A holnap hangjai – GMC zenekar
A holnap hangjai rovatban igyekszünk olyan feltörekvő zenekarok létezésére rávilágítani, akik mindenképp érdemesek arra, hogy felkerüljenek a zenei térképre, s a pályatársak is képet kapjanak róluk, illetve a véleményükről, ami a hazai zenei életet illeti.
Bemutatnátok röviden a zenekart?
A GMC zenekar vagyunk Budapestről. Noha a tagság egy része már régebb óta ismeri egymást, mi több, az elmúlt évek során ilyen-olyan leosztásban játszottak is közös bandákban, ebben a formációban csak 2019. év elején sodort össze bennünket az élet.
A kezdeti útkeresés, a némiképp különböző zenei ízlések harmonizálása közben igyekeztünk egy kellemes, mindannyiunk számára elfogadható kompromisszumot létrehozni, s ezzel párhuzamosan rátalálni a saját hangunkra, megszólalásunkra is. A hard rock irány természetesen alap volt, de szerettük volna modernebb, frissebb fénnyel átpolírozni a klasszikus hangzásvilágot, és ha lehet egy csipetnyi popularitást is a dalokba csempészni – természetesen csak a Rock-jóízlés határáig! :) –, hogy napjaink közönségének korszerű füleiben is legyen esélyünk jóleső visszhangokat kiváltani.
A zenekar tagjai: Vaszi Gábor (ének), Konfár József (gitár), Kalina Zoltán (gitár), Józsa Attila (basszusgitár), Farkas Roland (dob).
Van-e a zenekarnak kitűzött, megfogalmazott célja, vagy felvállalt üzenete?
Mivel a csapat tagjai már a kétszer-huszas éveiket tapossák, elég jó rálátással rendelkeznek korosztályuk problémáira, illetve gyermekeik révén az ifjabb generáció tévelygéseit is meglehetősen közelről ismerik, igyekezniük kell jó példát mutatni mindkét oldal számára.
A középkorúak számára azt az üzenetet szeretnénk átadni, hogy létezik alternatívája a búskomor, lusta, fotelben tespedő, elégedetlen vegetálásnak a képernyők előtt, és hogy pusztán a szemszögünkön és a hozzáállásunkon múlik bármilyen nehézséget vagy szituációt a javunkra fordítani ahelyett, hogy belerokkannánk. A fiatalok felé pedig talán az lehet kapocs, ha megértik, hogy tökéletesen tisztában vagyunk a problémáikkal, hiszen mi magunk is megéltünk hasonlókat, illetve a mai napig harcolunk a saját démonainkkal, frusztrációinkkal. Nem kell tehát ellökni a kezünket, ha segíteni akarunk, mert a tapasztalat igenis számít egy-egy szituációban.
Véleményetek szerint a ti zenekarotok miben egyedi... mi az, ami különlegessé tesz benneteket?
Szeretnénk hinni, hogy a zenénk érzelmi mélysége a költészethez áll közel. Ha a játékos finomságok nem is jönnek át mindenki számára egyértelműen, talán érezhető lesz, hogy több van a dalokban, mint a témák egyszerű egymásutánisága. A szövegek pedig remélhetőleg megfelelően koronázzák ezt a törekvést a maguk néhol bohó, néhol patetikus valójukkal.
Milyen jövőt láttok magatok előtt, merre tendál a hazai zeneipar?
Úgy gondoljuk, hogy a Covid-lezárások után mindenki ki lesz éhezve a közösségi élményekre, és még olyanok is felkerekednek, hogy szórakozni menjenek, akikre ez az elmúlt években kevésbé volt jellemző. Ha pedig ez valóban megtörténik, szeretnénk a koncertek, az élő zene reneszánszának aktív részesei lenni, a régóta félelemben, komor lelki télben őrlődő felebarátaink hangulatát a zenénk erejével magasztosabb irányokba változtatni.
Meg tudnátok nevezni pozitív, vagy negatív trendeket, amelyeket mostanában tapasztaltatok?
Negatívnak érzékeljük mesterségesen bevezetett, felfuttatott brand-eket. Azokat a személyeket, akik önerejükből, a saját gondolataik, zenéjük, személyiségük okán nem biztos, hogy bárhová eljutottak volna, de az érdek irányított média segítségével mára már a legtöbb agyba beleszuggerálták, hogy ők értékesek és szeretni, követni kell őket – és persze csak őket! Pozitív viszont, hogy a független közösségi média berkein belülről is elő-előkerülnek valódi tehetségek, akik önerőből állják a versenyt a sok jól fizetett, művileg megalkotott, kitalált kirakatbabával szemben.
Tágabb perspektívából pedig azt tartjuk negatívnak, hogy mindenki folyamatosan háborúzik a másikkal. Sarkos vélemények jelennek meg nap mint nap a közösségi oldalakon, nulla diplomáciai érzékkel tolmácsolva, és robban rögtön a kommentbomba. Keserű, személyeskedő vadállatok mélyesztik egymásba agyaraikat mindenféle értelmet és hasznot nélkülözve, pusztán a harc kedvéért. Ez nagyon káros és felesleges időtöltés szerintünk, ehelyett sokkal jobb, ha – majd lehet – egy klubban poharazgatna mindenki, élő zenét hallgatva. :)
Szerintetek meg lehet élni ma a zenélésből?
