A holnap hangjai - Gargantua
Folytatjuk a megkezdett hagyományt, s az immáron tizedik sorozatához érkező ÖRÖM A ZENE Tehetségkutató 2017-2018. évadának döntőseit mutatjuk be a holnap hangjai rovatban. A sort a Gargantua zenekarral folytatjuk, ők a Jam Music Öröm a zene tehetségkutatón érdemelték ki az októberi döntőn való szereplés lehetőségét.
Bemutatnátok röviden a zenekart?
Gábor: A Gargantua végleges,-és jelenlegi felállása 2017 januárjában forrt össze egy egésszé, melyek után sikerült összekovácsolnunk olyan zenekartagokból a csapatot, akik csaknem mindannyian játszottak már együtt különböző korábbi formációkban illetve projektekben. Bő egy év távlatában a stílusunk meghatározása még mindig nehéz volna, de nem titok, hogy hasonló irányvonalat képzelünk el, mint a U2 vagy a Coldplay, ha nem is teljes mértékben ugyanolyat, de mindenképp nagy hatással vannak ránk ezen zenekarok.
Tagok:
Farkas Gábor - ének/dalszöveg , Kaposi Balázs - gitár, Szalacsy Tamás – gitár, Bucsin Tamás – basszusgitár, Jánny Zoltán – dobok, Farkas Árpád – billentyűk
Van-e a zenekarnak kitűzött, megfogalmazott célja, vagy felvállalt üzenete?
Gábor: Kiszakadni a gépies hétköznapokból, ide értve akár egy szimpla, próbateremben jól eltöltött kreatív 2-3 órát családias hangulatban, vagy akár egy-egy soron következő koncertet, ami által kicsit „tágul” a világ fejben és lélekben is. Ezen felül természetesen, mint sok zenekarnak is, cél, hogy minél több helyre eljuthassunk, hogy rengeteg élményt-tapasztalatot szerezzünk, és minél több emberhez eljutassuk a zenénket, megadva a lehetőséget egy későbbi „rajongói-kör” kialakulásának, akikkel újra és újra találkozhatnánk jó hangulatban egy-egy koncertállomáson.
Véleményetek szerint a ti zenekarotok miben egyedi mi az, ami különlegessé tesz benneteket?
Gábor: Mindannyian más zenei mélységeket illetve irányokat vagy nézeteket kedvelünk a zenekaron belül, és mégis formába tudtuk önteni a kezdeti „káoszt”, így kialakítva egy zeneileg poposabb hangzás felé irányuló, de vele párhuzamban helyenként mégis mélyebb gondolatokkal, illetve kérdésekkel fűszerezett zenét úgy, hogy közben könnyeden emészthető legyen, vagy legalábbis érthető. Talán ez az, ami miatt különleges lehet majd a mi zenénk a hallgatóságnak.
Milyen jövőt láttok magatok előtt, merre tendál a hazai zeneipar?
Gábor: Jövő? Sok-sok koncert, fesztiválok, megtiszteltetésben részesülni, esetlegesen nagyobb hazai nevek előtt színpadra lépni, rádió, és minden jó megtapasztalás, ami ezzel járhat. Szerintem mindannyiunk nevében mondhatom, hogy ezek a vágyaink nagyvonalakban. A hazai zeneiparra nincs rálátásom mélységeiben, ha csak a hétköznapjaimból merítek (rádió „munkába menet” ) akkor annyi, hogy néha azt érzem, mintha 10-nél nem is létezne több zenekar az országban, ami szomorú, mert létezik, méghozzá jó zenekarok.
Meg tudnátok nevezni pozitív, vagy negatív trendeket, amelyeket mostanában tapasztaltatok?
Gábor: Amint említettem, talán kicsit negatív, hogy túl szűk kör van forgatva körbe-körbe, ezt főleg rádiós lejátszásokra értem, pedig az egyik olyan „csatorna” az emberek felé, amely felelősséggel tartozik a köz-ízlés-és köz-igény formálásában, a felnövekvő generációk mentális és lelki fejlődésében. Ettől fogva szélesebb kört kellene a fiatalság elé tárni, aztán majd eldöntik melyik irány áll a legközelebb hozzájuk. Igen, kár, hogy lassan minden „eredeti” ötletet annyira szét kell cincálni, és kibelezni, hogy rádióba kerülhessen, és most nem is a szövegek oldaláról megközelítve, hanem zeneileg, hogy szinte eltűnik az élő hangszer a rádióból, némelyik max annak tűnik. Pozitív, hogy az Öröm a zenéhez hasonló tehetségkutatók, és zenei rendezvények talán alakíthatnak ezen, ha nagyobb csoportok kifejezésre juttatják idővel az igényeiket, és hangot adnak neki.
