MusicMedia

„Amíg a muzsika szól, a világ is sokkal szebb.”

A Holnap Hangjai – Interjú Pardon ME!-vel

A tizenkettedik sorozatához érkező ÖRÖM A ZENE Tehetségkutató 2019-2020. évadának döntőseit mutatjuk be a holnap hangjai rovatban. A sort a Pardon Me zenekarral folytatjuk, ők a kecskeméti tehetségkutatón érdemelték ki az októberi döntőn való szereplés lehetőségét.

Bemutatnátok röviden a zenekart?

Shuta: Kiss Eszter vagyok, de mindenki csak Shutának hív. Nem is tudom, mióta énekelek, de nagyon szeretem csinálni. R’nB-től kezdve, a Disney betétdalokon át a Nu-metálig mindent imádok. A Pardon ME! életem első zenekara.

Blankesz: Götz Blanka vagyok, dobon játszom. Főbb kedvenc műfajaim a blues rock, hardrock és a sludge metál. Kb. 18 éves koromban szerettem bele a dobolásba és a többiekkel 1-2 éve találtunk egymásra a Kőbányai Zenei Stúdiónak köszönhetően.

Imi: Szabó Imi vagyok és az én feladatom a basszusgitározás és a munkálatok felügyelete. Kb. középiskolás korom óta zenélek együtt magammal, a srácokkal pedig 2 éve. Shutával akartam csinálni egy bandát Kőbányás elsős korunkban és a többieket is ott szedtük össze anno.

Báló: Szántó Bálint vagyok, gitáros. 12 éves koromban kezdtem el komolyan a zenével foglalkozni. Mindig is nagy álmom volt egy ilyen bandában, ilyen jó zenészekkel, és barátokkal együtt dolgozni, mint a Pardon ME!

Taki: Takács Tamás vagyok, a zenekar gitáros vokalistája. 16 éves koromban a dobverőket pengetőre cseréltem és a húrok közé csaptam. Minden álmom, hogy egyszer több ezer ember előtt zenélhessünk.

Van-e a zenekarnak kitűzött, megfogalmazott célja, vagy felvállalt üzenete?

Shuta: Talán az az, amit megpróbálunk elérni, hogy olyan emberek is megszeressék a zenéinket, akik eddig el se tudták volna képzelni, hogy ilyen stílusú zenét valaha is kedveljenek, vagy egyáltalán meghallgassanak.

Blankesz: Szeretnénk nem csak magyar, hanem külföldi sikereket is elérni a dalainkkal, ezért is íródnak 2 nyelven.

Shuta: Persze, mert ha itthon elmész egy buliba 70%-ban külföldi (nem magyar nyelvű) zene szól, és arra buliznak a srácok. Na de külföldön cserébe nem szól magyar. Így akár nagyobbak is lehetnek az esélyeink.

Véleményetek szerint a ti zenekarotok miben egyedi... mi az, ami különlegessé tesz benneteket?

Shuta: Az hogy kinek mi a különleges elég szubjektív, de ha mondanom kéne valamit, ami egyedivé tesz minket az az, hogy ahányan vagyunk annyi féle (és még több zenei) stílust szeretünk és ebből a sok műfajból kiragadott apró elemek alkotják azt a masszát, amiből a saját dalaink készülnek.

Báló: Nem is nagyon tudnánk behatárolni a stílusunkat. Sok műfaj ötvözete a zenénk. Leginkább Rock, Metal, R’nB, Rock ’n Roll, Funky és Blues, amikből ötleteket merítünk.

Milyen jövőt láttok magatok előtt, merre tendál a hazai zeneipar?

Shuta: Elsősorban jó lenne már egy menedzser, aki megmutatja, merre van észak.

Imi: A vágyaink kb. ugyan azok lehetnek, mint az összes többi zenekaré. Nagyszínpad, nagy közönség, videoklipek, hogy megismerjenek minket az emberek és tetsszen nekik az, amit csinálunk. Az, hogy ebből mi valósul meg, az majd kiderül.

Taki: Egy eresztő léggömbhöz hasonlítanám a magyar zeneipart.

Shuta: Ma már csak az a sztár, aki a TV-ben és a rádióban megy. Akit a szomszéd Juca néni is csak azért hallgat, mert nem tudja kikapcsolni a rádiót. És akik ott mennek nem feltétlen az igényes tehetséges réteg. Ma már nem a szakma választja ki a tehetségeit.

Báló: A hallgatóság, a közönség ma már nem tudja mi a jó. Csak arról tudnak, amit eléjük tesznek, csak általában nem a jó emberek teszik ezt eléjük. És szomorú, hogy ez nekik elég.

Meg tudnátok nevezni pozitív, vagy negatív trendeket, amelyeket mostanában tapasztaltatok?

