
A tizennyolcadik évadához érkező ÖRÖM A ZENE Tehetségkutató sorozat a tavalyi esztendőben csatlakozott az ARTISJUS - A DAL ÉRTÉK kezdeményezéséhez. Már a 2024-2025-ös évadban sem passzív módon igyekeztünk részt vállalni ebben a rendkívül fontos és nagyszerű kezdeményezésben. A sorozathoz tartozó összes tehetségkutató eseményünkön ismeretterjesztő, edukációs anyagokkal és mini előadásokkal hívtuk fel az induló előadók figyelmét a tudatos szerzői létezés fontosságára. Illetve a sorozat valamennyi állomásán díjaztuk a legjobbnak ítélt dalokat, és a döntőben az Artisjus Zeneszerző Tehetség-díját, valamint az Artisjus Szövegíró Tehetség-díját is odaítéltük. Szeretnénk ezt a tevékenységet az idei évadban magasabb szintre emelni, ezért interjú sorozatot indítunk a tehetségkutatók legjobb dalainak szerzőivel. A sort Püspöki Péter, az ARRIVEDERZÉN zenekar énekes/gitáros-dalszerzőjével folytatjuk. Püspöki Péter a pécsi Z FAKTOR Tehetségkutató legjobb Dala díjat nyerte el a Labor című szerzeménnyel.
Emlékszel arra a pontra/helyzetre, amikor úgy érezted, hogy nem elég más dalát játszani, mert valamilyen okból “kevés” ahhoz, hogy kifejezd magadat? Amikor világosan megfogalmazódott benned, hogy a sajátodat kell megírnod?
Alapvetően az első dalszerzéshez fűződő élményem már ezt valósította meg, hiszen mint sok gyerek szerettem viccesen átkölteni ismert dalok szövegeit. Az első amire emlékszem az LGT Mindenki másképp csinálja című dala volt. Tehát elég korán kiderült, hogy van érzékem a rímfaragáshoz és a szövegeket első sorban az általam nagyon kedvelt humor kifejezésének eszközéül kívántam használni. Majd jöttek az első komolyabb érzéseket kifejező kezdetleges versek. Ezzel egyidejűleg már 6-7-8 és korom óta álmodoztam arról, hogy előadóművész legyek és terveztem a zenekaraimat papíron, képzeletbeli lemezek borítóján. Aztán végre megkaptam életem első gitárját 17 évesen és a felkelő nap háza akkordjaira azonnal megírtam első valódi dalomat, mely egy kamaszkori szerelmi csalódást dolgoz fel és ironikus vagy inkább sorsszerű módon mai napig ez a legismertebb dalom. Ami ugyan egy trash punk tangó, de nem szégyellem, annak ellenére, hogy mára azért szofisztikáltabb dalokat szerzek ennél. Valójában soha nem játszottam senki más dalait, számomra a zenélés első sorban szövegek általi önkifejezés. Persze a zene ennél sokkal többrétűbb, ezért magam talán nem is tartom igazi zenésznek.
Milyen dalok vagy alkotók inspiráltak/inspirálnak az alkotói életedben, esetleg személyiségfejlődésedben, és miért?
Első sorban a Kispál és a borz zenekar. Lovasi humora azonnal megfogott és ötletes, önreflektív, önironikus témái sok ihletet adtak már. Hasonló okokból Kollár Klemencz László egykori Kistehén tánczenekara is fontos ihletője volt a dalaimnak. A Kistehén zeneileg sokat adott, a szóló projektem, az Arrivederzén zenéje sokban hasonlít rájuk. Felsorolás erejéig megemlítenék pár külföldi előadót, akiket közel érzek magamhoz: Jonathan Richmann, John Lennon, Courtney Barnett, Bill Calahan, Voyou.
Az alkotást emocionálisan - érző lényként - közelíted meg, vagy inkább logikusan - mintha elemzőként néznél rá a világra -, esetleg mindkettő? Mondanál néhány példát?
Amíg nem volt zenekarom és egy, nem volt kivel közösen dalokat készíteni, kettő, nem kaptam semmilyen visszajelzést, addig ösztönösen szinte javítás nélkül jöttek ki a dalaim a fejemből. Aztán a megfigyelés megváltoztatta a folyamatokat. Ma már a prozódia, a szövegértelmezési helytelenségek javításai szimultán történnek a szöveg születésével. Viszont nagyon nehéz emiatt produkálni az azt esszenciát, amit azok a dalok tartalmaznak, amelyek rendelkeznek a keletkezés ősiségével. Tehát ma már sokat legozok a szövegekkel, szövegdarabokkal és nem tartom szentnek és sérthetetlennek az egyben íródott dalaimat. Ami nagyon fontos számomra, hogy a közelmúltban felismertem azt az állapotot, amiben képes vagyok szövegeket alkotni, ráadásul tudatosan elő tudom állítani a körülményeit ennek az állapotnak. Ez hatalmas önbizalmat és biztonságérzetet ad.

Az Artisjus idei kampánya így hangzik: A DAL ÉRTÉK. Neked mit jelent ez a mondat?
A dal az egyetemes emberi kultúra része és hordozója. A kultúra pedig az emberiség identitásának magja. Faludy György Tanuld meg ezt a versemet című versének üzenetét jelenti számomra ez a mondat. Ha már nincs semmink, ami elvehető, akkor két dolog marad, az életünk és a kultúránk, amiből az első pótolható. Csak ilyen kis szavak.
