A holnap hangjai – Éjfény
A tizenkettedik sorozatához érkező ÖRÖM A ZENE Tehetségkutató 2019-2020. évadának döntőseit mutatjuk be a holnap hangjai rovatban. A sort az Éjfény zenekarral folytatjuk, ők a veszprémi Élő-Zene tehetségkutatón érdemelték ki az októberi döntőn való szereplés lehetőségét.
Bemutatnátok röviden a zenekart?
Sziasztok! Nagyon örülünk, hogy itt lehetünk, köszönjük szépen a lehetőséget és persze a díjat is! A horda tagjai Krajcsi Balázs dobon, Varga János basszusgitáron és jómagam, Takács Árpád, gitáros-énekesként. Ebben a felállásban bő másfél éve játszunk együtt, de a banda sokkal régebb óta létezik. A stílust még mindig nem tudjuk, a motscharmetal teljesen jó megnevezés, mindenki azt gondol bele, amit csak akar! :D Alapvetően metált játszunk, de nagyon szeretjük a dallamos, a döngölős vagy éppen a modernebb elemeket is.
Van-e a zenekarnak kitűzött, megfogalmazott célja, vagy felvállalt üzenete?
A zenének, ha egyáltalán meg lehet nevezni a célját, akkor az az, hogy szórakoztasson, hogy érezze tőle jól magát az ember! Bele lehet magyarázni akármilyen művészi/politikai/vallási/etnikai/tökmindegymi felhangot, ha lefaragjuk a sallangot, akkor csak az öröm marad. Azért zenélünk, mert szeretjük, imádjuk, itt, ebben vagyunk igazán mi magunk. Ha ez másoknak is tetszik, tudnak kapcsolódni ehhez, az a hab a tortán, az az plusz, ami miatt nem otthon, maguknak zenélnek az emberek. 
Természetesen a daloknak mindig van mondanivalójuk, üzenetük, olyan „lelkük”, amihez szintén lehet idomulni, de előre megfontolt szándékkal elkövetett koncepció nincsen.
Véleményetek szerint a ti zenekarotok miben egyedi... mi az, ami különlegessé tesz benneteket?
Pont az a jókedv és komplexitás, amikről az előbb beszéltem. Nekem valahogy soha nem tudott hiteles lenni egyetlen banda sem, akik kifliszájjal, végig szigorúan, erőpózban nyomták a koncerteket, az mesterkélt, erőltetett és komolyan vehetetlen. Persze tudom, hogy sok stílusnál ez megkerülhetetlen, de miután én azokat a bulikat élveztem a legjobban, ahol az adott banda tagjai is szemmel láthatóan élvezték, amit csináltak, így én sem próbálok meg máshogy működni. Brutálkodás is van, komoly dalok is vannak, tekerésdöngölésodarúgás, de alapvetően ha a jókedv megvan, akkor minden ok! Ezt még megspékeljük persze a dalokkal, a szokatlan énektémákkal, hangszínekkel és már jönnek is oda buli után, hogy nem is jut eszükbe olyan banda, akire emlékeztetnénk. (ez a finom verziója annak, hogy nem majmoljuk a nagyokat…:D ) Ezek mindig baromi jól tudnak esni!
Milyen jövőt láttok magatok előtt, merre tendál a hazai zeneipar?
A kezdetek óta meg vagyunk győződve arról, hogy ha szélesebb fórumokon meg tudunk mutatkozni, ha megismernek minket az emberek, akkor nagyon fogják ezt szeretni, ezért is örülünk most eszméletlen módon ennek a tehetégkutatónak, nem is kívánhatnánk ennél jobb lehetőséget! A magyar underground színtéren elég széles körben tudnak már rólunk, de ez komoly lépcső és jó ideje vágyunk már erre! A zeneipar állásáról nem tudok, nem tudunk elfogalatlanul beszélni, talán jobb is lenne ezen átugrani….:) Látjuk, tudjuk jól, hogy minek/kinek mi a piaci értéke, a keményebb zenéknek milyen a helyzete, vagy akár a rádiós támogatottsága, nem egyszerű a mutatvány.
Meg tudnátok nevezni pozitív, vagy negatív trendeket, amelyeket mostanában tapasztaltatok?
Én középiskolában tanítok, tartottam is tőle, hogy miket fognak nekem hozni, mutatni a srácok és persze vannak szörnyűségek, de komoly meglepetés volt azzal szembesülni, hogy bizony a „régi nagyok” mindig működnek! Jönnek-mennek a friss, divatos menőmanóbandák, a cicafiúk meg a cicalányok, ami rendben is van, de emellett konstans módon jelen vannak azok a formációk, amik már jó eséllyel nem is léteznek, vagy kétszer-háromszor annyi idősek, mint a pólóikban feszítő lurkók! Azt is fontos ehhez hozzátenni, hogy ez nem csak a keményzenére vonatkozik, nagyon mennek az „igazi” repperek, a retro dolgok, tök jó! A szülők azért szerencsére látják, hogy a nyolcvanas, kilencvenes években nagyon jó dolgok születtek, rajtuk kívül is! :D
Szerintetek meg lehet élni ma a zenélésből?
Eeej, ez megint kényes kérdés. Igen, meg lehet, amennyiben az ember letesz az önmegvalósításról. Én is zenéltem pénzért, nem is keveset (seeeeemmi mulatós szemét, nagyon igényes és minőségi haknibanda volt ;) ), játszottunk külföldön, hívtak utána hajóra, meg Mallorca-ra rengeteg pénzért, de az nem karrier/szórakozás/élvezet, az a favágás. Elég is lett belőle, azóta csak a saját dolgaimmal vagyok hajlandó foglalkozni, amit imádok is! Természetesen óriási álom, hogy ebből meg is tudjak élni, mindig bízom a tutiban, szóval, ha így lesz, szólok azonnal! :D
Mit gondoltok a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt a helyzet? Ha igen, szerintetek miért?
