MusicMedia

„Amíg a muzsika szól, a világ is sokkal szebb.”

A gitárock mesterei – RockMilady (3. rész)

A hatvanas évektől a beat szárnybontogatása idején szinte minden srác a kezében szorongatta azt a hangszert, amely egy egész korszakot, sőt életérzést szimbolizált. Egyre másra alakultak az amatőr együttesek, jól-rosszul koppintva a Szabad Európa Rádió alig-alig fogható, zajos rövidhullámán, vagy épp a nem sokkal jobb minőségben élvezhető Radio Luxembourg ún. „könnyűzenei” adásain hallható friss slágereket. Nem volt ez másképp az évtizeddel később ránk köszönő rock korszakban sem annyi különbséggel, hogy a háromperces dalokat hátrahagyva egyre inkább a hosszabb lélegzetű darabok kerültek előtérbe, azon belül is a gitár vált főszereplővé. Sorra születtek a nemzetközi, illetve hazai virtuózok, gitárhősök, és persze az egymással vetélkedő riffek és végeláthatatlan hangszerszólók. Sorozatunkban azokat a magyar gitárosokat szólaltatjuk meg, akik egyrészt elhivatottak a szakma, illetve hangszerük iránt, másrészt – stílusmegkötés nélkül – szívügyüknek tekintik a minőségi (rock) zene művelését, továbbélését. Sorozatunk következő részében – különlegességként – egy húszas éveinek elején járó, csinos zenész hölgy mesél életéről, hogyan, miért kezdett gitározni, majd énekelni, hol és mekkora sikereket ért el, valamint beszél arról is, hogy miért éppen a nagy rock klasszikus gitárosok lettek a példaképei, kedvencei. Beszélgetésünk során az is kiderül, hogy RockMilady, amellett hogy kiváló gitáros, énekes, mégsem ez a fő foglalkozása, de vallja, hogy fogorvosként az emberek egészségéért tesz, míg a zenével a lelkeket igyekszik gyógyítani.

Gondolom, az angol nyelvű dalszövegek is a külföldi fellépések reményében készültek. Ezzel a zenével meg lehet hódítani a határainkon kívüli közönséget?

Az érdekesség az, hogy külföldön lényegesen népszerűbb vagyok, mint itthon. Ennek az lehet az oka, hogy számtalan külföldi rádióadó – spanyol-, uruguay-i-, német-, portugál-, vagy akár kanadai-, USA – játssza a dalaimat. Ezen túlmenően a virtuális közösségi térben, a legnagyobb videó megosztón már több mint harmincegy-millióan (!) tekintették meg a munkáimat. Egyébként a magyar nyelvű dalaim a külföldieknek is nagyon tetszenek, ezek a visszajelzésekből és kommentekből lemérhető. Büszkeségem, hogy az USA-ból megkaptam a több mint száz-ezer feliratkozó után járó ezüst emlék-plakettet. Mindezek az elismerések további munkára ösztönöznek.

Térjünk vissza a gitárhoz. Tényleg gyönyörűen, még akkor is vintage szerűen gitározol, ha a témáidat, vagy a technikádat modern elemekkel ötvözöd. Mit gondolsz, van a klasszikus stílusnak még jelene, illetve jövője? Elsősorban az instrumentális dalokra gondolok.

Én úgy gondolom, hogy ennek a hangzásnak jelenleg is van rajongói bázisa és jövője. Példa erre az előbb említett külföldi sikerem. A lélek hangulata a zenén keresztül, gitárral adható át leginkább. Ez az üzenet szerintem örök érvényű.

Milyen gitárokat és alapokat, pedálsort használsz?

A kedvenc gitárom egy Ibanez Jam (Steve Vai floyd rose) modell. A Fender Stratocaster pedig jelenlegi álom. A kezdő Yamaha gitárom, amelyet már említettem, az emlékek miatt a szívemhez nőtt, de nem használom. Egy USA „Jack & Danny Brothers” floyd rose-os gitár volt az első, amin még a Dire Straits covert játszottam. (Ennek a nézettsége mára meghaladta a 16 milliót is).

Több akusztikus és elektroakusztikus gitárom is van a Hohner-től kezdve különféle travel típusokig. Jelenleg egy 50 W-os csöves Randall-al valamint a saját összeállítású a pedál-board-ommal koncertezek. Szinte kizárólag csak Boss pedálokat használok, kivétel a Zakk Wylde MXR ZW44 torzító. Korábban egy 75 W-os Peavey volt a kedvencem, majd egy 50 W-os Fender.

A zenélésből szeretnél megélni, „befutni”, vagy inkább a „civil” megélhetés mellett mintegy mellékállásban folytatod?

A zene az életem, ez a művészi kifejezésmód egész életemen keresztül el fog kísérni. „Civilben” fogorvos vagyok, azt a hivatásomat is nagyon szeretem, ráadásul egy fantasztikus csapat tagja lehetek. Így fogorvosként az emberek egészségéért teszek, míg a zenével a lelkeket igyekszem gyógyítani.

A képzőművészet megmarad hobbinak?

A rajz és grafika is életem része volt, mára azonban sajnos erre kevés időm maradt, így ez valóban megmarad hobbinak.

A honlapodon két ars poeticád is olvasható: hogyan tudod ezeket érvényesíteni a mindennapi életben?

Igen, a zenei tevékenységemre is értem (az energia megmaradás törvénye után szabadon), hogy „a munka nem vész el, csak átalakul”. A másik ars poeticám, „Ne arra menj, amerre az ösvény vezet. Helyette menj arra, merre nincs út, és hagyj magad mögött egy ösvényt” annyit tesz, hogy zenei próbálkozásaink, erőfeszítésünk másoknak is erőt adhatnak. Így tudunk maradandót alkotni, és úgy gondolom, akkor már volt értelme a munkánknak.

Hegedűs István


2021. december 5. 05:56

Minden jog fenntartva. 2024 - Instrument Reklám/MUSICMEDIA