
A tizennyolcadik évadához érkező ÖRÖM A ZENE Tehetségkutató sorozat a tavalyi esztendőben csatlakozott az ARTISJUS - A DAL ÉRTÉK kezdeményezéséhez. Már a 2024-2025-ös évadban sem passzív módon igyekeztünk részt vállalni ebben a rendkívül fontos és nagyszerű kezdeményezésben. A sorozathoz tartozó összes tehetségkutató eseményünkön ismeretterjesztő, edukációs anyagokkal és mini előadásokkal hívtuk fel az induló előadók figyelmét a tudatos szerzői létezés fontosságára. Illetve a sorozat valamennyi állomásán díjaztuk a legjobbnak ítélt dalokat, és a döntőben az Artisjus Zeneszerző Tehetség-díját, valamint az Artisjus Szövegíró Tehetség-díját is odaítéltük. Szeretnénk ezt a tevékenységet az idei évadban magasabb szintre emelni, ezért interjú sorozatot indítunk a tehetségkutatók legjobb dalainak szerzőivel. A sort Szabó Ármin, a TISZTAKOSZ zenekar énekes-dalszerzőjével folytatjuk. Szabó Ármin a teljes 2024-2025-ös évad Artisjus Szövegíró Tehetség-díját nyerte el, valamint a TISZTAKOSZ zenekar a Helynekem Helyfoglaló Zenei Tehetségkutató Fesztivál legjobb Dala díjat is elnyerte a Héphaisztosz című szerzeménnyel, melynek szerzői: Szabó Ármin és Bencsik Dániel.
Emlékszel arra a pontra/helyzetre, amikor úgy érezted, hogy nem elég más dalát játszani, mert valamilyen okból “kevés” ahhoz, hogy kifejezd magadat? Amikor világosan megfogalmazódott benned, hogy a sajátodat kell megírnod?
14 éves voltam, mikor megkaptam az első elektromos gitáromat, ennek pedig több visszafordíthatatlan következménye is volt. Például felfedeztem a kvint fogásokat, aminek köszönhetően kapásból meg is írtam 4-5 Metallica számot. Később rájöttem, hogy inkább a saját hangomat kellene megszólaltatni a hangszeren, azóta pedig ezt csinálom.
Milyen dalok vagy alkotók inspiráltak/inspirálnak az alkotói életedben, esetleg személyiségfejlődésedben, és miért?
Számomra kétségkívül a Pink Floyd életem legmeghatározóbb zenekara. Az első album, amit hallottam is egy Pink Floyd lemez volt – addig nem tudtam, hogy léteznek albumok. A koncepciók és metaforák ilyen szintű kibontását én még máshol nem igazán tapasztaltam, ez fog meg benne a leginkább. Szövegíróként Maynard James Keenant emelném ki, különösen a Tool-ban végzett munkája mutatta meg számomra, hogy egyaránt karnyújtásnyira van tőlünk a transzcendens megéneklése és a fallikus humor által végzett polgárpukkasztás.
Az alkotást emocionálisan - érző lényként - közelíted meg, vagy inkább logikusan - mintha elemzőként néznél rá a világra -, esetleg mindkettő? Mondanál néhány példát?
A zenekarunknak én vagyok talán az a tagja, akit leginkább megfertőzött a zeneelmélet, így nem tudok pusztán intuitív módon viszonyulni a dalszerzéshez. Természetesen az érzéseknek és az ösztönöknek is megvan a helye a folyamatban, de alapvetően én analitikusan gondolkozom a zenében is. Onnan lehet tudni számomra, hogy egy ötlet teljes mértékben magával ragad, hogy elfelejtem analizálni. Ezeket a pillanatokat érdemes megfogni.
Az Artisjus idei kampánya így hangzik: A DAL ÉRTÉK. Neked mit jelent ez a mondat?
A dalokra úgy gondolok legtöbbször, mint ősképek újrafogalmazására. Ezek az archetípusok segíthetnek nekünk megismerni saját magunkat. Ezt nem kognitív szinten értem, az instrumentális zene is rendelkezik ezzel a képességgel. Nem véletlen, hogy az emberek mindig is írtak dalokat, sokszor ugyanazokhoz a témákhoz vissza-visszatérve. A dal tehát egy olyan érték, amely segít nekünk megérteni saját magunkat az emberiség többtízezer éves bolyongása során.
Mit gondolsz, a mesterséges intelligencia hogyan változtatja meg az életünket? Ezen belül az AI zenei felhasználásáról mi a véleményed?
Ez egy teljesen újtípusú működés, mindazonáltal társadalmi szinten meghatározó lesz a jövőben véleményem szerint. Ilyen értelemben forradalmi. Biztos vagyok benne, hogy rengeteget jogi káoszt fog okozni az AI minden területen, de azt remélem, hogy nem tudja átvenni az emberi alkotások helyét a művészetben. Az a furcsa az egészben, hogy az AI folyamatosan fejlődik, az ember viszont nem. 200 évvel ezelőtt is olyan emberek éltek a Földön, mint a mostaniak, de az AI akár már 2 év múlva is teljesen más formát ölthet. Lehet, hogy jobban fog zenélni, mint mi, azonban őszinte sosem lesz. Az AI nem tudja megénekelni a szerelmi bánatát, a szabadság iránti vágyát, a lakótelep frusztrált reménytelenségét. Ezekben mi mindig jobbak leszünk.
Brutálisan sokat változtak a zenei fogyasztási szokások az elmúlt 100 évben, és ezzel együtt a zeneipar szereplői is teljesen másként viselkednek. Te hogyan vélekedsz ennek az ívéről?
Azt nagyon sajnálom, hogy az emberek ingerküszöbje fel van tolva az egekbe. Lassan ott tartunk, hogy a 3 perces dalok túl hosszúnak számítanak, ha nem tartozik hozzá valami giccses, villogó vizuális anyag. Van egy forradalmi agyrohasztási ötletem egyébként; olyan fülhallgatókat kellene feltalálni, ami stereo-ban két különböző dalt játszik egyidejűleg. Így a zenefogyasztás tökéletesen ingergazdag és élvezhetetlen lehetne. Minden esetre nekem kicsit sok az a zsizsgés, ami en bloc ellepi a szórakoztatás világát. Remélem, a következő évtizedben nem tűnik el teljesen az a képességünk, hogy mondjuk leüljünk meghallgatni egy 60 perces albumot.
Te a mostani fejeddel, szíveddel ezekből a zenei korszakokból mikor élnél legszívesebben? Mit és hogyan csinálnál a kiválasztott korszakból, mint zenész/alkotó?
A 60-as évek második fele napjaink könnyűzenéjének az ősforrása. Sokszor nem is hiszem el, mennyi minden történt abban a pár éves időszakban, komplett zenei stílusok születtek. Ha ezt – akárcsak hallgatóként – megtapasztalhatnám testközelből, egy lehetetlen vágyam teljesülne.
Neked, mint alkotónak, mihez kívánhatunk sok sikert? (Vagyis mi a célod?)
Szeretném, ha minél jobb minőségben és minél több helyre eljuttathatnám a Tisztakosz zenekar produkcióját. Ez számomra olyan kreatív output és olyan tapasztalati input, amiért nagyon hálás vagyok. Rengeteg élményben volt részem az elmúlt pár évben a zenekarnak köszönhetően, ezt az élménytárat szeretném bővíteni még 10-20 évnyi sztorival és dalgyűjteménnyel.
Köszönjük a beszélgetést.
2025. november 25. 05:35