A holnap hangjai - A Flïrt
A tizenharmadik sorozatához érkező ÖRÖM A ZENE Tehetségkutató 2021-2022. évadának döntőseit mutatjuk be a holnap hangjai rovatban. A sort a Flïrt zenekarral folytatjuk, ők a debreceni Fülesbagoly tehetségkutatón érdemelték ki az októberi döntőn való szereplés lehetőségét.
Bemutatnátok röviden a zenekart? (név, hangszer, stílus, mióta zenéltek együtt)
Szarka Eszter - Ének, Billentyűk
Erdei Koppány - Dob
Csik Tamás - Basszusgitár
Kolosai Ferenc - Gitár, Vokál
Ahogy folyamatosan bővül a repertoárunk, egyre nehezebben tudjuk behatárolni, mit is csinálunk, illetve nagyon sok a számunkra is nagyon kedves beskatulyázhatatlan zenekar, így lehet ideje lenne már egy trendet a kitalálni stílusjegyzékeknek. Mi szeretnénk a “füstös pop” kifejezést összekötni a zenénkkel.
2021 ősze óta kezdtük el összerakni a végleges hangszereléseket.
Van-e a zenekarnak kitűzött, megfogalmazott célja, vagy felvállalt üzenete?
Az élet értelmét megfogalmazni mi sem fogjuk tudni, de szinte biztosak vagyunk benne, hogy egy kiadós és egyben intelligens flörtölés, nemtől kortól és hovatartozástól függetlenül, minden embernek jár, mi több szükséges.
Ha belegondolunk, erre szüksége van a szingliktől kezdve, a friss kapcsolatban lévőkön keresztül, az életre szóló együttlétig bezárólag, mindenkinek. A koncertjeinken, erre mind megteremtjük a lehetőséget a kacér dalszövegeinkkel, a táncolható groove-jainkkal és énekelhető dallam íveinkkel.
Már a magyar szövegekből kifolyólag is, a célunk, hogy mi is hozzá tegyünk a magyar zenei élet felvirágozásához, miközben szeretnénk kimagasló zenei élményt nyújtani az egyszerű zenehallgatónak és a szakmának is. Hogy legyen tánc!
Véleményetek szerint a ti zenekarotok miben egyedi... mi az, ami különlegessé tesz benneteket?
A zeneszerzési metódusunkat nem mondanám éppen a legkülönlegesebb folyamatnak a világon, de semmiképp sem mindennapi. Eszter hozza az alapanyagot és az esszenciáját a daloknak, majd Fecóval együtt, addig ütik a vasat, ameddig azt lehet. Ha kell egy apró soron is képesek órákat szöszölni, hogy a legutolsó hang is tökéletesen a helyén legyen. A bulis zenei hangulat alatt, nagyon átgondolt és részletes hangszerelés lapul. Aztán a beton ritmusszekció, Tamás és Koppány személyében, még egy jó adag kreativitással illeti a műveket.
Nagyon sok szív és gondoskodás éri a dalokat, amiből így a közönség is kap rendesen.
Milyen jövőt láttok magatok előtt, merre tendál a hazai zeneipar?
Bízunk abban, hogy lehetünk egy olyan színfolt az itthoni zenei életben, ami új tereket nyit. Szeretnénk CO-headliner szintre jutni hazai fesztiválokon, nagyobb klubokban. Magyar közönségnek szeretnénk magyar zenét játszani, számunkra nagyon fontos, hogy az anyanyelvünkön szólítsuk meg a közönségünket.
A jelenlegi magyar zeneipar rendkívül sokszínű és hihetetlen izgalmas, csak sajnos ezt még mindig nagyon kevesen tudják.
Ez lehet azért van, mert még mindig nagyon sok meghatározó embernek, nagyobb százalékban lebeg a szeme előtt az üzlet, mint maga a zenei élmény és a tehetséggondozás.
Nem állítjuk, hogy az egyik fontosabb, mint a másik, de ha közelebb lehetne húzni ezeket egymáshoz, akkor igen pozitív irányba tendálna a hazai zeneipar.
Meg tudnátok nevezni pozitív, vagy negatív trendeket, amelyeket mostanában tapasztaltatok?
Pozitívan hat ránk, hogy az utóbbi években rohamosan megnőtt a kísérletezés és az egyre merészebb zenei megszólalások mennyisége. Már a kortárs zene körül is egyre jobban szűkül a gát, és egyre több stílusból csepeg át más stílusban a zenei nektár. Ezt már a mi zenénken is érezzük, és ebből kifolyólag, hamarosan fül és szemtanúi lehetünk valami egészen különlegesnek.
