A holnap hangjai - CHIMPULL
A tizenharmadik sorozatához érkező ÖRÖM A ZENE Tehetségkutató 2020-2021. évadának döntőseit mutatjuk be a holnap hangjai rovatban. A sort a CHIMPULL zenekarral folytatjuk, ők a szegedi, Amatours tehetségkutatón érdemelték ki az októberi döntőn való szereplés lehetőségét.
Bemutatnátok röviden a zenekart?
A zenekar négy tagból áll, Ábrahám Levente (basszusgitár, vokál), Kocsis Barnabás (dob, vokál), Kovács Szilárd (gitár,vokál), Kozma Miklós (ének, szöveg, billentyűk), harmadik éve zenélünk együtt a Chimpull név alatt. Változatos zenei háttérrel és ízléssel rendelkezünk, pontosabb definíció híján Indie-Rock alá sorolnánk a zenénket, de sokat merítünk funky, pop rock, punk és stoner elemekből is.
Van-e a zenekarnak kitűzött, megfogalmazott célja, vagy felvállalt üzenete?
Elősegíteni a fiatalság elmozdulását az élőzene irányába. Zenéljetek, járjatok koncertekre! ~Groove az élet!
Véleményetek szerint a ti zenekarotok miben egyedi... mi az, ami különlegessé tesz benneteket?
Nyilván minden zenekar azt hiszi, hogy egyedi, mi sem vagyunk különbek. Ha valamit kiemelnénk akkor az a vintage hangzás, hatalmas energiát fektetünk a “sound”-ra, mind élőben, mind a stúdióban. Nem titok, célunk, hogy olyan színpadi energiákkal, hangképpel bombázzuk a közönség mellkasát, mint ahogyan a 70-80as évekbeli példaképeink tették.
Milyen jövőt láttok magatok előtt, merre tendál a hazai zeneipar?
Fiatal előadóként, nagyon sok lehetőség van, hogy megmutathassuk magunkat, illetve az NKA-s pályázatoknak köszönhetően a koncertezés is könnyebb lett az elmúlt időszakban. Ugyanakkor nagyon nehéz elérni olyan embereket, akik eddig nem vagy csak alig hallgattak élőzenét.
Meg tudnátok nevezni pozitív, vagy negatív trendeket, amelyeket mostanában tapasztaltatok?
Egy pozitív trend, amit mostanság tapasztalunk az az, hogy mintha egyre több fiatal járna könnyűzenei koncertekre, illetve lehet csak mi járunk folyamatosan azért tűnik úgy, de szeretnénk ezt hinni.
Szerintetek meg lehet élni ma a zenélésből?
Az biztos, hogy egy nagyon sajátos szakmáról és piacról van szó. Sosem volt könnyű művésznek lenni, művészetből élni, de ha valamikor, akkor manapság rengeteg lehetőségre lehet szert tenni. Nyilván sokat játszik az is, hogy jókor legyen jó helyen az ember, de ameddig őszinte és beleteszi a munkát, addig baj nem lehet. Mi is akkor volnánk a legboldogabbak, ha ez sikerülne. Ugyanakkor nem lehet szemet hunyni afelett, hogy zenekarként pusztán a nyári fesztiválszezonból elég nehéz kihúzni az egész évet, és a hazai klub szféra jelentősebb részének nincs meg a kerete zenekarokat meghívni, így inkább az olcsóbb DJ+előadó formáció a kedvelt.
Mit gondoltok a zenészek hazai megítéléséről?
Rengeteg remek új, fiatal zenész/zenekar mozgatja itthon a közönségeket és nincs is annál megnyugtatóbb gondolat, hogy a korunkbelieknek is szükségük van igényes, sokatmondó és autentikus figurákra. A jó zenét mindig lesznek fülek, hogy hallgassák.
Régen jobb volt a helyzet?
Tapasztalatunk sajna nincs arról, hogy milyen élmény lett volna 20 évesként zenélni mondjuk 30 vagy épp 50 évvel ezelőtt. Kevesebb zenész volt, nehezebb volt annak lenni, hisz nem lehetett csak úgy, akár a hálószobából kiadni egy albumot és az embereknek is megszámlálható gyűjteményeik voltak. Manapság jóval több embert lehet elérni, többeknek van lehetősége megmutatni magát, akár online. Zenésznek lenni mindig menő lesz.
