A holnap hangjai - Bogas
A tizenhetedik sorozatához érkező ÖRÖM A ZENE Tehetségkutató 2024-2025. évadának döntőseit mutatjuk be a holnap hangjai rovatban. A sort a Bogas zenekarral folytatjuk, ők a dunaszerdahelyi FEZET Tehetségkutatón érdemelték ki az októberi döntőn való szereplés lehetőségét.
Bemutatnátok röviden a zenekart?
A Bogas egy felvidéki, csallóközi székhelyű alternatív, szövegközpontú zenekar. Ezen a néven a formáció 2024 szeptemberében mutatkozott be először színpadon a Fülesbagoly tehetségkutató martonvásári döntőjében, akkor még trióként. Dobok mögött Meleg „Shaggy” Zoltán, ének és basszusgitár Mezei Ádám, gitár Mezei Máté. Ehhez a felálláshoz csatlakozott Gálffy Gergely gitárosként, így érte el jelenlegi formáját a zenekar.
Van-e a zenekarnak kitűzött, megfogalmazott célja, vagy felvállalt üzenete?
Leginkább a hitelességre és az önazonosságra törekszünk.
Véleményetek szerint a ti zenekarotok miben egyedi... mi az, ami különlegessé tesz benneteket?
A zeneiségünk több műfajból is inspirálódik. Tagadhatatlanul hatottak ránk a kilencvenes és kétezres évek alter zenekarai, de nagyon sokat inspirálódtunk a népzene, a jazz és a hetvenes évek pszichedelikus irányzataiból is. Szövegeinkben és zenénkben is mindig arra törekszünk, hogy a saját hangunkon mondjuk el a saját üzenetünket.
Milyen jövőt láttok magatok előtt, merre tendál a hazai zeneipar?
Számunkra az a jövő a legszimpatikusabb, amelyben minél több helyen és felületen tudjuk megmutatni zenénket a közönségnek, így igyekszünk is ebbe az irányba haladni. A zeneipar világszerte folyamatosan változik, de élő zenére, koncertekre hol kisebb, néhol nagyobb rétegekben de mindig szükség van. Kiszámíthatatlan némileg mi az amit a hazai közönség felkap és a vállán hordoz majd, és mi az ami egyszerűen lepattanik. A mi zenénk hangzása mindig kissé poros lesz, de remélhetőleg éppen ez adja majd a plusz fűszert a hallgatóságunknak.
Meg tudnátok nevezni pozitív, vagy negatív trendeket, amelyeket mostanában tapasztaltatok?
Pozitívum, hogy hatalmas stadionkoncertek tudnak létrejönni, óriási fesztiválszínpadokat töltenek meg bizonyos előadók, ami mutatja, hogy van az embereknek igénye arra ami ötven, hatvan évvel ez előtt is tömegeket mozgatott meg. Negatívumként legfeljebb annyit tudnék felhozni, hogy a zenészeknek nem volna szabad megelégedni a közepessel. Mindig törekedni kell a maximumot nyújtani.
Szerintetek meg lehet élni ma a zenélésből?
Természetesen igen, hisz rengeteg példa van már erre. Más kérdés, hogy a megélhetési zenész mennyire tud hű maradni önmagához és a zenéjéhez. A legszerencsésebb együttállás mikor meg is tud élni, és önazonos is tud maradni.
Mit gondoltok a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt a helyzet? Ha igen, szerintetek miért?
Egyáltalán nem hinném, hogy régen jobb volt a helyzet. A zeneipar és a felvevő közeg folyamatosan változik. Régen is voltak új műfajok, új stílusok és színpadképek amelyek akkor megbotránkoztatták a közönség egy részét. Sokat ezek közül mára mégis preferenciaként kezelünk. Természetesen az általunk sosem, vagy kevéssé ismert nosztalgia a régi legendás művelődési házas és fesztiválos koncertekről a mi szívünket is megdobogtatja. Olvasva legendás magyar zenészek nyilatkozatait és életrajzait a kezdeti idők hogyanjairól és miértjeiről könnyű azt gondolni, hogy „Ejj, de jó világ volt az akkoriban” de biztos vagyok benne, hogy részeseként ugyanúgy az árnyoldala is megjelent volna a sok pozitívum mellé, ahogyan most a mi korunkban is látjuk miért nehéz és miért csodálatos ma zenésznek lenni.