Negatív példaként éljük meg, hogy főleg női előadóknál, hatalmas szerepet kap a testiség, a túlzott magamutogatás és sok előadó nem veszi figyelembe, hogy a közönségük, nem csak kialakult önképpel rendelkező felnőttekből áll, hanem nagyon sok esetben, olyan tinédzserekből akik azt a példát látják, hogy akkor lehet előre jutni, ha az ember kiteszi a placcra amilye van.
Szerintetek meg lehet élni ma a zenélésből?
Csak önmagában a zenélésből szerintünk nem, ma már fel kell készülni arra, hogy az ember több lábon álljon, tanítson vagy legyen még egy szakmája a zenélés mellett.
Mit gondoltok a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt a helyzet? Ha igen, szerintetek miért?
Szinte egészen biztosak vagyunk benne, hogy csak más volt, és ezzel nem akarunk rálépni a diplomatikus menekülési útvonalra. Régen kevesebb és lassabban értek el zenészeket a lehetőségek, ezzel ellentétben manapság persze el lehet mondani, hogy a mennyiség a minőség rovására megy. De ez a felgyorsult világ hatása, ami nem csak a zenész szakmát érinti.
Ebből a szempontból, ugyan olyan nehéz kitűnni most is mint régen. Régen túl kevés volt, most túl sok.
Viszont egy biztos, hogy még rengeteg legenda él köztünk aktívan a mai napig. Még mindig lehet hallani a magyar zenei ipart megalapozó alkotásokat, és ez nagyon jól van így. Az új generációnak (nekünk is) az a feladatunk, hogy ezeket az alapokat tovább fejlesszük, illetve tárjuk fel a még benne lévő lehetőségeket, nem pedig az, hogy újra megírjuk.
Igazából nem kellene a múltat és a jelent szembe állítani, és akkor mindig jó lenne a helyzet.
Van-e jelöltetek, hogy kiből lehet/lehet-e egyáltalán valakiből magyar világsztár?
A zenekar közös kedvence a Mörk, akik szerintünk minden szempontból hozzák a nyugati színvonalat és személyes inspirációt is jelentenek nekünk, nem csak a dalok miatt, hanem hangszeresen is.
Viszont a magyar hallgatóság nagy része, még mindig a magyar szöveget preferálja.
Ami teljesen érthető, de amíg ez így marad, sokkal nehezebb lesz kitörni a kárpát medencéből, ha ez a cél.
Mi a véleményetek a tehetségkutatókról általában?
A kereskedelmi televíziókban megrendezett tehetségkutató műsorok hatása nem feltétlenül szerencsés úgy a zenei piacra, mint a könnyűzene helyzetére tekintve. Egy meglehetősen kis piacot áraszt el sokszor nem túl eltérő előadókkal, akiknek így egyre csak csökken az esélye a nagyobb ismertség elérésére, valamint kiszorít számtalan, sokszor értékes, igényes produkciót a reflektorfényből.
Ami a Fülesbagoly-, vagy az Öröm A Zene-, vagy az NKA-, vagy az egy-két önkéntes megmozdulásból származó tehetségkutatókat illeti, ők jelenleg talán a feltörekvő zenekarok legfontosabb mentőmellénye. Úgy gondoljuk, hogy elég ezeket az országos platformokat számon tartani, és akkor csak jó véleménnyel lehet lenni a tehetségkutatókról általában.
Mi a véleményetek a zenei utánpótlásról?
Rengeteget fejlődött az elmúlt években és ennek személyesen is érezzük a hatását, Eszter a Bartók Béla Konzervatóriumban tanul, rengeteg értékes tudást és élményt hoz onnan, Fecó a Kodolányi János Egyetemen, Tomi és Koppány pedig kiváló magántanároknál tanultak. A legnagyobb példaképeink között vannak azok az emberek, akik még zenész-palántaként nevelgettek minket és végtelen hálával tartozunk nekik, amiért elindítottak minket ezen az úton.
Persze érezhető, hogy valami nincs rendben a magyar zenei életben, közel sem érjük el azt a szintet, ami Európa nyugatibb szegleteiben már elvárt. Vannak toxikus minták, amik beleégtek a magyar zenei kultúrába, ami érthető, hiszen a más háttérrel rendelkező országokhoz képest sokkal rosszabb helyzetből indultunk, amikor 30 évvel ezelőtt ténylegesen teret nyerhetett nálunk a nyugati kultúra.
