A holnap hangjai – Lanou
A tizenharmadik sorozatához érkező ÖRÖM A ZENE Tehetségkutató 2020-2021. évadának döntőseit mutatjuk be a holnap hangjai rovatban. A sort a Lanou zenekarral folytatjuk, ők a veszprémi Élő-zene Tehetségkutatón érdemelték ki az októberi döntőn való szereplés lehetőségét.
Bemutatnátok röviden a zenekart?
A nevünk, a “Lanou” a héber “la nu” kifejezésből lett, ami azt jelenti, “nekünk”, angolul “for us”. A zenei stílust “love folk”-ként szoktuk definiálni; valahol a folk, a pop és a világzene határán mozgunk. A zenekar tagjai Tóth Eszter (ének, citera, gitár, zongora), Simon Gyuri (elektromos gitár), Öllős Dávid (basszusgitár) és Papp Gergő (dob). A saját dalaink angol és magyar nyelvűek, emellett népdalfeldolgozásokat is játszunk (magyar, ír). Szeretünk kísérletezni, így szólalhat meg egymás után egy koncerten stoner rock beütésű citeraszóló, vagy trip hop hatásokkal átszőtt magyar népdal. A zenekar 2018 óta létezik, Gergő, a jelenlegi dobosunk pedig 2019 óta van velünk.
Van-e a zenekarnak kitűzött, megfogalmazott célja, vagy felvállalt üzenete?
Inkább természetesen alakulnak ezek, nem feltétlenül direkt. Az egymásra figyelés, az őszinte kapcsolat egymással és másokkal nagyon fontos számunkra. Mindig azt szokták kiemelni, hogy “lélek” van a zenénkben. Mi nem törekszünk erre tudatosan, volt már, hogy meg is lepődtünk ezen a visszajelzésen, de valószínűleg ez ered belőlünk természetesen. Igyekszünk dalszerzéskor mélyre nézni, egyébként a személyes életünkben is próbálunk befelé és egymásra is figyelni, és tényleg barátok vagyunk, szeretünk együtt időt tölteni. Fontosnak tartjuk, hogy egyfajta belső iránytű mentén éljünk, és ha már valamiért felszólalnánk, az biztosan az lenne, hogy kevesebb kirekesztés és erőszak, és több elfogadás, nyitottság legyen a világban.
Véleményetek szerint a ti zenekarotok miben egyedi... mi az, ami különlegessé tesz benneteket?
Talán az, hogy van benne szív, és egyedi módon keveredik benne sok hatás, népzenei, folk, pop, elég sokszínűek a dalaink.
Milyen jövőt láttok magatok előtt, merre tendál a hazai zeneipar?
Látunk jót és kevésbé jót is, mint gondolom mindenki. Szerintem mindig lesz egy olyan szegmense a zeneiparnak, ahová rétegzeneként sosem fogunk illeni, vagy meg sem közelíthetjük azt, de valószínűleg nem is vágyunk oda. Az néha nehéz, hogy azért is meg kell küzdeni, hogy rendszeres fellépési lehetősége legyen egy induló zenekarnak, de másrészt pedig azt látjuk, hogy végül mindig megtalálnak minket a koncertek, vagy azok az emberi kapcsolatok, amelyeken keresztül újabb dolgok és lehetőségek érkeznek az életünkbe. Ez egy örök hullámvasút, mármint a zeneipart figyelni. Annak mindenképp örülünk, hogy a világzene és mindenféle műfaji keveredések felé határozott nyitást tapasztalunk.
Meg tudnátok nevezni pozitív, vagy negatív trendeket, amelyeket mostanában tapasztaltatok?
Szupernek tartunk mindenféle olyan kezdeményezést, amely azt erősíti, hogy a zenekarok ne versenyezzenek, hanem ismerjék meg egymást, tanuljanak egymástól, pl. tavaly a Szimpla Lemming tehetséggondozó programot nagyon szerettük. Kellemes meglepetés, amikor egy nem kifejezetten mainstream zenét játszó zenekar támogatásban részesül, ezeket jó látni. De azért sajnos azt is megfigyelhetjük, hogy mennyire kicsi a piac, és mekkora a verseny. Valószínűleg ezzel egyszerűen nem szabad foglalkozni. A személyes zenész kapcsolataink mind nagyon jók más zenekarokkal is és ez a lényeg.
