A holnap hangjai - Bohemian Acoustic
Folytatjuk a megkezdett hagyományt, s az immáron kilencedik sorozatához érkező ÖRÖM A ZENE Tehetségkutató 2016-2017. évadának döntőseit mutatjuk be a holnap hangjai rovatban. A sort a Bohemian Acoustic zenekarral folytatjuk.
Bemutatnátok röviden a zenekart? (név, hangszer, stílus, mióta zenéltek együtt)
A zenekart ketten alapítottuk (Kurucz Ágnes – ének, Schäffer László – gitár) 2013-ban, eredetileg cover band-ként, vagyis mindenféle (pop, jazz, rock, reggae, blues) műfajú dalokat dolgoztunk fel- és át, úgy, hogy akusztikusan, élőben is jól megszólaljanak. Ennek a hangvételnek köszönhetően kezdettől fogva sokat játszhattunk a környék klubjaiban, éttermeiben, és kisebb fesztiválokon. Később megismerkedtünk Klausz Gergellyel, aki a saját dalok szövegeiért felelős, és az addigi zenei ötletek közül több is formát tudott ölteni. 2016 végén csatlakozott hozzánk Almási Victor-Emmanuel, aki gitáron és cajon-on is játszik.
Van-e a zenekarnak kitűzött, megfogalmazott célja, vagy felvállalt üzenete?
Több is, de az egyik – velünk kapcsolatban - talán legszembetűnőbb, hogy imádjuk az akusztikus élő zenét. Próbáljuk is népszerűsíteni, hiszen talán a legletisztultabb formája ez a zenének.
Véleményetek szerint a ti zenekarotok miben egyedi... mi az, ami különlegessé tesz benneteket?
Egyrészt a már fent említett, akusztikus megközelítése a daloknak, másrészt azt hiszem a rengeteg különböző stílusú feldolgozás eléggé eklektikussá alakította a saját zenénket is. Vagyis alapvetően egy könnyedebb pop-ba csomagoljuk a dalainkat, de mindig kicsit megcsavarjuk valamivel. A Kékmadár című dalunkban például egy bossás íz lüktet végig, az ének több helyen sanzonos utánérzetű. A Kacsakő-ben egy könnyed manouche-jazz-es alapra mennek a dallamok, de van ahol pl. a hagyományos (intro/verse/bridge refr. stb.) dalszerkezetet sikerül felrúgni
Milyen jövőt láttok magatok előtt, merre tendál a hazai zeneipar?
Ez egy kis ország, kis zenei piaccal, sok résztvevővel, így elég nehéz érvényesülni, de azt gondoljuk, hogy akinek van saját stílusa, és megvan hozzá a kitartása, az azért megtalálhatja a saját rajongóit. Ezen dolgozunk mi is!
Meg tudnátok nevezni pozitív, vagy negatív trendeket, amelyeket mostanában tapasztaltatok?
Emlékszem pár évvel ezelőtt egy rádiós interjúban azt kérdezték tőlünk, hogy a mai világban van-e még létjogosultsága az akusztikus zenéknek….ha az elmúlt pár évet nézem, azt gondolom, minket igazol: gombamód szaporodnak a pár tagú akusztikus csapatok. Ennek nyilván megvannak az okai, előnyei, hátrányai, de én inkább előnynek látom. Ha valaki nem is jut el a színpadig, a zenélés által rengeteg élményre lelhet, vagy legalább kompetensebb lesz a témában, és természetszerűen fejlődik vele a stílusa, ízlése is.
Szerintetek meg lehet élni ma a zenélésből?
Nehéz kérdés, és szerintem nincs egyértelmű válasz…itthon úgy tűnik, végletekben mozgunk. Van egy viszonylag szűk köre a hazai zenekaroknak, akik kb. minden fesztiválon ott vannak, és nyilván nem kis pénzekért, és van a másik véglet, akik alig tudnak fellépéshez jutni, vagy akár ingyen játszanak, csak játszhassanak….úgy tűnik, a kettő között nem folyamatos átmenet, hanem szakadék van. Egyelőre mindhárman dolgozunk a zene mellett…
Mit gondoltok a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt a helyzet? Ha igen, szerintetek miért?
Régen elképzelésünk volt a zenészek megítéléséről, most pedig benne élünk, így nehéz viszonyítani, de úgy tűnik, régen jobban megbecsülték a zenészeket. Az internettel, a letölthető zenékkel, a túlkínálattal, a minden forrásból elérhető zenei oktatóanyagokkal stb. elmosódnak a határok a profi, és a hobby zenészek között, de legalábbis elhalványulnak.
Van-e jelöltetek, hogy kiből lehet/lehet-e egyáltalán valakiből magyar világsztár?
Ha nem a mainstream-et figyeljük, erre számtalan példát látunk! Jazzban a Pusztai Tóni, a Balogh Roland, Snétberger Ferenc, klasszikusban mondjuk a Csáki Andris, és akkor még el sem távolodtam a gitártól, de világzenében vagy népzenében is viszonylag könnyen tudnánk példát hozni…viszont úgy látszik, a popban, vagy a slágerzenében nehezebben érvényesülni nemzetközileg, itt nem tudnék átütő esetet említeni.
Mi a véleményetek a tehetségkutatókról általában?
Nagy szükség van rájuk, hisz fiatal, új, vagy feltörekvő zenészeknek páratlan lehetőség. Persze nem mindegy milyen formában, és hova vezet. Ami mostanában a kereskedelmi TV-kben folyik, nem biztos, hogy célravezető, és az is sokat elmond, hogy már úgy „vadásszák” össze a nevezőket. Elég megnézni, hogy az eddig lement 6-7-8… ki tudja hány évad gondosan kiválasztott nyertesei közül hány szereplő maradt reflektorfényben, vagy aktívan koncertező státuszban.
Hálásak vagyunk, hogy van más alternatíva is ebben az országban, mert ezzel nehéz lenne azonosulnunk.
Mi a véleményetek a zenei utánpótlásról?
Elengedhetetlen! A következő generációk is szeretnének új zenéket, zenészeket hallgatni, ezért ezt egyszerűen biztosítani kell.
Mi a véleményetek a fesztiválokról?
Szeretjük őket, reméljük, hogy egyre több helyen ott is tudunk lenni!
Mi a véleményetek a zenei klubéletről?
Ez a mi igazi terepünk, és zenénk jellegéből adódóan talán a leghangulatosabb koncertjeik is ilyen közegben zajlottak. Kisebb tömegben, intimebb környezetben valahogy könnyebb mélyebb hatást tenni az emberekre.
Kicsit sajnos centralizálódott ez a dolog is…
Szerintetek mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen?
Ebben a legnagyobb szerepe talán a médiának, rádióknak, TV-knek van. Egy átalakított hozzáállással, más célok kitűzésével könnyen és viszonylag gyorsan lehetne változtatni a dolgokon.
Köszönjük a beszélgetést.
Web: https://bohemianacoustic.wixsite.com/home
Fb.: https://www.facebook.com/bohemianacoustic/
Instagram: https://www.instagram.com/bohemianacoustic/
Soundcloud: https://soundcloud.com/bohemian-acoustic/sets
Youtube: https://www.youtube.com/channel/UCX84t3tVEoKP8dacdySjE-A
2017. március 21. 08:05