Mi szeretnénk ezekkel a mintákkal szembe menni, és több precedenst lefektetni a hazai zenész közösségben a kölcsönös elfogadásra és tiszteletre, egymás segítésére, ugyanakkor a kritikus szemmel vizsgálódásra is. Fontosnak tartjuk, hogy a magyar zenész közösség értékrendje bővüljön: a profit és népszerűség helyett lehetőségeinkhez és képességeinkhez mérten az őszinte, minőségi és maradandó zene alkotása élvezzen nagyobb prioritást. Mi legalábbis ezzel próbálkozunk és reméljük, hogy tovább fog népszerűsödni ez a látásmód, de szerencsére nem vagyunk egyedül, egyre többen gondolkozunk hasonlóan, és ez mindenképpen okot ad egy pozitív jövőképre.
Mi a véleményetek a fesztiválokról?
Nagyon jó tudni, hogy még mindig a szabad ég alá vágynak, az emberek. A covid persze nem lendítette fel ezt jó szokást, de most, hogy csillapodni látszanak a kedélyek, az a tapasztalatunk, hogy vissza fognak térni a csodás fesztivál szezonok.
Nem titkolt szándékunk a Fishing On Orfűn megviselni egy-két színpadot.
Legszebb tinédzser éveinket a fesztiváloknak köszönhetjük. Mi is szeretnénk felejthetetlen élményeket okozni az újabb és újabb generációnak a szabad ég alatt.
Mi a véleményetek a zenei klubéletről?
Vannak ikonikus helyek itthon, amik már kis túlzással a lényünk részévé váltak. Legyen szó a Lámpásról, ahol évek óta minden héten összegyűlünk a szokásos jam session-ökre, vagy a Három Holló kávézóról, ahol a szűkebb baráti körünk is rengeteg lehetőséget kapott már arra, hogy megmutassák magukat, annak ellenére, hogy ismeretlen zenekarokat kockázatos bevállalni ezeknek a helyeknek. De mondhatnánk az Analog Music Hallt is, ahol jobbnál jobb koncerteket adhatnak a kisebb zenekarok is, sőt sokáig a próbatermünk is náluk volt! Az ilyen helyek nélkül nekünk is sokkal nehezebb lenne elindulni, így hálásak vagyunk azoknak, akik ezekre a helyekre tették fel az életüket.
A nagyobb helyek közül kedvenceink között van még az A38, A MoMKult és a Barba Negra. Ezeken a helyeken rendszeresen van lehetőségünk a kedvenc külföldi zenészeinket meghallgatni, amire szerencsére egyre többször van lehetőség.
Itt csak az a probléma, hogy az eddig felsorolt helyek mind budapestiek, tudnánk még a vidéki nagyvárosokból mondani egy-két magas színvonalú helyet, de a kisvárosok teljesen elmaradnak ezen a területen. Sajnos szomorú valósága ez a magyar zenei életnek, aki komolyabban szeretne kultúrát fogyasztani, és nem csak fél évente egyszer, az kénytelen Budapestre venni az irányt.
Szerintetek mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen?
Szerintünk az lendíthetne hatalmasat a magyar könnyűzenei életen és zenei kultúrán, ha több mód lenne zenetanulásra, a klasszikus vonal mellett. Ha lehetne könnyűzenét tanulni államilag finanszírozott zeneiskolákban. Gyerekként, ha nem fizetnek a szülők magántanárt, akkor igencsak szűk a lehetőségek tárháza a könnyűzene tanulását illetően.
A nyitott közösséget mindenképpen fontosnak tartjuk azt, hogy ne klikkesedjünk “ZAK-osokra” “Kőbányásokra” vagy “Kodolányisokra”, hanem legyen több interakció ezek között a csoportok között. Hiszen például a mi zenekarunk is több ilyen közösségnek az ötvözete és rengeteg élménnyel, tapasztalattal, tudással gazdagodunk azáltal, hogy a tagjaink különböző hátterének köszönhetően, emberként és zenekarként is sokat tudunk fejlődni. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy ilyen rövid idővel a zenekar alakulása után meg tudtuk nyerni ezt a díjat.
Köszönjük a beszélgetést.
2022. május 10. 06:14