A holnap hangjai - Heavy Mountain Olympia
A tizenharmadik sorozatához érkező ÖRÖM A ZENE Tehetségkutató 2020-2021. évadának döntőseit mutatjuk be a holnap hangjai rovatban. A sort a Heavy Mountain Olympia zenekarral folytatjuk, ők a Z-Faktor tehetségkutatón érdemelték ki az októberi döntőn való szereplés lehetőségét.
Bemutatnátok röviden a zenekart?
A Heavy Mountain Olympiát én Borbás Máté Olivér, (ének, gitár) és Szula Gergely (ének, dob) alapítottuk 2019. őszén. Az első daluk és videoklippünk azonban 2020. júliusában jelent meg. Nemrég még egy taggal bővült a zenekar, Dózsa-Juhász Máté (basszusgitár) személyében.
Többnyire rock-, és popzenei dalszerkezetekre épülő zenét csinálunk amit kiegészítünk egyéb általunk kedvelt gitárcentrikus alternatív zenei stílusok dallamvilágával és zenei elemeivel is mint például metál, stoner, grunge, shoegaze, emo, punk vagy alt-rock.
Van-e a zenekarnak kitűzött, megfogalmazott célja, vagy felvállalt üzenete?
A mi zenénk nem feltétlenül az amire manapság a legnagyobb igény van a zenei piacon, ugyanakkor ez minket nem szomorít el hiszen egy kultúrimisszióként éljük meg amit csinálunk. Igyekszünk olyan dalokat írni amit mi magunk is szívesen hallanánk más zenekaroktól és ezzel reméljük, hogy többedmagunkkal közösen kicsit vissza tudjuk csempészni a gitárzenét a világba de ha mégsem, mi jól szórakozunk közben.
Véleményetek szerint a ti zenekarotok miben egyedi... mi az, ami különlegessé tesz benneteket?
Erre a kérdésre egyszerű lenne rávágni, hogy duóként kezdtük és ez önmagában különleges, ugyanakkor szerintünk a duó felállás nem túl egyedi. Rengetegen próbálkoztak már ezzel külföldön is és itthon is. Amire a duó felállás jó, hogy az ember keretek közé van szorítva, ezáltal rá van kényszerítve olyan zenei megoldásokra amit egy klasszikusabb felállásban nem feltétlenül használna. Ami még érdekes lehet, hogy azon gitárzenei alműfajokból összegyúrt zenére amit mi játszunk, magyarul nem sokan énekeltek még, főleg nem ilyen „alterszöveget”, úgyhogy reményeink szerint ez is egy olyan egyedi hangulatot tud kölcsönözni a zenekarnak ami elnyeri az emberek tetszését.
Milyen jövőt láttok magatok előtt, merre tendál a hazai zeneipar?
A jövőnket tekintve reméljük, hogy egy olyan hallgatói bázist tudunk összekovácsolni magunk köré ami legyen bármekkora is, kíváncsi ránk és aktív részese a zenekar mindennapjainak. A mi zenénk valószínű nem lesz mainstream, de nem is feltétlenül ez a cél. A hazai zeneipart tekintve manapság amit mi a mainatreamb őllátunk az az, hogy remgeteg izgalmas új pop / rap előadó bukkan fel akik talán uralhatják vagy már uralják is a piacot. Mi kevésbé hallgatunk ilyesmi zenét, de ettől még elismerendően kreatívak a lemezeiken és külön jó, hogy közülük sokan élőben zenekarral koncerteznek. Undergroundabb téren mostanában nagyon sok jó zene van mindenféle stílusból, úgyhogy az ember néha azt sem tudja mit hallgasson.
Meg tudnátok nevezni pozitív, vagy negatív trendeket, amelyeket mostanában tapasztaltatok?
Lehetséges, hogy ez csak a mi buborékunkból tűnik így de úgy látjuk, hogy egyre több király rockzenekar van itthon (is), és egyre kevésbé tartanak a zenészek attól, hogy magyarul énekeljenek, amit lehet egy pozitív trendnek tekinteni. Ezek a bandák nem minden esetben érnek el túl nagy közönséget de úgy látjuk, hogy megkezdődött (vagy már egy ideje tart) egy alulról építkező összetartó underground közeg kialakulása akik a mi izlésvilágunkba passzoló zenét játszanak és/vagy hallgatnak. Persze az is lehet, hogy ez mindig is létezett, csak eddig számunkra nem tűnt fel, mert a Heavy Mountain Olympiával nem túl rég „léptünk be” ebbe a körbe.