Szerintetek meg lehet élni ma a zenélésből?
Gábor: Szerintem el lehet érni egy olyan szintet, hogy, ugyan nagyon feszített tempóban, de annyit koncertezzen valaki, hogy meg legyen a „napi betevő”, vagy ha másnem jól kiegészítse egy mellette vállalt „főállás” keresetét. Nyilván nem dúskálásról beszélünk, hanem megélhetésről, ami bőven elég, ha közben azt csinálod, amit szeretsz.
Mit gondoltok a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt a helyzet? Ha igen, szerintetek miért?
Gábor: A technikai fejlődés az elmúlt 20 évben exponenciálisan megnövelte a születő zenekarok vagy akár dalok számát, úgymond manapság „bárki” nekiállhat zenét szerkeszteni, írni, zenélni. Régen, mivel nem volt ennyi lehetőség, és nem volt ennyi zenekar, mondjuk úgy: nagyobb „csillagok” születtek, mint ma. Ma lehet, hogy egy zenekar fut 3 évet a csúcson, s utána senki nem emlékszik rá. Apáink idejéből sok zenekar neve maradt fenn tartósan, kíváncsi leszek, majd 20-30 év múlva mi marad a mai zenekarokból ilyen szinten, de biztos lesz ilyen.
Van-e jelöltetek, hogy kiből lehet/lehet-e egyáltalán valakiből magyar világsztár?
Gábor: Most egy Blahalouisiana dal jutott eszembe, amit angolul énekeltek (Without me), például amikor azt először hallottam, egyből arra gondoltam, ez igen, ez megállná a helyét abszolút külföldön! Ötletes, igényes zene, frontban hangban,-és külalakban is egy csodálatos jelenséggel.
Mi a véleményetek a tehetségkutatókról általában?
Gábor: Nagyon hasznos programnak tartjuk őket, ahogy nekünk is nagyon kellett, hogy átélhessünk egy ilyen élményt, és nem csak arra az esetre gondolunk, ha valaki meg is nyeri, hanem egyáltalán a felkészülési időszak, a csapatmunka finomítása, fejlesztése, és a rutinszerzés. Legalább ennyire fontos, hogy fejleszti a zenekarokban az egymás iránti tiszteletet, ami később akár barátságokat szülhet, ami újabb és újabb jó ötlet bölcsője lehet akár zenében, akár programszervezésben.
Mi a véleményetek a zenei utánpótlásról?
Gábor: Mivel, ahogy korábban is mondtam, rengeteg zenekar születik, az utánpótlást illetően a legfontosabb szerepe pont a tehetségkutatóknak van, hogy megfelelő zsűritagokkal kiemeljenek csapatokat, akikből később még bármi is lehet.
Mi a véleményetek a fesztiválokról?
Gábor: A zenekedvelő fiatalság „csúcstalálkozói”, főleg egy nyári fesztivál. A többi a programszervezőkön múlik, illetve a résztvevő zenekarok teljesítményein, amivel azt gondolom általában nem szokott probléma lenni.
Mi a véleményetek a zenei klubéletről?
Gábor: Működik, s ahol mégsem, ott kell, hogy működjön. Ugyanis ez is egy olyan tér, ahol lehetőség van egy zenekarnak megmutatnia magát, ismeretséget szerezni, növelni a hírnevet, és nem utolsó sorban spéci atmoszférája van mindig, ettől egyedi. Külön jó, hogy egy-egy klubban akár több kisebb zenekar is érvényesülhet.
Szerintetek mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen?
Gábor: Az utánpótlások időben való felkutatása, pályázatok, reklámfelületek, tehetségkutatók, valamint esetleges támogatások klipekhez, vagy zenei felvételekhez/studióidő, stb.
Saját tapasztalatunkból talán még annyi, hogy biztos, hogy minden „kezdő” zenekar mellé elférne egy jó producer, aki kicsit irányba helyezné, illetve segítené a zenekar hangszerelésének,-zenei hangulatának kialakítását, vagy pontosítását. Akinek nincsenek kapcsolatai kezdetben, vagy épp nem elérhető áron tudna csak ilyen segítséget kapni, akkor az pár évet eltapicskol abban az esetleges állóvízben, ahonnan rég kiemelhette volna egy profi producer. Akár ilyesmi díjat is el tudnék képzelni egy tehetségkutatón, nagy segítség lenne.
Köszönjük a beszélgetést.
Fotók: Nagy Jácint
2018. február 26. 17:24