A gitárock mesterei – Tommy Katona - 2 .rész
A hatvanas évektől a beat szárnybontogatása idején szinte minden srác a kezében szorongatta azt a hangszert, amely egy egész korszakot, sőt életérzést szimbolizált. Egyre másra alakultak az amatőr együttesek, jól-rosszul koppintva a Szabad Európa Rádió alig-alig fogható, zajos rövidhullámán, vagy épp a nem sokkal jobb minőségben élvezhető Radio Luxembourg ún. „könnyűzenei” adásain hallható friss slágereket. Nem volt ez másképp az évtizeddel később ránk köszönő rock korszakban sem annyi különbséggel, hogy a háromperces dalokat hátrahagyva egyre inkább a hosszabb lélegzetű darabok kerültek előtérbe, azon belül is a gitár vált főszereplővé. Sorra születtek a nemzetközi, illetve hazai virtuózok, gitárhősök, és persze az egymással vetélkedő riffek és végeláthatatlan hangszerszólók. Sorozatunkban azokat a magyar gitárosokat szólaltatjuk meg, akik egyrészt elhivatottak a szakma, illetve hangszerük iránt, másrészt – stílusmegkötés nélkül – szívügyüknek tekintik a minőségi (rock) zene művelését, továbbélését. Szokás mondani, az alma nem esik messze a fájától. Nincs ez másként a magyar-amerikai Tommy Katona esteében sem, aki a zenei vénát a szintén blues muzsikus édesapjától, idősebb Katona Tamástól örökölte. Már négy éves korában a blues muzsika szerelmese lett, rajongott és máig rajong Stevie Ray Vaughan zenéjéért, sőt magáért a személyiségért, aki élete teljében, harminchat évesen hagyta itt a földi létet. Az iránta érzett tisztelet repítette őt az USA-ba, azon belül a Texas állambeli Dallasba, SRV szülővárosába. Vallja, hogy hazája Magyarország, otthona Dallas, s amikor teheti, hazalátogat és persze fergeteges koncerttel örvendezteti meg – elsősorban szülővárosa, Pécs blues-rock rajongóit. A szintén magyar Little G. Weevil mellett Tommy Katona a másik fiatal blues gitáros, aki elismert, közkedvelt muzsikus lett az Államokban. Texas Flood elnevezésű zenekarával rendületlenül terjeszti a blues igéjét.
A lemez megjelenését követően, egy évvel később a Full Blast elnevezésű zenekaroddal hazai, illetve külföldi turnékra indultál. Kik voltak a zenésztársaid és milyen helyeken léptetek fel?
Igen, 2007 elején és nyarán pár nagyon klassz helyen jártunk. Finnország volt az egyik, óriási élmény volt számunkra. A Puistoblues fesztiválon többször is volt szerencsénk fellépni. Ott láttuk Johnny Wintert is. Mi egy kisebb színpadon játszottunk korábbi kezdéssel, amikor befejeztük, átmentünk a nagyszínpadhoz, ott néztük meg Johnnyt és Keb' Mo-t is. Óriási volt. Sajnos Johnnyhoz nem tudtam közel férkőzni, viszont Keb' Mo-t elkaptuk egy kézfogásra.
Jártunk Olaszországban is a Pordenone Blues fesztiválon. Nagyon jó koncert volt, utánunk a Neville Brothers egyik testvére Cyrill Neville lepett fel a saját zenekarával. Ez is hatalmas volt.
A Budapest Blues fesztiválon, illetve a paksi Gastroblueson is szerepeltünk azon a nyáron.
Még ez év őszén úgy határoztál, visszamész Texasba, ám ezúttal már nem látogatóba… Nehéz döntés lehetett; nem könnyű új életet kezdeni egy idegen országban és hát a szüleid is magukra maradtak. Mondhatjuk, hogy kiütéssel győzött a zene, a blues-rock?
Bizony, ez nem volt egyszerű lépés. A szüleim régóta sejtették, érezték, hogy egy nap valószínűleg el kell majd mennem. Egyszem gyerekük vagyok, ami talán meg is nehezítette az elválást. Bár messze vagyunk egymástól, Skype-on keresztül tartjuk a kapcsolatot, ennek köszönhetően szerencsére gyakran látjuk egymást. Persze ez nem olyan, mintha otthon, együtt leülnénk az asztalhoz vacsorázni. Azt semmi nem tudja pótolni. Ahogy időm engedi, igyekszem minél gyakrabban hazalátogatni. Ez egy ilyen életmód, sajnos ezt mindnyájunknak el kellett fogadni. De szüleim az eddigiekben minden döntésemben támogattak, és nagyon büszkék rám az eredményeimért, amit elértem itt, az Egyesült Államokban.
Mihez kezdtél, amikor letelepedtél? Hogyan éled az életed? Amellett hogy nem szűkölködsz a fellépésekben, gitárt oktatsz, de több neves zenésszel is álltál már közös színpadon.