Szerintetek meg lehet élni ma a zenélésből?
A rövid válasz igen. Csak talán ehhez olyan zenét érdemes csinálni, ami a közizlés szempontjából releváns és hosszútávon fennt tudja tartani a felszínen az előadót. Persze ez sem egyszerű, mert ha valaki erőszakkal próbál a tömegek izlésvilágába betörni, azt a hallgatóság érszeveszi. Látja, hogy izzadtságszagú és nem emeli fel. Úgyhogy a válasz talán az, hogy csinálja mindenki azt amit jónak érez és ha őszinte, mindenképpen sokkal előrébb jut vele mint ha erőlködve próbálná kijátszani a rendszert.
Mit gondoltok a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt a helyzet? Ha igen, szerintetek miért?
Először is zenélni mindig menő volt és az is lesz. Nem gondoljuk, hogy régen jobb vagy rosszabb lett volna a helyzet. Természetesen az, hogy a közösségi médiumokon keresztül és az azokon lévő hirdetési lehetőségek miatt manapság bárki sokkal könnyebben elérhet nagyobb közönségeket, sokmindent megváltoztatott. Napról napra alakulnak a trendek amiket bár egy kreatív alkotónak vagy alkotóközösségnek nem kell folyamatosan lekövetnie, mégis nehéz helyzetet szül számukra.
Van-e jelöltetek, hogy kiből lehet/lehet-e egyáltalán valakiből magyar világsztár?
Bárkiből aki nagyon tehetséges, profi szinten csinálja amit csinál és rengeteg pénze van, hogy be tudjon lépni a világ zenei palettájára.
Mi a véleményetek a tehetségkutatókról általában?
Alapvetően pozitív, mivel mi sosem vettük őket túl komolyan és másoknak is ezt tanácsoljuk. Kicsit eltúlozva és leegyszerűsítve; nem gondoljuk, hogy létezik objektív értelemben vett jó vagy rossz zene. Tehat minden az éppen adott hallgatóságon, a zenészen, a helyszínen, vagy adott esetben egy tehetségkutatón a zsűri hangulatán múlik. Meg lehet állapítani, hogy egy adott napon egy adott közönségnek és/vagy zsűrinek éppen ki tetszik a legjobban, vagy kinek van a legszebb hangja, de ez bőven nem jelenti azt, hogy adott esetben ő lesz 5 év múlva a legfelkapottabb előadó. Jó, hogy az ember kap építő jellegű kritikát és szakmai visszajelzést, (lényegtelen is, hogy kitől) amikről aztán eldönti, hogy megfogadja-e őket vagy sem és természetesen nem mellesleg ha a csillagok is úgy állnak és olyan tehetségkutatóra nevez, anyagi támogatást is nyerhet, ami értelemszerűen minden a helyét kereső előadónak jól jön.
Mi a véleményetek a zenei utánpótlásról?
Mindig is volt és mindig is lesz rengeteg tehetséges előadó vagy zenekar stílustól függetlenül. Szerintünk nem kell aggódni.
Mi a véleményetek a fesztiválokról?
A kis és közepes fesztiválokat imádjuk, az óriási létszámúakat kevésbé, értelem szerűen a tömeg miatt. Mostanában talán a koronavírusnak is köszönhetően rengeteg kisebb, különféle szubkultúrákra fókuszáló minifesztivál vagy 1-2 napos esemény jön és jött létre, amik szerintünk sokkal izgalmasabbak mint egy nagy tömegfesztivál. Személy szerint mi fellépőként és fesztiválozóként is jobban vágyunk valami családiasabb, emberközelibb élményre.
Mi a véleményetek a zenei klubéletről?
A vírus miatt mi kiestünk a körforgásból, így most túl sok érdemi információval nem tudunk szolgálni, de amivel talán mindenki egyet tud érteni az az, hogy egyre kevesebb hely van ahol a közepes vagy kicsi zenekarok akármikor, akármilyen koncertet vagy eseményt tudnának szervezni. Ez valószínű a fővárosban kevésbé érezhető, vidéken inkább. Valamint érthető okokból nagyon bevétel orientált lett mindenki, ezért kevésbé érdekli a klubtulajdonosokat, hogy milyen kulturális értéke van egy adott eseménynek (tisztelet a kivételnek) de végsősoron rájuk sem lehet haragudni emiatt.
Szerintetek mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen?
Minőségi klubok, koncerthelyszínek, próbatermek, közösségi terek, országszerte, vidéken főleg.
Köszönjük a beszélgetést.
2021. szeptember 22. 09:34