MusicMedia

„Amíg a muzsika szól, a világ is sokkal szebb.”

A gitárock mesterei – Little G.Weevil – 3. rész

A hatvanas évektől a beat szárnybontogatása idején szinte minden srác a kezében szorongatta azt a hangszert, amely egy egész korszakot, sőt életérzést szimbolizált. Egyre másra alakultak az amatőr együttesek, jól-rosszul koppintva a Szabad Európa Rádió alig-alig fogható, zajos rövidhullámán, vagy épp a nem sokkal jobb minőségben élvezhető Radio Luxembourg ún. „könnyűzenei” adásain hallható friss slágereket. Nem volt ez másképp az évtizeddel később ránk köszönő rock korszakban sem annyi különbséggel, hogy a háromperces dalokat hátrahagyva egyre inkább a hosszabb lélegzetű darabok kerültek előtérbe, azon belül is a gitár vált főszereplővé. Sorra születtek a nemzetközi, illetve hazai virtuózok, gitárhősök, és persze az egymással vetélkedő riffek és végeláthatatlan hangszerszólók. Sorozatunkban azokat a magyar gitárosokat szólaltatjuk meg, akik egyrészt elhivatottak a szakma, illetve hangszerük iránt, másrészt – stílusmegkötés nélkül – szívügyüknek tekintik a minőségi (rock) zene művelését, továbbélését. Szűcs Gábor tizenhét éves kora óta a blues műfaj szerelmese és művelője, kivételes képességeit tíz esztendővel később már az Egyesült Államokban kamatoztatta. Atlantában telepedett le, majd 2018-ban hazatért. Több kitüntetés birtokosa: 2013-ban elhozhatta a 29. Nemzetközi Blues Fesztivál (USA) első díját, egy évvel később idehaza az Év Zenészének választották (HANOSZ). Még ugyanebben az esztendőben Moving cÍmű szólólemezét Év Akusztikus Albumára, a gitáros-énekes előadót pedig Blues Zenei díjra jelölték ugyancsak az USA-ban.

A kilencedik albumod ismét egy különlegesség: élő, tehát koncertfelvétel akusztikus formában, amely megint csak számos elismerésre számíthatott.

A Live Acoustic Session egy spontán album, amit a COVID-semmittevés szült. Hunka Róbert érdeme egyébként. Pont a könyvem befejező szakaszát írtam, amikor csörgött a telefon. Aztán úgy alakult, hogy ez az album hetekig vezette az amerikai Roots Music Report független szervezet akusztikus blues slágerlistáját, amit a világban létező rádiók lejátszási listái alapján állítanak össze. Ilyenkor általában az ember veszi a bőröndöt, és irány a világturné! Az én esetemben ez a COVID okozta bizonytalanságok miatt elmaradt.

A zenei kiadványok, koncertek mellett – igaz, ugyancsak a COVID-járvány adta kényszerhelyzet okán – könyvírásra is adtad magad. Ráadásul olyan kiadványt jelentettél meg, amelyben QR-kód segítségével a zenéid is meghallgathatóak. Hogyan fogadta a közönség?

Egy igazi blues könyv, amely igaz történetet mesél el. Szerintem baromi jó, izgalmas, mulatságos sztori. Nem utolsósorban rendkívül tanulságos és a huszonkét QR kód segítségével tulajdonképpen interaktív az élmény. Bizonyos jeleneteknél, amelyekből dal született, a QR kódon keresztül meghallgathatod a zenét, kvázi olyan, mint egy filmzene. 

Világhírű gitárosként fontos a véleményed: mit gondolsz a különböző gitártechnikákról? A hagyományos, vintage, vagy a new school gitározásra gondolok.

Hadd javítsalak ki! Én blues előadó vagyok. Gitáros és énekes. Őszintén szólva az új gitártechnikákról sokat nem tudok mondani, mert nem értek hozzá. Manapság rengeteg afrikai zenét hallgatok. Élvezem a kimeríthetetlen ritmusképleteket, az őszinte kifejezési módot, a hallhatatlan büszkeséget, ahogy az afrikaiak kommunikálnak a hangszereiken.

A jó megszólaláshoz több összetevő szükséges. Milyen hangszert, illetve alapokat, pedálsort használsz?

