A DAL ÉRTÉK – Drozdik Sándor (LUNDA zenekar)
A tizennyolcadik évadához érkező ÖRÖM A ZENE Tehetségkutató sorozat a tavalyi esztendőben csatlakozott az ARTISJUS - A DAL ÉRTÉK kezdeményezéséhez. Már a 2024-2025-ös évadban sem passzív módon igyekeztünk részt vállalni ebben a rendkívül fontos és nagyszerű kezdeményezésben. A sorozathoz tartozó összes tehetségkutató eseményünkön ismeretterjesztő, edukációs anyagokkal és mini előadásokkal hívtuk fel az induló előadók figyelmét a tudatos szerzői létezés fontosságára. Illetve a sorozat valamennyi állomásán díjaztuk a legjobbnak ítélt dalokat, és a döntőben az Artisjus Zeneszerző Tehetség-díját, valamint az Artisjus Szövegíró Tehetség-díját is odaítéltük. Szeretnénk ezt a tevékenységet az idei évadban magasabb szintre emelni, ezért interjú sorozatot indítunk a tehetségkutatók legjobb dalainak szerzőivel. A sort Drozdik Sándor, a LUNDA zenekar billentyűs-dalszerzőjével folytatjuk. Drozdik Sándor a teljes 2024-2025-ös évad Artisjus Zeneszerző Tehetség-díját nyerte el, valamint a LUNDA zenekar a keszthelyi Fülesbagoly Tehetségkutató legjobb Dala díjat is elnyerte a Repülj című szerzeménnyel.
Emlékszel arra a pontra/helyzetre, amikor úgy érezted, hogy nem elég más dalát játszani, mert valamilyen okból “kevés” ahhoz, hogy kifejezd magadat? Amikor világosan megfogalmazódott
benned, hogy a sajátodat kell megírnod?
Igazából mindig is szerettem dalokat írni, de egy koncert után azt éreztem, hogy bár jól sikerült a fellépés, mégsem történt meg az élmény, amit vártam. Rájöttem, hogy mások dalain keresztül csak közvetíteni lehet az érzelmeket, de nem a saját hangomon szólalok meg. Ekkor fogalmazódott meg bennem először: ha azt szeretném, hogy a közönség engem halljon, akkor meg kell írnom a saját ötleteimet is.
Milyen dalok vagy alkotók inspiráltak/inspirálnak az alkotói életedben, esetleg személyiségfejlődésedben, és miért?
Mindig azok az alkotók inspiráltak, akik mertek újat létrehozni, és nem a megszokott patterneket használni. Nagyon sokfajta zenét hallgatok ezért nehéz lenne behatárolni vagy konkrét példákat mondani.. De szeretek olyanokat hallgatni, akik nem félnek a furcsa hangszínektől, akkordoktól és attól sem, hogy önazonosak legyenek.
Az alkotást emocionálisan - érző lényként - közelíted meg, vagy inkább logikusan - mintha elemzőként néznél rá a világra -, esetleg mindkettő? Mondanál néhány példát?
Mindkettő jelen van, csak különböző szakaszokban. Az első impulzus mindig érzelmi: egy hangulat, egy mondat, egy érzés. Ilyenkor még nem elemzek semmit, csak engedem, hogy jöjjön, aminek jönnie kell. Aztán amikor nagyjából összeáll, következik a fejtegetős rész: forma, ritmus,
hangszerelés, dramaturgia.
Az Artisjus idei kampánya így hangzik: A DAL ÉRTÉK. Neked mit jelent ez a mondat?
Számomra azt jelenti, hogy egy dal nem fogyóeszköz, mégha a világ néha úgy is bánik vele. Egy jól megírt dal életeket kísér végig: beépül emlékekbe, kapcsolatokba, gyászba és ünnepekbe. Az értéke nem a trendekben van, hanem abban, amit valakiben elindít — akár ma hallgatja, akár 20 év múlva.
Mit gondolsz, a mesterséges intelligencia hogyan változtatja meg az életünket? Ezen belül az AI zenei felhasználásáról mi a véleményed?
Az AI óriási átalakulást hoz, de szerintem nem helyettesíti az embert, inkább új eszközöket ad a kezébe, ha jól használja. Zenei téren inspirációs forrás lehet, gyorsítja a munkafolyamatot, és segít technikai akadályokat átlépni. De a valódi személyes élmény, az emberi háttér, továbbra is nélkülözhetetlen marad. Én úgy látom, hogy technikailag nagyon meggyorsítja a zeneírást és sokkal egyszerűbbé tesz bizonyos folyamatokat, de elég ijesztő az a tempó amivel fejlődik.
Brutálisan sokat változtak a zenei fogyasztási szokások az elmúlt 100 évben, és ezzel együtt a zeneipar szereplői is teljesen másként viselkednek. Te hogyan vélekedsz ennek az ívéről?
Régen egy dal, vagy lemez meghallgatása esemény volt, ma egy kattintás. Ez egyszerre felszabadító és félelmetes. Felszabadító, mert bárki eljuthat a közönségéhez; félelmetes, mert óriási a zaj, és nehéz megtalálni a figyelmet. Ugyanakkor azt gondolom, hogy a lényeg nem változott: a jó dal ma is utat tör magának, csak más csatornákon.
Te a mostani fejeddel, szíveddel ezekből a zenei korszakokból mikor élnél legszívesebben? Mit és hogyan csinálnál a kiválasztott korszakból, mint zenész/alkotó?
Nagyon vonz a ’70-es évek alkotói szabadsága – amikor a stúdió volt a kísérletezés helye, és nem a streaming algoritmusai diktálták a tempót. Abban a korszakban valószínűleg egy olyan zenekarban játszanék, ahol sok az improvizáció, organikus hangzás és bátor hangszerelés. Ugyanakkor a jelenben élni is izgalmas, mert most vannak együtt a legjobb technikai lehetőségek és a
legnagyobb kreatív szabadság.
Neked, mint alkotónak, mihez kívánhatunk sok sikert? (Vagyis mi a célod?)
Leginkább ahhoz, hogy megtaláljam azokat az embereket, akikben tényleg megmaradnak a dalaim. És hogy hosszú távon olyan életművet építsek, amely mögött ott van a szakmaiság, a zenei érték és egy olyan egyedi hang amiről felismerhető leszek.
Köszönjük a beszélgetést.
2025. december 7. 05:41