A dobos, aki a Gitármánia Tábor szülötte: ifj. Togyeriska Imre
Imu, ahogy mindenki szólítja, szó szerint a hangszerek világába született, zenész édesapja otthoni próbatermében minden hangszer fellelhető, a dobon kívül. Kisfia választása mire esett? Hát persze, hogy a dobra! Hogyan történt mindez? A Roses of Thieves rendkívül tehetséges dobosával Rozsonits Tamás beszélgetett.
Nálad a családi indíttatás adott…
Így van, édesapám zenész, zenetanár, egyébként informatikával foglalkozik. Édesanyám Ráckevén, a rendőrségen dolgozik. Két nővérem van.
Ha valósak az információim, a Gitármánia Táborban „fertőződtél” meg…
Így van, édesapám már az elsőben is ott volt, ahogy azóta minden évben. Próbatermet üzemeltet. Két éves voltam, mikor elvitt magával. A legenda szerint egy asztalon tomboltam végig egy Roy & Ádám koncertet. Aztán hat éves koromban, 2009-ben már a teljes hetet a táborban töltöttem. Édesapám javasolta, hogy járjak körbe, minden terembe nézzek be és a nap végén meséljem el, melyik hangszer tetszett a legjobban. Az első nap közöltem vele, hogy a dob. Kérte, hogy a héten minden nap tegyem meg a kis felfedező sétámat és minden este ugyanaz a válasz hangzott el tőlem: engem a dob érdekel!
Mi fogott meg annyira benne?
Látod, erre nem emlékszem pontosan, csak arra, hogy pont ez az egy hangszer hiányzott az otthoni arzenálból, de tényleg. Minden más adott lett volna otthon, gitár, basszusgitár, billentyűs és vonós hangszerek, de nekem a dob kellett! Így aztán megkaptam életem első dobfelszerelését, édesapám zenekarának dobosától. Aztán vásároltunk egy csehszlovák gyártmányú Amati szerelést egy felvidéki barátunktól és apa segítségével elkezdtem tanulni Martonosi Gyuri bácsi dobiskolájából.
Így tehát a kottaolvasást egyszerre tanultad a betűvetéssel?
Mondhatjuk így is. A Modern dobiskola című tankönyvben heti bontásban szerepelnek a leckék, annak mentén haladtam. Aztán dalokra is doboltam, az első a Neoton: Kell hogy várj című száma volt. Hatalmas élményt jelentett, hogy zenére játszom! Később saját válogatásokat készítettem és azokra a dalokra gyakoroltam. Innentől minden évben jártam a Gitármánia Táborokba, ahol Fekete Szilárd kezdett el tanítani. Hatodik-hetedik környékén apa úgy gondolta, hogy „túlnőttem” rajta és elvitt Martonosi Gyuri bácsihoz. Ez meghatározta a továbbiakat. Kinyílt a világ és ráébredtem, hogy ezzel akarok foglalkozni. Addig is érdekelt a dobolás, de a valódi felismerés ekkor történt. Gyuri bácsi elképesztően jó pedagógus és nem csak dobolni tanít: voltak órák, amikor kizárólag beszélgettünk, zenéket hallgattunk és elemeztünk együtt, rengeteg dobosra hívta fel a figyelmemet. Később beajánlott Sümeghi Tomihoz, tőle is rengeteget tanultam. Rengeteget lendített rajtam az is, hogy apa a zenekarával otthon próbált a stúdióban, nagyon tetszett a zenéjük, sokszor ültem be a próbáikra, sőt, a szobámban párnákból építettem egy dobot és amit apáék lent játszottak, arra én ezen doboltam.
Kik voltak a kedvenceid?
