges és képes elénekelni bármit a "felfedezett", jobbára csak egy karaoke-sztár lesz belőle a ”falunapfutószalagon”, majd két év múlva, ha lejár a csatornával kötött szerződése, sajnos kizsigerelve eltűnik a süllyesztőben.
Mi a véleményetek a fesztiválokról?
Nana sokat mesélt arról, hogy mikor kint élt Angliában mennyi fesztiválon járt, de egyiknek sem volt olyan óriási, egyedülálló hangulata, mint a magyar fesztiváloknak. Nem véletlen van tömve több magyar nyári rendezvény külföldiekkel, nem hazudok, ha azt mondom, hogy nyaranta a fél világ hozzánk jár fesztiválozni. Viszont a magyar feltörekvő zenekarok számára, nem minden fesztivál érhető el könnyen, nagyon sok múlik a menedzsmenten és azon, hogy kellő méretű rajongóbázissal rendelkezik-e már. Szintén sokat számítanak a rádiólejátszások is, anélkül szinte lehetetlen áttörni ezt a falat. Nehéz megszerezni a beugrót, hiszen amíg nincs ismertség, nincs média, de amíg nincs országos lejátszás, nincs ismertség sem.
Mi a véleményetek a zenei klubéletről?
A Cseh Tamás Program rendkívül sokat lendített a hazai klubéleten, újra el lehet jutni vidéken is színvonalas könnyűzenei programokra, nem csak Budapesten. A klubbuliknak teljesen más hangulata van, mint a szabadtéri koncerteknek, sokkal közelebb lehet kerülni ilyenkor a közönséghez és sokkal könnyebb a visszajelzéseket is begyűjteni.
Szerintetek mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen?
Ha a zenehallgatók sokkal nagyobb palettáról válogathatnának itthon is, nem csak a mainstream, előre megrágott és szinte megkerülhetetlen zenék ömlenének rájuk. Hiszen a szobafestő azt fogja fütyülni, amit a leggyakrabban hall a fehér pettyes rádiójából.
Köszönjük a beszélgetést.
2018. november 16. 12:43