Blankesz: Negatív trendnek mondanám a lopott alapokat külföldről. Manapság fognak egy amerikai slágert, a zenében kicserélnek egy hangot, írnak rá egy 3 szóból és 5 márkanévből álló gagyi dalszöveget és ez vezeti a toplistát.

Báló: Pozitívum ma, hogy a kezdő és induló előadókat és zenekarokat kisebb tehetségkutatókkal és pályázatokkal segítik az előretörésben, ahol tényleg figyelnek a tehetségekre.

Szerintetek meg lehet élni ma a zenélésből?

Imi: Nem tudom, de azért megpróbálnám.

Mit gondoltok a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt a helyzet? Ha igen, szerintetek miért?

Shuta: Régen szakmailag is toppon voltak a zenészek és tényleg lekellett valamit tenned az asztalra, hogy lehessen belőled valaki. Ma már az is elég, ha jókor jó helyen bohóckodsz.

Taki: Ma már a sz@rt is megveszi az ember, ha szépen be van csomagolva. Például régen a TV-s tehetségkutatók is a tehetségekről szóltak. Ma már minden csak showműsor.

Báló: Régen azért volt jobb, mert volt egy bizonyos szűrő, amin azért nem juthatott át bárki. Ma már az internet segítségével mindenki könnyen megmutathatja a tehetségét, csak nem mindig az igazán jókra irányul a figyelem.

Van-e jelöltetek, hogy kiből lehet/lehet-e egyáltalán valakiből magyar világsztár?

Imi: Szerintem ma már bárkiből lehet világsztár.

Báló: Bárkiből csak nagyban kell gondolkodni.

Shuta: Mi is tulajdonképpen ezért írunk 2 nyelven dalokat, mert nem csak a magyar közönséget akarjuk megfogni, ami szerintem a jelöltjeinkre is igaz. Akik erre nagyon esélyesek szerintünk például a Mörk és a GranCanada.

Mi a véleményetek a tehetségkutatókról általában?

Báló: Manapság 2 féle tehetségkutató van. A „Támogassuk a kezdőket” tehetségkutató és a Showműsor.

Taki: Sajnos az utóbbi az ismertebb.

Shuta: Ismertebbé kéne tenni a kisebb tehetségkutatókat ahol tényleg az igazán jókat keresik. Ma már nem a tehetség számít a nagyobb tehetségkutatókban, hanem az, hogy kinek szomorúbb a története és kinek nagyobb a melle. Az egyszerű emberek csak arra fognak felnézni, akit a TV-ben láttak és elhitették vele, hogy ő a tehetség.

Mi a véleményetek a zenei utánpótlásról?

Shuta: Tegyük fel, van egy tehetséges vidéki zenekar és van egy szanaszét autotune-olt hangú modern rapper gyerek, aki ma „divatos”. A kettő közül lehet az utóbbinak van több nézettsége, de a másik sokkal tehetségesebb. Innentől szerintem nagyon sok múlik azon, hogy a „nagykutyák” kinek segítenek hamarabb berobbanni a köztudatba. Tehát lehet sok jó induló zenész csak nem kapják meg az esélyt vagy a kellő támogatást ahhoz, hogy ismertek legyenek.

Imi: Több út van a siker felé csak valamelyik nehezebb.

Mi a véleményetek a fesztiválokról?

Báló: Tök jó hogy, rengeteg fesztivál kapcsolatban van ilyen tehetségkutatókkal, mint az Öröm a Zene, Fülesbagoly stb. és felkarolnak tehetséges zenészeket, hogy játszhassanak nagy fesztiválokon, hiszen rengeteg ember megfordul ott és nagy ismeretségre tehetnek szert a fellépők.

Mi a véleményetek a zenei klubéletről?

Shuta: Manapság szerencsére újra divat lett az élőzene.

Blankesz: Klubok pályázatokból kaphatnak pénzt mostanában, hogy szerezzenek fellépőket, ezáltal is támogatják az élőzenét. Ez nagyon nagy segítség lehet a feltörekvő zenekaroknak is.

Szerintetek mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen?

Imi: Minél több fellépési lehetőség kéne. De hiába csinál egy ember 4 darab no name zenekarral egy koncertet senki nem fog elmenni rá. Az a szituáció, hogy játszik egy barátod egy koncerten és te elmész megnézni, de az előzőt és az utána lévőt már nem hallgatod meg. Több érdeklődés kéne. Általában ma már a fellépők se hallgatják meg egymást és a közönség sem, akit visznek. Ezen jobb lenne változtatni.

Köszönjük a beszélgetést.


2020. augusztus 25. 18:21

Minden jog fenntartva. 2020 - Instrument Reklám/MUSICMEDIA