A holnap hangjai – HellóPisti!
Folytatjuk a megkezdett hagyományt, s az immáron kilencedik sorozatához érkező ÖRÖM A ZENE Tehetségkutató döntőseit mutatjuk be a holnap hangjai rovatban. A 2016-2017-es sorozatban elsőként döntőbe jutott HellóPisti! zenekarral folytatjuk a sort.
Bemutatnátok röviden a zenekart? (név, hangszer, stílus, mióta zenéltek együtt)
Körülbelül fél éve döntöttük el egy komáromi vendéglátóipari egységben, hogy nekünk bizony együtt kellene zenélnünk, és saját dalokat csinálnunk. Rájöttünk, hogy csakis ennek van értelme. Régi barátság fűz össze minket, így nem volt nehéz egymásra hangolódni. Adott volt a gitáros, Mike Ariel (Arcsi), a basszusgitárosunk Varga Richárd (aki nem mellesleg a szövegírónk is) és az énekesünk, Varga Lilla. Már csak dobost kellett találni. Addigra már megszületett néhány dal, és nagyon vártuk, hogy testet öltsön. Wéber Peti pedig szerintünk a legjobb választás volt. A HellóPisti! nevet évekkel ezelőtt találtuk ki egy teljesen más formációnak, végül ezt vittük tovább. Bajban vagyunk, ha arról kérdeznek, hogy milyen stílusú zenét játszunk. Valahol a pop, rock, jazz és a soul keveréke. De nem biztos.
Van-e a zenekarnak kitűzött, megfogalmazott célja, vagy felvállalt üzenete?
Mi zenélni szeretnénk és persze szeretnénk, ha szeretnének. Ha meghallgatják egy koncertünket, és utána azt mondják, hogy megérte eljönni, akkor már megérte elmenni. :)
Véleményetek szerint a ti zenekarotok miben egyedi... mi az, ami különlegessé tesz benneteket?
Hogy különlegesek vagyunk-e, vagy sem, azt inkább döntsék el azok, akik hallgatnak minket. Nekünk az a fontos, hogy a dalainkat tartalommal töltsük meg és hogy önazonosak maradjunk.
Milyen jövőt láttok magatok előtt, merre tendál a hazai zeneipar?
Bizakodunk.
Meg tudnátok nevezni pozitív, vagy negatív trendeket, amelyeket mostanában tapasztaltatok?
Mostanában nagyon hasonlítanak egymásra a zenék. Szerintünk. Tisztelet a kivételnek. Mindig van egy trend, amiről azt gondolják, hogy feltétlenül követni kell, és ezért a lényeg veszik el: az egyediség. Persze jó dolog kísérletezni a muzsikával, és sok mindent kipróbálni, de nem mindenáron.
Szerintetek meg lehet élni ma a zenélésből?
Biztosan kell egy nagy adag szerencse is ahhoz, hogy az embernek a zenélés ne csak hobbi, hanem munka, vagy inkább hivatás legyen. Viszont meggyőződésünk, hogy ha belefektetjük a kellő időt és energiát, meg persze a soha nem szűnő lelkesedésünket, akkor meglesz a gyümölcse. Ehhez persze jó dalokat kell írni.
Mit gondoltok a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt a helyzet? Ha igen, szerintetek miért?
Talán nem volt ekkora választék, mint manapság. A digitális korban egy albumot szinte bárki össze tud rakni, akár otthon is, és mindent meg lehet találni a neten. Régen kiváltságos helyzetben volt az a banda, amelyik lemezt tudott kiadni, és akkor még meg is vették, manapság pedig egész egyszerűen letöltik. Talán ma már nincs akkora zenész kultusz, sokszor nincs szükség magára a zenészre sem, bőven elég egy sampler (már akinek), és már kész is az album. Talán most egy kicsit nehezebb, azért, mert nagyon meg kell küzdeni a figyelemért. Bizonyos szempontból pedig könnyebb, mert egy felvétel szinte azonnal eljut(hat) mindenkihez.
Van-e jelöltetek, hogy kiből lehet=lehet-e egyáltalán valakiből magyar világsztár?
Ezt nem tudjuk megmondani. Az esély megvan, de nem jellemző, hogy egy magyar muzsikusból világsztár lesz. Bár ki tudja. Jókor kell lenni jó helyen.
Mi a véleményetek a tehetségkutatókról általában?
Nagyon sok van belőlük manapság. Mi már követni sem tudjuk, gomba módjára szaporodnak a sztárok, aztán eltűnnek, mert a tehetségkutatók a show után elengedik őket, és a legtöbbjük mögött nincsenek zenészek sem. Az ilyen televíziós műsorok általában szép embereket vonultatnak fel, az énektudás és a muzsikálás viszont sokszor másodlagos szemponttá válik. Ezért örülünk azoknak a tehetségkutatóknak, amelyek zenekarokat keresnek, és ahol valóban a tudás és az egyediség a lényeg, nem pedig az, hogy a bulvármédia címlapjain díszelegjenek ilyen-olyan indokkal, aztán néhány hónap múlva elfelejtsék őket. Nekünk rengeteget adott a Paksi Pop-Rock-Jazz tehetségkutató, mert valódi zenészektől kaptunk valódi véleményeket, iránymutatást, ami segíthet abban, hogy egyre jobbak lehessünk.
Mi a véleményetek a zenei utánpótlásról?
Mindig lesznek zenészek, akik jó dolgokat hoznak létre. Nem félünk. Talán az élőzene is kezd újra divatba jönni és reméljük, hogy ez a tendencia folytatódni fog a jövőben is.
Mi a véleményetek a fesztiválokról?
Manapság virágkorát éli a fesztiválkultusz. Ami nem baj, sőt! Remek lehetőséget biztosít a megmutatkozásra. Reméljük, hogy mi is zenélhetünk majd a fesztiválok színpadain.
Mi a véleményetek a zenei klubéletről?
A klub egy mini közeg, kisebb közönséggel, viszont sokkal bensőségesebb, mint egy fesztivál. Mégis nagy szükség van rájuk, még ha ezeknek a koncerteknek nincs is akkora visszhangjuk.
Szerintetek mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életben?
Az, ha egy kicsit átgondolnák a „rádióbarát” fogalmát. Meggyőződésünk, hogy az emberek azt hallgatják, amit kínálnak nekik. Szeretnénk, ha több alternatíva lenne, és nem a rádióhoz kellene igazítani a zenei stílust, hanem bátran lehetne garázdálkodni anélkül, hogy attól kéne izgulni, ez vajon megfelel-e a trendeknek.
Köszönjük a beszélgetést
2016. december 12. 18:07