A gitárock mesterei – Kukovecz Gábor – 2. rész
A hatvanas évektől a beat szárnybontogatása idején szinte minden srác a kezében szorongatta azt a hangszert, amely egy egész korszakot, sőt életérzést szimbolizált. Egyre másra alakultak az amatőr együttesek, jól-rosszul koppintva a Szabad Európa Rádió alig-alig fogható, zajos rövidhullámán, vagy épp a nem sokkal jobb minőségben élvezhető Radio Luxembourg ún. „könnyűzenei” adásain hallható friss slágereket. Nem volt ez másképp az évtizeddel később ránk köszönő rock korszakban sem annyi különbséggel, hogy a háromperces dalokat hátrahagyva egyre inkább a hosszabb lélegzetű darabok kerültek előtérbe, azon belül is a gitár vált főszereplővé. Sorra születtek a nemzetközi, illetve hazai virtuózok, gitárhősök, és persze az egymással vetélkedő riffek és végeláthatatlan hangszerszólók. Sorozatunkban azokat a magyar gitárosokat szólaltatjuk meg, akik egyrészt elhivatottak a szakma, illetve hangszerük iránt, másrészt – stílusmegkötés nélkül – szívügyüknek tekintik a minőségi (rock)zene művelését, továbbélését. Kukovecz Gábor a nyolcvanas évek eleje óta, a Pokolgép egyik alapítójaként örökre eljegyezte magát azzal a műfajjal, amellyel zenetörténelmet írt. A heavy metal magyarországi történelmét.
A Pokolgép azon metal-formációk közé tartozik, amely nem hajlott el a szélsőséges irányzatok felé. Szerzőként fontosnak tartod a dallamosságot?
A dallamvilág és a ritmusvilág kettősének esszenciája mindig fontos volt számomra. Ezen túlmenően persze még számos egyéb tényező is közrejátszik a dalok írásánál. A zenén keresztül nagyon sok minden foglalkoztat, éppen ezért nem is lehet egy skatulyába gyűrni a Pokolgép munkásságát. Legyen szó akár a magyar népi muzsika hatásairól, vagy dalszövegeinkben a magyar irodalom megjelenéséről. Tendencia, hogy minden új albumunkra feltettük egy-egy magyar költő megzenésített verseit. Nem utolsó sorban ezeket szeretnénk továbbadni a mai generációknak. A cél, hogy magyarok legyenek, és nem pedig egy külföldi termék tudatlan fogyasztói.
Jó, hogy ezt említed: figyelemre méltó a Pokolgép dalszövegeinek igényessége, tartalmi mondanivalója, akár a népzenei hatások megjelenése. De miként fogadta mindezt a közönség?
Gary Moore is ír népzenei elemeket épített a szerzeményeibe, ami nemzetiségét tekintve természetes. A XIX. századtól megfigyelhető a folklór dallamvilágának különböző művekben történő felbukkanása. Miután a Pokolgép magyar zenekar, egyáltalán nem érzem problémának, hogy zenénkben tetten érhető a magyaros dallamvilág. Ha nem így lenne, mi is beállhatnánk az angolszász zenét másolók népes táborába. Úgy érzem, a folklór elemek kemény muzsikába való bevitele némileg egyéni, magyaros, senkihez sem hasonlító zenei arculatot kölcsönzött a zenekarnak, amit a közönségünk is elfogadott. Emellett elismert külföldi zenekarokra is hatást gyakoroltunk, lásd: a HammerFall – Hol van a szó című dalunk feldolgozása. Ami a dalszöveget illeti, ennek a fajta muzsikának szerintem az egy másik nagyon fontos eleme. És ez engem is „kötelez”. Persze akkor tud működni igazán, ha azonosulni tudok a gondolatokkal, hisz ezeket a dalokat koncerten is játsszuk. S, ha mindezt nem érezném magaménak, a közönség azonnal rájönne, s onnantól oda lenne a hitelesség.
A kezdetektől sokat adtok, odafigyeltek a színpadképre, s arra, hogy a közönség a pénzéért nem csupán minőségi zenét, de valamilyen showműsort is kapjon. Egy alkalommal, ha jól emlékszem, a Petőfi Csarnokban az egyik bulin pirotechnikai baleset is történt.
Igen, valóban történt egy baleset, mert a rendező cég nem állította fel a zenekart és közönséget elválasztó védőkorlátot, így az első sorban állók akadálytalanul fel tudtak nyúlni a színpadra. Így történhetett meg, hogy az adott berendezést felborítva sajnos bekövetkezhetett a szerencsétlenség. Bár nem az én dolgom lenne, a történtekből okulva, mások helyett én is odafigyelek ezekre a dolgokra. Inkább a buli előtt leellenőrzöm, hogy minden rendben van-e.
Jövőre lesz negyven éve, hogy a Pokolgéppel színpadon állsz. Megéltél több tagcserét, néhány esztendő szünetet, valamint újra indulást; a zenekar immár öt éve stabil felállásban nyomja a metalt. A kerek évfordulókat az egykori tagokkal, teltházas bulikkal ünnepeltétek. Milyen érzés volt újra együtt muzsikálni velük?