Igen, lehet. De ha az az egyetlen cél, elvész az alkotás varázsa. Onnantól megfelelési kényszer van. Legalábbis hazánkban, ahol túl kicsi a piac. Mi őszintébbnek gondoljuk, ha az életünk alapszükségleteit a főállásunk teremti elő, az esetlegesen érkező gázsi pedig csak nagy örömmel fogadott ajándék kategória marad, amit persze rögtön vissza is forgathatunk a hobbinkba, nyilván családunk előtt büszkélkedve vele, hogy „na ugye, megmondtam, nem csak költök, de keresek is a zenével!” :)
Mit gondoltok a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt a helyzet? Ha igen, szerintetek miért?
Régen a problémák mások voltak, ma megint mások. Az emberek egy része régen sem vont és ma sem von párhuzamot a zenemű és a mögötte álló hús-vér alkotó között. Nem mérik fel, hogy bármifajta muzsika mögött mennyi munka tud lenni. Három percig jól érzik magukat, fütyülik, éneklik a dallamot, de nem gondolják azt, hogy a zenésznek rájuk is szüksége lenne, hogy az életét teljesnek érezze. És – az előbbi pontban kifejtett gondolatra is utalva – nem elsősorban az anyagi viszonzásra gondolunk, hanem az aktív jelenlét tényére. Hogy azoknak a kellemes három perceknek az örömét egy-egy koncertre ellátogatva is lehetne a zenészek felé tolmácsolni. Régen a zene és az azt művelők köre volt korlátok közé szorítva, most a közönség korlátozza magát a kényelmességével.
Van-e jelöltetek, hogy kiből lehet/lehet-e egyáltalán valakiből magyar világsztár?
Nemrég olvastunk egy cikket egy valódi magyar világsztárról. Egy alkotó ifjú hölgyről, akit világsztárok kérnek fel, hogy dalt írjon nekik, és még csak nem is hallott róla itthon senki. (Kozma Kata) Helyette van egy rakás olyan ámokfutónk, aki a külföldi előadók életstílusát majmolva próbálja elhitetni, hogy ő aztán tényleg sztár, de közben a nagy mellényben nincs semmi, amit ütögetni lehetne. :) Ez sajnos az emberi lényünk tragédiájának a maximuma. Szerénység, alázat csak nagyon kevesekbe szorult azok közül, akik valami okból az ölükbe kapták a média figyelmét és a közönség szeretetét. A legtöbbje sajnos elhiszi, hogy ő valami kiválasztott messiás a pórnép fölött.
Mi a véleményetek a tehetségkutatókról általában?
A Tévés műsorok irányítottak, forgatókönyv alapján zajlik minden. Egy egész kreatív gárda dolgozik azon, hogy a legmegfelelőbb párbeszédek, botrányok, katarzisok kerüljenek a célközönség elé. A mai struktúra és elképzelések szerint az elmúlt évtizedek csodás életművű bandái, avagy előadói jó eséllyel már az első pillanatban ki lennének szelektálva a mezőnyből. Az egy alternatív valóság, aminek vajmi kevés köze van az élethez, annál inkább a televíziók és az épp piedesztálra emelt stábtagok profitjához.
Mi a véleményetek a zenei utánpótlásról?
Nagyon sok, kiváló felkészült zenész van, és nagyon sok felkészületlen. Ebben nem sok minden változott a húsz évvel ezelőttihez képest. A külső lehetőségek adottak, hangszerek, stúdiók, bármi, de a saját belső lehetőségeiket azért sokan nem mérik fel megfelelően. Pedig reális önértékeléssel jobban be lehetne lőni azt az irányt, amerre babérokat szerezhetnének maguknak. És ezen kívül természetesen a szorgalom és kitartás is fontos lenne, hogy a zenészpalánta valóban megpróbálhasson kakofónia helyett muzsikát létrehozni. :)
Mi a véleményetek a fesztiválokról?
Kicsit mintha kihalásos rendszer lenne. :) Nehéz felküzdenie magát egy amatőr bandának a fesztiválszínpadokig.
Mi a véleményetek a zenei klubéletről?
A Covid mindent megváltoztatott. Azelőtt fogalmaztunk volna meg kritikai észrevételeket is, most azonban csak azt szeretnénk, hogy minden klub nyisson ki és legyenek koncertek! :)
Szerintetek mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen?
Ha a média szűk látóköre kicsit kinyílna. Nem lenne muszáj a rádiókban ugyanazt a néhány tucat előadót tolni nap mint nap. Lehetne kicsit kockáztatni is a zenei változatosság érdekében.
Köszönjük a beszélgetést.
2021. március 11. 11:43