Ez a vírushelyzet most egyértelműen rávilágított a zenészek/művészek megítélésére, de ez nem csak honi viszonylatban látva elkeserítő, kb. világszinten ez a helyzet. Ha az ember megélhetése kerül veszélybe, akkor a művészet/szórakozás az, amit azonnal félretesz és ez bizony érthető. Nem lehet egy fontossági szinten emlegetni egy gitárost és mondjuk egy orvost, ezzel nem lehet vitába szállni…de abban a pillanatban, amikor az adott veszélyhelyzet rendeződik, azonnal SZÜKSÉG VAN a művészetekre… Ez pedig rettentő ellentmondásos, nagyon nehéz objektíven megítélni a zenészek fontosságát, vagy létjogosultságát.
Hogy régebben jobb volt-e? A lehetőségek számát tekintve sokkal. A minőséget tekintve meg uuuuugyanmár…:D Harmincx éve bárki zenélt, sztár volt, mert nem volt igazi, számottevő konkurencia és gyakorlatilag bármit csinálhatott. Esélyesen magamra haragítok sokakat, de akkor sem tudom nem lenézni azt a „hagyatékot” vagy nevezzük bárhogy, amit azoknak a zenekaroknak tulajdonítanak, akik „már mennyi mindent letettek az asztalra”… Nem tettek ők semmit, csak hallottak valami jót valahonnan és a maguk módján lenyúlták, sokszor vérlázító pofátlansággal és a mai napig előadják, hogy ők mekkora alázattal és profizmussal csináltak mindent. Az emberi tényezőt szerintem nem lehet függetleníteni az alkotástól, emiatt nálam sokan ki is estek hasonló húzások miatt. Csak képzeljük el, hogy ma próbálnák meg elsütni a dalaikat, meddig jutnának vele.
Van-e jelöltetek, hogy kiből lehet/lehet-e egyáltalán valakiből magyar világsztár?
Már több honi betyár is megmutatta, hogy ez bizony lehetséges, mindig jó érzés is látni ezeket a sikereket! Jelöltem lett volna, nem is egy olyan zenekart ismertem, ismerek, akik világszínvonalat képviselnek, de valahogy mégsem lettek sztárok. Ha tudnám ennek a mikéntjét, akkor már csinálnám is! ;)
Mi a véleményetek a tehetségkutatókról általában?
Korábban több hasonló megmérettetésen is részt vettünk és szinte mindig csalódás volt. Nem a helyezések miatt, közel mindig dobogón voltunk, inkább a hozzáállás, jelenlét, szervezés, értékelés terén, nagyon rossz versenyekbe is futottunk már bele. Persze voltak pozitív élmények is bőven, de összességében kellemetlen szájízzel emlegettük bármilyen tehetségkutatót. Ez a mostani volt az első, ahol teljesen korrekt, tűpontos, őszinte és építő jellegű értékelést kapott midnenki, egészen szokatlan is az érzés. :D
Mi a véleményetek a zenei utánpótlásról?
Emiatt egy pillanatra sem aggódom. Ahogy mondtam, a fiatalok között vagyok nap mint nap, látom, hogy érdekli őket, csinálják, sokszor nagyon is jól, rengeteg tehetség van, akik csak arra várnak, hogy „összeérjen” a kis csapatuk! Akár fémzenéről, akár rap-ről, akár komoly- vagy népzenéről van szó, hihetetlenül sok gyerek, fiatal van, aki aktívan részt vállal ebben, szóval nulla pánik! Minden rendben lesz!
Mi a véleményetek a fesztiválokról?
Ez a nyár sajna elég gyér lett ebből a szempontból, de amúgy nagyon szeretjük a fesztiválokat! Fellépőként is, vendégként is az egyik legjobb nyári élmény tud lenni! Már azzal, hogy a része az ember egy ilyen forgatagnak, amikor arra a pár napra csak az van, az létezik, rengeteg élményt, energiát és persze ilyen-olyan emléket tud adni.
Mi a véleményetek a zenei klubéletről?
Ez – ahogy tapasztaltuk – régiónként nagyon különböző tud lenni. Van ahol egészen elképesztő pezsgés van, máshol meg pang az egész. Szerencsére egyre több helyen engedhetik meg maguknak a tulajok, hogy ha nem is felső kategóriás, de nagyon jól működő és szerethető klubokat, koncerthelyszíneket alakítsanak ki! Ez a lelke szerintem, ha jó a hely, akkor oda szívesen mennek be az emberek, ha lepukkant, rossz közérzetű a csehó, akkor bármilyen sztárbanda is játszhat ott, a kutya nem fog arra járni.
Szerintetek mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen?
A támogatás és ezalatt nem feltétlenül a pénzt értem. Persze minden akörül forog, de ha mondjuk nagyobb állami/rádiós/szervezett/intézményesített támogatása lenne a könnyűzenének, akkor az emberek rálátása, ízlése is sokkal sokrétűbb lenne, ami a piaci értékek egyértelmű változásához is vezethetne. Ha ma az utca emberét megkérdezik, hogy tud-e metálzenekart mondani, akkor pontosan tudjuk, hogy melyik két-három nevet fogja rávágni, akik ugyan nem metált játszanak, de őket hallja a rádióban és hát az milyen kemény má... Ha más stílust kérdeznénk, jó eséllyel nem is tudna még a közelében lévő zenekart sem mondani. Na ezen kéne változtatni.
Köszönjük a beszélgetést.
2020. augusztus 30. 12:47