Mondhatni, hogy nyugodt és kiegyensúlyozott életet élek itt, szerencsére mindenem megvan, amire szükségem van. Napjaim nagy részét a zene tölti ki, gyakorolok, tanítok. Elég sok tanítványom van, mindenféle korosztályból. Szeretem ezt csinálni. Jólesik átadni azt, amit sok év alatt megtanultam. És örömmel teszem, jó érzés segíteni nekik. Úgy látom, nagyon kedvelnek, mivel mindenkivel türelmes vagyok és érthetően magyarázok.
Sok embernek ez nem csak egy gitáróra, hanem terápia is a munka/iskola után.
Sok jó zenésszel volt szerencsém találkozni, illetve egy színpadon állni. Tommy Shannon basszusgitárossal 2009-ben játszottam együtt. Ő volt Stevie Ray, illetve előtte Johnny Winter basszerosa. Emellett ugyancsak Stevie egykori basszerosával, Jackie Newhouse-zal és szaxofonosával, Johnny Renóval is állhattam egy színpadon. Játszottam még Buddy Whittingtonnal (John Mayall's Bluesbreakers), Eric Gales-szel, Andy Timmons-szal, valamint Monte Montgomeryvel. Utóbbi gitárosokkal azóta barátok is vagyunk, ami megint csak óriási dolog számomra.
Dallas és Fort Worth blues-rock köreiben szinte mindenki ismer mindenkit, így én is sok helyi zenésszel vagyok ismeretségben. Hálás vagyok, hogy volt szerencsém látni és találkozni jó néhány legendával. Többször megnézhettem B.B. Kinget, Bobby Blandet, Doyle Bramhallt (az idősebbet), utóbbival beszéltem is. Külön megtiszteltetés számomra, hogy Johnny Winter, és Jeff Healey kezeit röviddel haláluk előtt még megfoghattam.
Létezik egy formációd, a Texas Flood, amely Stevie Ray Vaughan első albumáról kapta a nevét. Mikor alapítottad és kik a tagjai? Készítettetek e közös albumot?
Nem én alapítottam, hanem Steve Buckner, úgy 2002 körül, aki egyébként a zenekar basszusgitárosa. Akkor még középiskolás voltam, és egyik délután a suliban, az internet böngészése közben megtaláltam a zenekar (akkori nevén Voodoo Blue) honlapját. Nem is gondoltam, hogy egy nap majd én leszek ennek a zenekarnak a frontembere...
Steve-vel néhány hónappal azután találkoztunk, hogy 2007-ben megérkeztem Texasba.
2010 óta ugyanabban a trió felállásban játszunk, Travis Montoya dobossal, akinek édesapja, Sparky Montoya billentyűs időnkénti vendégünk. Egyetlen albumot készítettünk, ez egy SRV tribute lemez, az ő számaival.
Úgy tudni, nem csupán saját szerzeményeket, de Led Zeppelint, Jimi Hendrixet, SRV-t és egyéb klasszikusokat is műsoron tartotok.
A zenekar eredetileg SRV tribute zenekarnak indult, és a mai napig megtartotta ezt a műsort; ugyanis erre nagyon nagy igény van itt Amerikában. Az évek során kibővült a repertoárunk, közben összeraktunk egy komplett Hendrix katalógust; ezen kívül dolgozunk egy készülőben lévő ZZ Top emlékest anyagán is. Emellett sok más, régi blues feldolgozást játszunk, BB Kingtől Albert Collins-ig. Az utóbbi években helyet kapott a műsorban egy másik nagyon nagy kedvencem, Gary Moore néhány dala is.
Ez külön sztorit érdemelne, mivel 2018 óta visszajáró résztvevője vagyok a budapesti Gary Moore emlékesteknek, így időnként azok a dalok is bekerülnek a műsorba. Vannak régebbi és újabb saját számaink is. A Zeppelin egyveleget csak időnként vesszük elő, de azt is nagyon szeretik. Igen nagy a repertoárunk, tizenkét év alatt sokat változtunk, bővültünk, és remélhetőleg fejlődtünk is.
Annak ellenére, hogy életvitelszerűen élsz az Államokban, nem fordítottál teljes mértékig hátat az országnak, időről-időre hazalátogatsz. Olyankor kiváltképp szűkebb pátriádban, Pécsett koncertezel. Kiket hívsz meg zenélni, és milyen gyakran utazol Magyarországra?
Sosem tudnék hátat fordítani a hazámnak. Büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok, és ez sohasem lesz másképp! Annyi a különbség, hogy lassan tíz éve texasinak is számítok. Amennyire időm engedi, igyekszem hazajárni. Ha minden jól megy, évente egy-két alkalommal. Otthon általában pár régi kedves barátomat szoktam meghívni dzsemmelni, például Petendi Tomit, Vámos Zsoltit, vagy Fehér Ádit.
Pécsett jó ideje nem koncerteztünk, viszont idén készülök egy bulival a régi barátoknak. Ilyenkor általában pár régi zenésztársammal lépek fel, idén viszont első alkalommal érkezik majd Magyarországra a Texas Flood együttes. Óriási dolog ez számomra. Április 6-án önálló koncertet adunk majd Budapesten, az Analóg Music Hallban, utána 12-én Pécsett lesz egy koncertünk a Zsolnay E 78 teremben.
(folytatjuk)
Hegedűs István
2023. március 12. 05:54