Mit gondolsz, a mesterséges intelligencia hogyan változtatja meg az életünket? Ezen belül az AI zenei felhasználásáról mi a véleményed?
Megfigyelhető egyfajta mintázat, amióta az emberi innováció lecsalta őseinket a fáról. Minden technológiai újítás addig volt „érdekes”, amíg az emberek komfort élményét és szórakoztatását olcsón és hatékonyan szolgálta. A mesterséges intelligencia azért lehet korszakhatár, mert ez nem csupán egy technológiai újítás, hanem egy konkrét világvége folyamathoz is vezethet. Minden esetre én azon szoktam gondolkodni, hogyan lehetne jóra felhasználni a szinte mindenható képességeit. Például megkérdezni tőle, hogy képes-e a világ leggazdagabb embereinek a vagyonát elosztani a szegények között. De ez csak egy gyermeki gondolat, de jó lenne, ha nagy jóra is tudnánk használni.
Nem vagyok boszorkányüldöző, ezért hallgatok AI zenét. Sőt már 1-2 évtizede kifejezetten kutattam olyan zenéket, amik valamilyen zenei stílusban feldolgozták a világslágereket és imádtam a Jolly Boys mento stílusú albumát, imádtam bármilyen reggae, bossa nova cover zenekart. Viszont még a youtube-on is nagy kutató munka volt ez 10 évvel ezelőtt is. Annak ellenére is szeretem az AI coverket, hogy sok köztük a gyenge promt. Nagy kedvencem Korda Gyuri reptér Reggae feldolgozása, aminek az új refrénje még jobb is, mint az eredeti.
A legnagyobb kérdés a zeneipari AI használattal kapcsolatban, hogy mennyire nyomon követkető és egyáltalán erkölcsileg elfogadható-e, ha valaki az AI által szerzett dalait sajátjaként jelenti le és kap érte pénzt. Például a mesterséges intelligencia hozzá fér-e a promtokhoz és a belőlük készült zenékhez? Lehet-e ennek „rendőrsége”? Nem tudom. Magam nem tenném. Viszont mint peer to peer már tervezek felhasználni egy basszus line-t amit egy AI dalban hallottam. Remélem nincs levédve…
Brutálisan sokat változtak a zenei fogyasztási szokások az elmúlt 100 évben, és ezzel együtt a zeneipar szereplői is teljesen másként viselkednek. Te hogyan vélekedsz ennek az ívéről?
Számomra természetes minden változás. Híve vagyok a rossz rendszerek megváltoztatásának, itt első sorban a hétköznapi életemről beszélek. Viszont minden kicsiben kezdődik. A változások nyilván nem mindenki számára kedvezőek, de minden az alkalmazkodásról szól az életben. Akinek a zeneipar első sorban biznisz és ért is az üzlethez, az tudja, hogy minden egyes sajnálkozással eltöltött percért kár, amit nem arra használ, hogy fejlessze a vállalkozását. A zene fogyasztási szokások, technikailag változhattak, de az emberek ma is azt fogják kedvelni, ami a korukból adódóan őket megszólítja, illetve amivel a legtöbbet találkoznak. Az algoritmusoknak ez utóbbira nyilván nagy a ráhatása, de ez csak egy körülmény. Lehet vele harcolni, vagy lehet felhasználni is.

Te a mostani fejeddel, szíveddel ezekből a zenei korszakokból mikor élnél legszívesebben? Mit és hogyan csinálnál a kiválasztott korszakból, mint zenész/alkotó?
Magamat a rock and roll potyautasának tartom. Nekem minden koncert és nyári utalás ajándék. Ha más korban élhetnék az nem feltétlenül a zeneipari szokások miatt lenne. 1981-ben születtem, ezért a kilencvenes kétezres években voltam kamasz és fiatal, így számomra ez a korszak a legszebb. Talán, ha egy 10 évvel korábban születek, akkor még jobban tudtam volna élvezni azt a szabadságot, amit ez a két évtized jelentett.
Neked, mint alkotónak, mihez kívánhatunk sok sikert? (Vagyis mi a célod?)
A legnagyobb hátránya a hobby zenész létnek, hogy korlátozott az alkotási időszak. Az elmúlt években nagyon sok beragadt művem van, illetve az elmúlt évben nagyon sok új ötletem született. Ebben az évben tervezem véglegesre írni és vagy felvenni: A Kubalibre zenekar hatodik lemeze, a Püspöki Péter és az Arrivederzén első lemeze és spotifyra töltése, régi barátom Szabó Gyulával alkotott side projektünk a Robotok zenekar 2016 utáni második EP-je, feleségemmel alkotott gyerekzenekarunk a Pepita család első lemezének újra keverése, negyedik lemezének megírása és az első három lemez spotifyra töltése, egy saját komolyabb hangvételű EP készítése Bóra Áronnal, mint szóló produkció, Dalok amiket felvettem, hogy meglegyenek 2. címmel. Ezen kívül 2026-ra mindkét zenekarommal lekötöttünk már 6-6 koncertet, fellépünk a város klubjaiban, A Fishing or Orfűn és az Ördögkatlanon. Ezek a terveim erre az évre. A célom pedig az, hogy minél több alkotásomat rögzítsem az életemben és megmutathassam az embereknek, hátha lesz valaki, aki szívesen énekli velem őket.
Köszönjük a beszélgetést.
2026. január 20. 06:15