Minden alkalommal meghívtam az egykori tagokat a kerek évfordulókra, remélem a közönség is örült az egyszeri összeborulásoknak. Ezek a bulik számomra is emlékezetesek voltak. A Pokolgép ma egy egységes csapat, ez lemérhető a koncertek hangulatán, valamint látogatottságán. A zenekar jelenleg Pintér „Pinyő” Csabi basszusgitárosból, Tóth Attila énekesből, Z. Kiss Zalán gitárosból, Kleineisel Márk dobosból, valamint belőlem áll. Szeretek együtt muzsikálni velük, végső formába önteni a dalokat, közösen gondolkodni, hogy mit miért és hogyan tegyünk a továbbiakban…
Tehát mit és hogyan tesztek a továbbiakban?
December 30-án, Szilveszter előestéjén tartjuk a Pokolgép évzáró koncertjét a Barba Negrában. Vendégcsapatot is hívtunk, a Twister zenekar gondoskodik majd a bemelegítésről. Kiadványok tekintetében sem tétlenkedünk: a 2018-as, Budapest Aréná-s koncertünket képben és hangban rögzítettük, a terveink szerint ebből az első kilencven perc DVD- formájában kerül majd a boltokba. Saját albumot is szeretnék megjelentetni, „Tiszta szívvel Pokolgép” címmel a kedvenceimet osztom meg CD-n a metal rajongóival. Persze emellett a Pokolgép vadonatúj sorlemezének is örülhet majd a vásárlóközönség, ezúttal különleges CD-kiadvánnyal jelentkezünk. Megkezdődtek a megzenésített verseket tartalmazó új albumunk a stúdiómunkái, amelynek a „Pokoli verseink” címet adtuk.
Szinte a kezdetektől kétgitáros felállásban gondolkodtál, gondosan ügyelve arra, hogy a társad-kollégád ugyancsak magas színvonalon hozza a kötelező szólókat, gitártémákat. Sosem alakult ki rivalizálás köztetek?
Részemről nem, helyette inkább gyakorlok. Ezen sohasem gondolkodtam, nem tudom, hogy volt zenésztársaim hogyan vélekednek e kérdésről. Mindenesetre Zalánnal évek óta együtt gyakorlunk, segítjük egymást, a cél hogy minél jobban szólalhasson meg a zenekar, és ez nem tűri a rivalizálást.
A sound, a megszólalás nem csupán a hard rock, de a metal műfajában is fontos. Nem mindegy tehát, milyen hangszert tartasz a kezedben, és az milyen alapokról szólal meg. Milyen gitárt, erősítőt/ládát, illetve pedálokat használsz?
Koncerten Gibson gitárt használok, Engl erősítővel és Marshall ládával. Néha a lírai számoknál, ha mód van rá, a jó öreg Takamine akusztikus gitáromat is bevetem, elképesztően tetszik a hangja. Az effekteket nem viszem túlzásba, a természetes, nyers megszólalás híve vagyok, így a tiszta gitárt csak egy Lexicon PCM 70 reverbbel színesítem. Csak az erősítő hangját használom, a kíséretre semmilyen effektet nem teszek, a szólóknál egy Eventil dedelay-t és egy Electroharmonix octaver pedált szoktam a soundba bekeverni.
Noha a hard rockon szocializálódtál, ahhoz a generációhoz tartozol, amelyet már megérintett a gitártechnika „új iskolája”, vagyis „tekerés”, a gyorsaság, a tapping, stb. Amelyre a metal műfaja csak rásegített. Mi a véleményed a két különböző technikáról?
Mivel Paganini és Bach munkásságán is rágódtam, rágódom (tanulságos számomra), így a svéd csodagitáros Yngwie J. Malmsteen tekerős játéka lenyűgözően hatott rám, csak úgy, mint a Van Halen- féle tapping technika. Kihagyhatatlan feladat minden gitáros számára, aki komolyan veszi a zenélést.
Véleményed szerint hogyan áll Magyarországon a hard/heavy zene?
Úgy gondolom, hogy ez a fajta zene, blues-alapokon nyugszik. Mint ilyen, belülről jön, messze nem az anyagi szándék vezet bennünket. Ezt a típusú őszinteséget nyilvánvalóan a közönség is érzi, ezért kitartanak mellettünk. Vállalva az esetleges hibáinkat, élőben játsszuk minden fellépésünket. Ennek megvan az oda-vissza hatása, hangulata, ami semmivel nem cserélhető fel. Az élő zenére mindig lesz igény Magyarországon. Az élő zene pedig a rockzene mezsgyéjén keresendő.
Ének-zene tanárként hogyan látod a magyar zenei képzést, napjaink zene-, illetve egyéb társkultúráját? Van- e jövője – műfaji megkötés nélkül – az általánosságban vett igényes muzsikának?
A zenei képzést nagyon fontosnak tartom, hiszen mindenre hatással van. A népdalokban például a magyar ember érzelmeit, gondolatait testesítette meg. Szájhagyomány segítségével, átadva nemzedékről nemzedékre, ránk hagyva magyarságunkat, történelmünket. Ezek ismerete, vagy nem tudása előrevetíti jövőképünket. És akkor még csak a népdalokról beszéltem. Mivel a zene sokféle színt vonultat fel, így mindent meg kell ismernünk, hogy a megfelelő tudás birtokában ízléssel tudjunk válogatni belőle. Ám Kodály Zoltán egyik rövid idézetében ezt sokkal jobban megfogalmazta nálam:
„Teljes lelki élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be” .
Hegedűs István
2019. december 1. 12:44