Szerintetek meg lehet élni ma a zenélésből?
Is-is. Csak koncertezésből nem valószínű, de ha több, zenéhez kapcsolódó “lábon” állunk (tanítás, workshopok, stb.), akkor talán.
Mit gondoltok a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt a helyzet? Ha igen, szerintetek miért?
Szerintem nem fogadják el ma a zenészséget itthon valódi szakmaként. Ez a pandémia alatt még inkább előtérbe került, és eléggé elkeserítő volt látni. Azt nem tudom, hogy régen jobb volt-e a helyzet, de mostanában azon gondolkoztam, hogy nem csak a zenészre mondják, hogy “kereshetne már valami munkát”, vagy “hobbiból zenélget”, hanem minden olyan foglalkozás rossz megítélés alá esik, amit élvez az ember, vagy ami nem materiális dolgokhoz köthető, szóval pl. a művészeti foglalkozások. Valószínűleg ez ered abból a mentalitásból, hogy a munka mindenképp kellemetlen és muszáj csinálni akkor is, ha utáljuk. Mi nagyon szeretjük feszegetni ezeket a dolgokat magunkban is, és nagyon eltökélten olyan dolgokból szeretnénk megélni, amiket szeretünk csinálni - az mindenkinek jobb.
Van-e jelöltetek, hogy kiből lehet/lehet-e egyáltalán valakiből magyar világsztár?
A világsztárság annyira képlékeny dolog, valószínűleg nagyon hamar lehet bárkiből, és akár ugyanolyan hamar el is múlhat. Ennyire nem ismerjük a trendeket. :)
Mi a véleményetek a tehetségkutatókról általában?
Attól függ, az olyan kezdeményezéseket, amelyek segítik a fiatal zenekarokat, nagyon jónak tartjuk, ezek valódi segítséget nyújtanak. Azért vannak ebben is különféle szintek, pl. a TV-s tehetségkutatókat kevésbé gondoljuk nyerőnek.
Mi a véleményetek a zenei utánpótlásról?
Szerintem nagyon sok új zenekar van, és rengeteg kreatív fiatal zenész, szóval utánpótlás mindenképp van. Talán a fiatalabb korosztály kevésbé van korlátozva hiedelmeiben is azzal kapcsolatban, hogy lehet-e belőlük zenész vagy sem, és sokkal ügyesebbek az online jelenlétben is.
Mi a véleményetek a fesztiválokról?
Szeretjük őket, és várjuk, hogy idén újra mehessünk! :)
Mi a véleményetek a zenei klubéletről?
Mi azt tapasztaltuk, hogy az utóbbi időben egyre csökken azoknak a helyeknek a száma, ahol koncerteket lehet tartani, és ezek pedig nagyon tele vannak. Szóval ha az ember nem akar frusztrált koncertszervezővé válni, elfogadja, hogy nem lehet annyi koncertje, amennyit szeretne, legalábbis kezdetben, amíg nem ismer meg minél több embert. Egyébként szuper lenne jó koncertekre járni, szóval örülnénk, ha sokkal több olyan hely lenne, ahová lehet, és ahol minőségi, valódi klubélet van.
Szerintetek mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen?
A nyitottság és a közös munka. Ha nem mindenki azt a keveset próbálná védeni, ami neki van, hanem segítenének egymásnak a zenészek. Fenyvesi Márton indított el egy szerintünk hiánypótló kezdeményezést tavaly, az Alaphang nevű szervezetet, amely egyfajta szakszervezet próbál lenni a zenésztársadalomban, párbeszédet próbál indítani olyan működésekről, amiket nem kérdőjelezett meg senki sok éve.
Köszönjük a beszélgetést
2021. június 27. 14:26