A gitárock mesterei – Nagy Ádám – 3.rész
A hatvanas évektől a beat szárnybontogatása idején szinte minden srác a kezében szorongatta azt a hangszert, amely egy egész korszakot, sőt életérzést szimbolizált. Egyre másra alakultak az amatőr együttesek, jól-rosszul koppintva a Szabad Európa Rádió alig-alig fogható, zajos rövidhullámán, vagy épp a nem sokkal jobb minőségben élvezhető Radio Luxembourg ún. „könnyűzenei” adásain hallható friss slágereket. Nem volt ez másképp az évtizeddel később ránk köszönő rock korszakban sem annyi különbséggel, hogy a háromperces dalokat hátrahagyva egyre inkább a hosszabb lélegzetű darabok kerültek előtérbe, azon belül is a gitár vált főszereplővé. Sorra születtek a nemzetközi, illetve hazai virtuózok, gitárhősök, és persze az egymással vetélkedő riffek és végeláthatatlan hangszerszólók. Sorozatunkban azokat a magyar gitárosokat szólaltatjuk meg, akik egyrészt elhivatottak a szakma, illetve hangszerük iránt, másrészt – stílusmegkötés nélkül – szívügyüknek tekintik a minőségi (rock)zene művelését, továbbélését. Nagy Ádám, aki a Roy és Ádám formáció alapító-gitárosa, nem skatulyázta be magát egyazon zenei stílusba: a rock muzsika mellett alkalmanként dzsesszt játszik, zenetanárként dolgozik, szerzeményeibe szívesen épít be más, a klasszikus rockban talán szokatlan, ám abba jól illeszkedő műfaji elemeket. Mindemellett önálló szólólemezén megosztja közönségével mindazt, ami kreatív szerzőként kikívánkozik belőle, és mindent, amit a gitározásról tudni kell.
Wörk (direkt „ö”-vel?) Projekt címmel 2015-ben jelent meg az első szólóalbumod. Merész vállalkozásnak tűnt, hiszen instrumentális kiadvánnyal Magyarországon meglehetősen nehéz betörni a sikerlistákra.
Ezt sajnos nem tudom cáfolni, pontosan így van. Nem is üzleti megfontolásból csináltam a lemezt, hanem a közönség szórakoztatására. Ám eközben magamnak zenélek. Oscar Petersont idézve: „világéletemben a közönségnek játszottam, de a barátaimnak, zenésztársaimnak zenélek”. Valahogy így vagyok ezzel én is: örülök, ha a szakma elismeri a munkámat, de a közönség szórakoztatása az egyik cél. Nem sok, mindössze három koncerten mutattuk be az anyagot, mindegyik teltházzal ment.
Sok dalt írok, ezekből nem minden fér rá a Roy és Ádámra. Most éppen Kamarás Ivánnak, valamint egy készülő tévéműsorhoz írok zenét, azonban a pandémia alatt szinte nyolcvan százalékban elkészült a Wörk 2. is. Nagyon fontos számomra, hogy instrumentális lemezt is csinálhatok, amely sokszor épp egy alkotói folyamat lezárása. Az időközben felgyülemlett hatásokat muszáj kiadnom magamból, erre épp egy ilyen összefoglaló album a legalkalmasabb.
Ami az „ö” betűt illeti, az apámtól örökölt rajzkészségből indult ki. Különböző work- logókat terveztem, rajzolgatás közben többször is bekerült két szem az ábrába, amit a végén otthagytam. Ebből lett az „ö” betű. Maga a work úgy jött képbe, hogy (érzelmes, kevésbé racionális ember létemre) alapvetően hiszek a szeretet, a racionalizmus, a tehetség, a munka (work) és a becsület erejében. Megtanultam, hogy az életben mindenért meg kell dolgozni. Az a fajta játékosság is benne van persze, hogy magyar létünkre egy angol szót „magyarítunk”, ehhez passzol, hogy a dalcímek is anyanyelvünkön szerepelnek.
A Wörk Projekt 1. kissé eklektikusra sikeredett, otthon készült, több kütyü alkalmazásával, ám a lényeg, hogy gitárzene volt. A most készülő második, a Wörk Projekt 2. végig zúzós rock album lesz. Borlai Gergő dobol rajta, vele már több lemezen dolgoztunk, most két dalt is írt. Eredetileg harminc számos dupla korongot terveztem, de Gergő, aki a hangszerelésben is segít, a felét kihúzta belőle, most tartunk tizenhatnál. Ez már előrevetíti egy harmadik anyag lehetőségét is...