Jelenleg négy gitárom van. Az elektromos numero 1 a Fibenare Roadmaster, amolyan Telecaster forma, de humbuckerekkel feltupírozva. Egy kapcsolóval lehet váltani a humbucker és a sima Telecaster pick up funkciók között. Zseniális hangszer. Ezer köszönet érte és örök hála a világhírű Benedek testvéreknek! 2003 óta játszom Fibenare gitárokon.

Több mint tíz évig a Basic Jazz modellt használtam. Azt a gitárt hallhatjátok a Teaser albumon. Az elektromos numero 2 Brownie névre hallgat, és Bán Miklós barátom készítette 2014-ben. Ezt hallhatjátok a Something Poppin’ lemezen. Súlyosan egyedi hangja van, bugyog, szörcsög, sikít, amit akarsz. Mocsárgitárnak is hívom.

A szólókoncerteken többnyire egy Chicagóban készült Kay márkájú gitárt használok, amelyet valamikor a hatvanas években gyártottak. Őt is a Benedek tesók tupírozták fel, illetve mentettek meg mikor még Podlovics Péter tulajdonában volt, körülbelül húsz éve. Az akusztikus szekciót pedig egy Martin Black Smoke képviseli. Van még pár „szivardoboz” gityóm, de ők Atlantában pihennek egy barátomnál. 

Minden gitáromon GHS húrokat használok, tíz, tizenegy és tizenkettes szettek. Áldom ezt a céget, mert a kezdetek óta problémám volt a húrokkal és százezer változatot próbáltam már. Ez istenien szól és bírja a strapát. 

Ami az erősítőket illeti, évtizedek óta elkötelezett Peavey rajongó vagyok. Peavey Classic 2×12 és egy 4×10 a jelenlegi készlet, de évekig játszottam két Delta Blues erősítőn, amelyeket párosítottam.

Pedálok: Valahogy nem találtam még olyan pedált, amely megadta volna a módját. Mindegyik elviszi a természetes hangot. Jó, ez van, tudom, de még mindig nem sikerült megbarátkoznom velük, pedig most már pár éve próbálkozom!

2017-ben a Something Poppin albumon használtam pedált életemben először. Több mint húsz évvel a kezdetek után. Az egy Ibanez TS 9 volt megházasítva egy MXR analóg chorus pedállal. Érdekes bugyogást kapsz így. Sajnos ezt a párosítást ellopták egy forgatási helyszínről. A Cry Baby 535 Q wah-wah pedál viszont az egyik kedvencem. Nagyon szeretem.
 
Úgy tudni, véglegesen hazaköltöztél. Ennek ellenére ellátogatsz az Egyesült Államokba? A ’Moving’ és a Keep Going dalaidból kiderül, fontosnak tartod a magyar gyökereket. Hol érzed inkább otthon magad?

Nálam semmi nem végleges, ám tény, hogy negyvennégy évesen vettem egy házat Magyarországon. Ezen dolgozgatok még picit, aztán remélhetőleg jobb áron tovább tudom adni. Nem rossz, mondhatni majdnem jó, de még nem az az „otthon”. Hogy ez az otthon tényleg magyar földön lesz majd vagy másutt, ezt még magam sem tudom. 

Mit szeretnél még megvalósítani a közelebbi, illetve távolabbi jövőben?

Én csak békében, egészségben szeretnék élni és azzal tölteni az időmet, amit értékesnek tartok.  Hogy pontosan ez milyen formában történik a jövőben, azt majd megfejti az Univerzum. Amit személy szerint még meg szeretnék csinálni, az két album. Illetve másfél. Szeretnék egy albumot készíteni az atlantai dobos barátommal, Daniel Harperrel, akivel jó pár évet lehúztunk együtt. Ezt mindenképpen dokumentálni szeretném.

Aztán tervezem a Fish Tank Vol 2, azaz a Fish Tank EP folytatását, s ezt jó lenne bakelit formátumban kiadni. Ezzel a két kiadvánnyal be is fejezem a Little G Weevil munkásságot, pontosabban az új dalok kiadását. Úgy gondolom, így szépen keretbe kerülnek a dolgok, szükségtelen több új szerzemény, új stúdiólemez Little G. Weevil név alatt. 2023 után csakis koncertfelvételek készülnek majd.

Hegedűs István


2022. június 12. 13:38

Minden jog fenntartva. 2022 - Instrument Reklám/MUSICMEDIA