A Toto például, amin anno Gyuri bácsi meg is lepődött. Gary Moore, Deep Purple, a klasszikus rock vonal. Aztán gimiben elkapott a Useme őrület. Akkor kezdtem követni Markó Ádit, aki a példaképem lett. Mára a barátom is. Apa közreműködésével megkerestem, ő pedig a tanítványává fogadott. Ez ismét új lendületet adott és általa egy más szintre jutottam. Nagyon szeretem Tóth Tomi (Road) játékát, ő is a barátom, még a Gitármánia Táborból. A külföldi dobosok közül nagy kedvencem Thomas Lang, aki egy powerhouse. Eric Moore és Aron Mellergärd, a Dirty Loops dobosa szintén, de sokakat követek, akik megfognak valamiért.
Mikor kezdtél zenekarban dobolni?
Tizenkét évesen, 2015-ben kerültem be az első zenekaromba, pont egy Gitármánia Tábort követően. Apa zenekarának gitárosa egy feldolgozásokat játszó csapatban is zenélt, fellépés előtt álltak és dobost akartak cserélni, rám gondoltak. Egy hét alatt megtanultam a repertoárt és lejátszottam a bulit. Nagyon élveztem! Épp tíz éve… most is játszom velük, de már basszusgitárosként. Aztán gimis koromban kezdtem el azon gondolkodni, hogy a Gitármánia Táboros barátaimmal zenekart kellene létrehozni, ez lett első nevén a Broken Arrivals, amit később As One-ra cseréltünk. Useme-szerű dalokat szerettünk volna játszani, modern pop-metalt. Az unokabátyám lett az énekes és elkezdtük a közös munkát. Aztán bővült a csapat még két fővel. 2018-ban alakultunk, az első dalunkat a Gitármánia Táborban véglegesítettünk Sosem késő címmel, aztán összeállt egy repertoár kizárólag saját dalokból. Én voltam a zenekar vezetője, de nagyon mélyvíznek bizonyult és szép lassan, 2021-re el is fáradt ez a projekt. Még működött ez a csapat, amikor 2021 nyarán az énekesünk, az unokabátyám, elkezdett dolgozni két Gitármánia Táboros barátunkkal egy progresszív, fúziós metal formációval és kerestek oda egy dobost. Már az első próbán, ami – ahogy később kiderült, meghallgatás is volt -, összeraktunk egy számot. Rendszeresen próbáltunk, sorban születtek a dalok, jártunk tehetségkutatókra, koncerteztünk is, végül a többi, egyre sűrűsödő elfoglaltságom miatt elváltak útjaink, de a barátság megmaradt. Aztán bekerültem a jelenlegi zenekaromba, ez a Roses of Thieves.
.jpg)
Mi a stílusotok?
Folk-metal, ír stílusjegyekkel. A múlt nyáron jelent meg az első lemezünk Gateway to Utopia címmel a H-Music kiadónál, aztán pár nap múlva már egy mini turnéra indultunk, az Alestrorm vendégeként Németországba, Lengyelországba és Szlovéniába. Ősszel pedig a Paddy and the Rats társaságában turnéztunk.
Hogy éreztétek magatokat velük?
Nagyon jól, elképesztően aranyosak, mindkét zenekar! Na és a közönség! Képzeld el, hogy már akkor telt ház volt a külföldi koncerteken, amikor az előzenekar játszott. Vagyis mi. Nem hittük el, úgy fogadtak minket is. Más ott ennek a kultúrája, mint nálunk.
Gitármánia Tábor: a beszélgetésünk során a legtöbbet emlegetett két szó, nyilván nem ok nélkül…
Amit ebbe Andrásik Remo és csapata beletett és beletesz, az szavakkal kifejezhetetlen! Példátlan! Nem az a fő céljuk, hogy művészeket neveljenek ki, hanem zeneszerető embereket. Nem biztos, hogy szerencsés, ha már kisgyerekekből is művészeket akarnak faragni, létezik erre sok példa. Ott kellene kezdeni, hogy először a hangszert szeressék meg. Vagy, ha éppen dobolni szeretne a gyerek és a szülei elviszik zeneiskolába, ott ne kellejen két évig ütőhangszereket tanulnia, mert elmegy ettől egy életre a kedve, mire dob mögé ülhet. Az meg végképp a legkárosabb, amikor egy szülő a saját, megvalósulatlan gyermekkori vágyát akarja a gyerekével beteljesíteni. A Gitármánia Tábor hatalmas közösségformáló erő is. Rengeteg zenekar az ott kötött ismeretségek, barátságok talaján alakul. Már a táborban érezhető, kik között jó a kémia.