Számos előadónak írtál dalokat, illetve még több albumon jegyeznek gitáros közreműködőként. Felkérés alapján dolgozol?
Említettem, hogy jelenleg Kamarás Iván színész lemezét készítem, vele egy David Bowie emlékkoncerten ismerkedtem meg és beszéltük meg a közös munkát. Kontor Tomi lemezére is készült két dal, a vele való kapcsolat ismert Horváth Attilával Charlie-nak írt közös dalunk, a Félutak felé végül nem került fel a lemezére, ám a miénkre, a Fullánkra igen. Roy vele énekelt duettet. Fekete Jenci blues lemezére írtam tavaly két számot, most készül egy filmzene főcímdal is.
Másnak általában felkérésre írok nótákat, valamit megtartok magamnak; a zene általában adja magát, hogy milyen utóélete lesz. A Wörk Projekt lemezen a kiadó kérésére szerepelt két énekes dal, az egyik a Fekete madár a Maszkurával, a másik pedig, a Fa Nándor című, Kardos-Horváth Jánossal – őket például, mint előadót, szövegírókat, én választottam. Ha a saját anyagomra szeretnék vendégművészt, én gondolom ki, hogy kivel dolgoznék, ám a dalírás felkérésre történik, hacsak nincs a fiókban valami testhezálló ötlet.
Kíváncsi lennék a hangszerkészletedre, illetőleg a technikai kiegészítőkre.
Elsősorban Fender-es vagyok. Stratón kezdtem, de mára áttértem a Telecasterre. Ebből is egy bíbor színű ’85-ös kiadású japán típus a fő hangszerem, törökmintás motívumokkal. Szeretem, mert van benne egy pszichedelikus Hendrix-vonulat. Ezen kívül van egy magyar hangszerkészítő által, eredeti rajzok alapján gyártott másik Telecasterem is, amelyet Bráder Pisti a kezemhez igazítva készített. Az elektromos alkatrészeket saját magam szereztem be. A testvérem, akiről említettem, hogy képzőművész, egyedire dekorálta a gitár testét.
Azért a Stratocasterhez sem lettem hűtlen, van egy szintén nyolcvanas évekbeli Fernandes Stratóm, egy Washburn N4-esem, a dzsesszhez pedig egy Cort Yorktown-om, de szert tettem egy nagytestű, 6120-as Gretsch-re is. Időnként játszom még egy héthúros Ibanezen, ez főképp a Wörk 2.-őn fog dominálni különböző hangolásokban, valamint az édesapámtól örököltem egy nem túl márkás Jazz Bass copy basszusgitárt. Volt ugyan másik basszusgitárom, de természetesen ez lett a „main” basszushangszerem.
Az akusztikusok közül főleg Godin Multiac-on játszom, ez egy nylonhúros félakusztikus hangszer. Van egy kis Martinom is, és egy nagyon régi tizenkét húrosom – ezen írtam a Trambulint –, amin mára csak hat kulcs és ugyanannyi húr maradt meg. Gyakorláshoz pedig egy dobozos nylonhúrost használok. Ezen kívül a hangszerparkot erősíti egy ukulele és egy melodika is a herflik mellett, de van egy Weltklang trombitám valamint különböző ütőhangszereim is.
A kis pedálsorom nagyrészt Boss márkájú pedálokból áll, de használok Ehx, Sobbat és Joyo pedálokat is. Koncerteken két overdrive-ot kötök az erősítőre, valamint egy Line 6 HX effektet, amely minden modulációs effektet magában foglal. Erősítő szimuláció nélküli, csak kis pedálokat tartalmaz. Kétféle módon üzemel: vagy programozod, vagy külön-külön pedálsorként üzemel, mondjuk egy phaser, egy tremoló, egy fuzz, egy delay, vagy éppen egy reverbet kapcsolsz. Egy dobozzal és beállítással tizenkét darab kis pedál váltható ki. A felsoroltakon kívül csak egy Dunlop szájgitárt és Vox wah-pedált használok. Kevésbé vagyok effektes, inkább a szájgitár jellemző rám.
Nézzük az alapokat!