Van-e jelöltetek, hogy kiből lehet/lehet-e egyáltalán valakiből magyar világsztár?
Nagyon sok előadó van, aki Magyarországon már világsztár. Az angolszász piaccal versenyezni iszonyatosan nehéz lehet magyarként, így aki erre adja a fejét az bizony kemény fába vágja a fejszéjét. Jelöltet konkrétan nem, de több olyan előadót is felsorolhatnánk, aki Magyarországon olyan világszínvonalú produkciót nyújt, ami bárhol megállná a helyét.
.jpg)
Mi a véleményetek a tehetségkutatókról általában?
A nagy kereskedelmi tévés tehetségkutatóknak egy ideje már leáldozóban van a csillaga. Kifacsartak mindent a műfajból amit lehetséges volt egyáltalán, és már csak az nem veszi észre, hogy egy megrendezett cirkuszt lát aki nem akarja. Ezek a tehetségkutatók már régen nem a tehetségről szólnak. Ellenben a kisebb volumenű akár helyi, régiós érdekeltségű tehetségkutatókat sokkalta fontosabbnak és hasznosabbnak tartjuk. Sokkal inkább tekintünk ezekre fórumokként, ahol a zenészek találkoznak, tudást cserélnek, kapcsolatokra tesznek szert és egy szakmai zsűri tanácsokkal látja el őket, mint valós versenyként. Saját bőrünkön tapasztaljuk milyen sokat tud adni egy-egy ilyen alkalom.
Mi a véleményetek a zenei utánpótlásról?
Szerencsére muzsikálni mindig menő és mindig vagány műfajtól és hangszertől függetlenül. Hála az égnek épp az ilyen tehetségkutatók a mutatói annak, hogy vannak zenészek, fiatalok akik hallatni akarják a hangjukat.
Mi a véleményetek a fesztiválokról?
Talán a fesztiválok hőskorának valahol a vége felé járhatunk, de ennek a történelem lesz majd hosszútávon a megmondója. Szerintem minden zenekarnak meg kellene életében tapasztalni legalább egyszer azt az igazi fesztiválélményt és hangulatot.
Mi a véleményetek a zenei klubéletről?
Nálunk Felvidéken egy kicsit talán más a helyzet mint Magyarországon, nincs sajnos olyan sok klub ahol a zenekarok bemutatkozhatnak, épp ezért nagyon meg kell becsülni mindenkinek azokat a helyeket, amelyek lehetőséget adnak a fiatal zenekaroknak a fellépésre.
Szerintetek mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen?
Hatalmas a zaj jelenleg a zene világában. Bárki egy otthoni szedett-vedett házi stúdióval olyan fantasztikus dolgokat készíthet és tölthet fel a netre, hogy megáll az ember esze. Viszont nem csak a fantasztikus dolgok kerülnek fel, ami önmagában még egyáltatlán nem probléma, viszont a hallgatóság egyszerűen már nem győz válogatni. Könnyen lehet épp azért nem talál rá az ember élete legmeghatározóbb zenekarára, mert egyszerűen kettővel lejjebb kellett volna görgetnie, de már elfogyott a lendület. Szóval a könnyűzenei életen az lendítene, ha a zenészek élő koncerteket is csinálnának, az emberek pedig eljárnának koncertekre. Amellett, hogy a zenész számára iszonyatosan nagy eufória látni a tömött sorokat a színpad előtt, a hallgató sem megy haza üres szívvel soha egy koncertről még akkor sem ha nem tetszett neki a látott produkció. De ha nem adunk esélyt neki, ez sosem fog kiderülni.
Köszönjük a beszélgetést.
2025. szeptember 19. 07:49