Szeretném, ha a hangszereidről is mesélnél. Az Amatinál hagytuk abba.
Csikós Csaba, édesapán zenekara, a Dzsunzi Music Bt. dobosa zöld Premier felszelése lett az enyém, aztán a Natal következett, amit a mai napig használok. Hajdú Zolinak (Audmax) köszönhetem a hangszert. Nagyon megharcolt érte és most is köszönöm neki! 2016 óta játszom Natal dobon, nyírfa testű hangszer. 22-es nagydob, 10-es és 12-es felső és egy 16-os álló tom alkotja a szettet. Három Natal pergődobom van, kettő fa és egy fém testű. Az Amati dobomhoz Meinl Headliner cineket használtam, majd a Murat Diril következett. Ezután Sabian, majd Murat Diril ismét, aztán a múlt év őszén felfigyeltem az amerikai Soultone cég cintányérjaira. Küldtem magamról felvételeket, egy héten belül válaszoltak, hogy köszöntenek a családban és írjam össze, milyen készletet szeretnék. Ezt az összeállítást kértem: https://www.soultonecymbals.com/artist/imre-togyeriska
Milyen érzés volt kicsomagolni?
Képzelheted! Még pólót is kaptam, meg matricákat a nagydobbőrre. Azt az érzést, amikor először megütögettem a cineket, amit saját magamnak köszönhetek, én értem el, soha nem fogom elfelejteni! Nem más ajánlott be, én dolgoztam meg érte! Remélem, velem és általam a cég ismertebbé válik Magyarországon.
Hány szériát gyártanak?
Nagyon sokat. B20-as ötvözet az összes, a kidolgozásuk is minden igényt és ízlést kielégít. Törökországban készíttetik a felsőbb kategóriás hand-made tányérokat, mint több más világmárka is.
Milyen bőröket teszel a dobodra?
A tomokra Evans EC2-es típust. A pergőn coated, az alsó bőrök UV2-es típusok.
Mi a helyzet a dobverőket illetően?
Az Artbeat márkát használom, hickory 5B modellt.
Szeretsz gyakorolni? Jut rá időd az egyetemi tanulmányaid mellett?
Sőt, dolgozom is a tanulás mellett. Így mostanában a gyakorlás fáradtságfüggő. A Budapesti Gazdasági Egyetem negyed éves hallgatója vagyok, gazdasági informatikát tanulok.
Tanítasz dobot?
Igen, jelenleg két tanítványom van. Tehetségesek, lelkesek, öröm látni a fejlődésüket. Megpróbálom átadni mindazt, amit én is magamba szívtam.
A dobon kívül a basszusgitárt említetted, amin szintén játszol.
Fontos, hogy a dobos tökéletes harmóniában játsszon a basszusgitárossal, ez mindennek az alapja és engem maga a hangszer is nagyon vonz. A Gitármánia Táborokban Hudák Attilához jártam pár órára. Azóta autodidakta módon fejlesztem magam.
Mi az, ami kikapcsol és feltölt?
Az idő, amit a barátnőmmel tölthetek. Ő mindenben támogat! Ha teheti a koncertjeimre is eljön. Amikor időm engedi összeülünk a barátaimmal Ráckevén és Budapesten is, és szerencsére részükről is érzem a támogatást. Gyakran kérdeznek a zenekaraimról, koncertekről. Nagyon jó érzés, hogy ilyen emberek vesznek körül, hálás vagyok értük.
Social Media:
Facebook: www.facebook.com/imudrums
Instagram: www.instagram.com/imu_drums
YouTube: www.youtube.com/@imu_drums
2025. május 25. 09:23