Az egyik alap egy Super Bass ’69-es Marshall fej, ez 50 Watt-os, ehhez jön egy négy hangszórós, 100 Watt-os alsó láda. Ezen kívül van 1960-as BX felső ládám, egy JTM két hangszórós ládám és egy gyorsan mobilizálható Roland Cube 60 kombóm, ha a szükség úgy kívánja, hogy hirtelen próbálnom kell valakivel. Ezen kívül egy kézzel készült egy új Fargen Oldie kombó is a gyűjteményem darabja. Jellegzetessége, azon kívül, hogy kézzel forrasztott alkatrészekből áll, hogy ebbe a három legendás Marshall-típus, a JTM, a Plexi és a JCM 800-as kapcsolását építették be, amelyet kapcsolóval lehet váltogatni. Azért barátkozom vele, mert Gretsch gitár jobban illeszkedik a kombóhoz, a nagy Marshall-lal ugyanis gerjed. Modern cuccról beszélünk, a hangzása viszont tökéletes vintage Marshall.
Büszkeséged, hogy jó ideje tulajdonlod Radics Béla legendás, Taurus-os Marshallját. Miként tettél szert erre az – ahogy te nevezted – ereklyére?
Ereklye, hiszen tényleg Radics Béláé volt, emiatt ritkán viszem mostanában magammal. Érthető okokból féltem. Hiába ütött-kopott, még mindig nagyon jól szól.
1996-ban a Hajógyári szigeten játszottunk a Trampsszel. Egy amatőr zenekarban gitározó srác, mivel tetszett neki a zenekar, a buli után meghívott az óbudai kocsmájába, ahol baráti beszélgetés közben kiderült, nála van ez a Marshall. Alig akartam elhinni. Kölcsönadta, és a használatban nagyon megtetszett a hangja. Kényelmetlennek tartottam, hogy használok egy cuccot, ami nem az enyém; sokáig könyörögtem, hogy adja el nekem, míg végül ráállt. Látta, hogy nálam jó kezekben van, ezért ment bele az adás-vételbe. Próbáltam kideríteni az erősítő pontos előéletét, de egyelőre félúton elakadt az információ.
Törekedtél arra, hogy gitárosként megkülönböztesd magad másoktól?
Az elején nem gondoltam rá. Mindazonáltal örülök, ha szólnak, hogy felismertek a stílusomról. Azt gondolom, kitartó gyakorlást követően mindenkinél kialakul egy saját sound, egy saját stílus. Például, ha valamilyen zene megtetszett, addig küzdöttem vele, amíg megtanultam. De nem álltam meg egy gitárosnál. Amikor Mark Knopfler technikáját megismertem, kitanultam, jött egy újabb kihívás, Richie Kotzen, abban mélyedtem el. Ezek az idők során a részemmé váltak. Csak úgy, mint Tibusz. A végén ebből lesz egy elegy, ami már a sajátod. Nagyon fontos része az életemnek, hogy roma muzsikusokkal is sokat zenéltem, rengeteget tanultam tőlük, mint például a zseniális Járóka Sanyi, Jellinek Emilió, Egri Jancsi, vagy a Plútó. A mai napig sokat hallgatom őket, régen nagyokat dzsemmeltünk a Fészek klubban.
Beszéltünk a múltról, a jelenről, de mit hozhat a jövő?
A pandémia sok embert ráébresztett arra, hogy nem érdemes túl hosszú távra tervezni. Mindig voltak kitűzött rövid távú céljaim, az elmúlt egy évben is meglehetősen aktív voltam. Szerencsére a zenélés mellett van állásom, így a fellépések elmaradása nem érintett olyan húsba vágóan, mint azokat a zenész kollégákat, akik kizárólag ebből élnek. Ennyire termékeny talán még soha nem voltam, mint az említett időszakban: négy lemezt kezdtem el csinálni, és rengeteget gyakoroltam. A Roy és Ádámmal is új albumra készülünk, a testvéremmel szeretnénk egy emléklemezt készíteni édesapámnak, amely komplexen, könyvvel együtt jelenne majd meg. És persze ott a Wörk Projekt 2., amelynek jövő év elejére szeretnénk egy lemezbemutatót is csinálni, persze, ha erre lehetőség nyílik.
Már három éve létezik egy másik zenekarom, amely az Ádám Elméi nevet kapta, és csakis Ádám keresztnevű zenészek alkotják. Akusztikus dzsessz formációról beszélünk, eddig még egyszer sem koncerteztünk a nyári egyeztetés nehézségei miatt, már épp ideje lenne! Most készült el egy kortárs költő versfeldolgozása, ebből lesz most egy dal. Szóval nem unatkozom.
Hegedűs István
2021. április 25. 06:09