Ha igen, szerintetek miért?
Amiből kevesebb van, annak nagyobb az értéke az emberek szemében.
Van-e jelöltetek, hogy kiből lehet/lehet-e egyáltalán valakiből magyar világsztár?
“Nincs magyar világsztár” - Szűcs Krisztián
De viccet félretéve, ha egyetlen zenekart kéne kiemelni itthon, akkor talán az Ivan and the Parazolra esne a döntésünk. A stílus, amit képviselnek, az örök Rock’n’Roll, amellett, hogy az angol nyelven írt számaik is megállják a helyüket egy nemzetközi felhozatalban is, a produkcióról magáról nem is beszélve. Volt szerencsénk hallani őket már párszor élőben és kezet rázni velük, hihetetlen szimpatikusak és bőszen figyeljük, hogy hogy formázzák az élőzene világát.
Mi a véleményetek a tehetségkutatókról általában?
Elsőre talán szkeptikusak tudunk lenni, amikor tehetségkutatóra gondolunk, hisz a bulvár, a paródiák, a soha ki nem haló mémek jutnak eszünkbe, de szerencsénkre ez meg lett cáfolva. Óriási lehetőségnek tartjuk, hogy olyan emberek előtt játszhatunk, akik valóban kíváncsiak és értékes tanácsokat adnak. Arról nem is beszélve, hogy alkalmunk van más, hasonló ambíciójú zenészekkel találkozni, meghallgatni őket és összemérni magunkat velük. Ez az egyetlen élmény is eddig többet adott, mint ami először eszünkbe jutott, amikor azt hallottuk “tehetségkutató”.
Mi a véleményetek a zenei utánpótlásról?
Egyre többen zenélnek és egyre több fiatal gyerek érdeklődik ebbe az irányba szerencsére. Nem érezzük, hogy veszélyben lenne rock’n’roll véna és nekünk is van lehetőségünk elámulni néhányakon. Biztosítva is van a folyamatos utánpótlás zenei táborokon kívül, hangszeres kurzusok és előadások által.
Mi a véleményetek a fesztiválokról?
A zenekar kedvenc fesztiválja egyértelműen a Fishing On Orfű, de imádjuk az összeset főleg, ha valamelyik színpadon van is szerencsénk játszani, ott találkozni más zenekarokkal, beszélgetni a háttér emberekkel. Ez a kedvenc elfoglaltságunk két sör között.
Mi a véleményetek a zenei klubéletről?
Itt is megtapasztalható az országra jellemző Budapesti vízfejűsége, sajnos a vidék el van maradva, kevesen tudnak egy nagykoncertre képes technikát biztosítani.
Szerintetek mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen?
Úgy látjuk, hogy ez az élőzenei érték, amit Mi képviselünk ma Magyarországon haldokló félben van. Szinte lehetetlen gazdaságosan emberi körülmények között “kinevelni” egy zenekart. Kétoldalú a dolog, egyrészt a zenekaroknak nincsenek meg a dinamikus fejlődéshez szükséges eszközeik, felszereléseik, keretük ezek mellett nagyon kevés a jól felszerelt minőségi próbaterem. Alapból egy mély zord szakadékból próbálnak meg kimászni, sokszor még az út sem világos, nehéz motivációt találniuk. A másik oldal pedig a klubok, szórakozóhelyek, ugye itt kezdi minden zenekar, ezekből a kicsi majd egyre nagyobb koncertekből szerzi meg a zenész a színpadi tapasztalatát, motivációját, kapcsolatait, és az “anyagi támogatást”. Látásmódunk szerint, mind a zenekaroknak jobban meg kellene becsülni magukat, mind a kluboknak nagyobb hangsúlyt kéne fektetni a színvonalas élőzenei előadások lehetőségének biztosítására, ha a kettő oldal a kölcsönös haszon érdekében effektívebben tud kooperálni, az hatalmas katalizátor lehet, mind a feltörekvő zenekarok, könnyűzenei élet és a kis klubok jövőjére nézve.
Köszönjük a beszélgetést.
2021. szeptember 24. 05:42