A DAL ÉRTÉK – Backdoor People
A tizennyolcadik évadához érkező ÖRÖM A ZENE Tehetségkutató sorozat a tavalyi esztendőben csatlakozott az ARTISJUS - A DAL ÉRTÉK kezdeményezéséhez. Már a 2024-2025-ös évadban sem passzív módon igyekeztünk részt vállalni ebben a rendkívül fontos és nagyszerű kezdeményezésben. A sorozathoz tartozó összes tehetségkutató eseményünkön ismeretterjesztő, edukációs anyagokkal és mini előadásokkal hívtuk fel az induló előadók figyelmét a tudatos szerzői létezés fontosságára. Illetve a sorozat valamennyi állomásán díjaztuk a legjobbnak ítélt dalokat, és a döntőben az Artisjus Zeneszerző Tehetség-díját, valamint az Artisjus Szövegíró Tehetség-díját is odaítéltük. Szeretnénk ezt a tevékenységet az idei évadban magasabb szintre emelni, ezért interjú sorozatot indítunk a tehetségkutatók legjobb dalainak szerzőivel. A sort a Backdoor People zenekarral folytatjuk. Ők a balassagyarmati PALÓC FUTAM Tehetségkutató legjobb Dala díjat nyerték el az Egy elszakadt húr című szerzeménnyel.
Emlékszel arra a pontra/helyzetre, amikor úgy érezted, hogy nem elég más dalát játszani, mert valamilyen okból “kevés” ahhoz, hogy kifejezd magadat? Amikor világosan megfogalmazódott benned, hogy a sajátodat kell megírnod?
Nem tudnék egy adott helyzetre a múltban mutatni, amely ilyen meghatározó lenne, de valamilyen formában mindig jelen volt a késztetés, hogy kreatívan újat és (jó esetben) maradandót hozzak létre. Nyomást nem éreztem, hogy meg kell írnom a sajátomat, ez később inkább magától jött, ahogy egyre inkább megtaláltam a saját irányomat a zenében.
Milyen dalok vagy alkotók inspiráltak/inspirálnak az alkotói életedben, esetleg személyiségfejlődésedben, és miért?
Határozottan a 60-70-es évek organikus hangzású pszichedelikus-, klasszikus-, progresszív rock és blues stílusú zenéi voltak rám hatással. Kiemelném a Supertramp, The Doors, Pink Floyd és 10cc zenekarokat. A színes, harmonikus hangvilág könnyen megfogott és az együttesek érdekes ötletei mindvégig inspiráltak.
Az alkotást emocionálisan - érző lényként - közelíted meg, vagy inkább logikusan - mintha elemzőként néznél rá a világra -, esetleg mindkettő? Mondanál néhány példát?
Az alkotást úgy, mint a zenehallgatást is érző lényként, inkább szívvel, mint ésszel közelítem meg. Gyakran fordul elő, hogy hirtelen inspirál egy hangzásvilág vagy riff, és olyankor egyből le kell ülnöm foglalkozni vele, mert különben elvész az ötlet. Emiatt a kezdeti érdeklődés hamar le tud csillapodni az adott projekt felé, ha túl sokáig hagyom a „polcon” és nem foglalkozom vele.
Az Artisjus idei kampánya így hangzik: A DAL ÉRTÉK. Neked mit jelent ez a mondat?
Nekem ez kulturális értéket jelent és azt, hogy minden dal egy érzést kelt az emberben, legyen az bánat vagy öröm. A puszta tény, hogy csupán hangokkal milyen szélsőséges emóciókat lehet létrehozni és átélni, ez jelenti nekem az értéket.
Mit gondolsz, a mesterséges intelligencia hogyan változtatja meg az életünket? Ezen belül az AI zenei felhasználásáról mi a véleményed?
Az AI talán úgy változtatja meg az életünket, hogy az elvégzendő dolgainkat könnyebben és gyorsabban tudjuk elvégezni, és a nehézségek nagyobb és új nehézségekké alakulnak át. Attól függ mire használjuk ezt az eszközt. A zenei felhasználásban inkább egy szórakoztató dolognak tartom, de komolyan nem tudom venni.
Brutálisan sokat változtak a zenei fogyasztási szokások az elmúlt 100 évben, és ezzel együtt a zeneipar szereplői is teljesen másként viselkednek. Te hogyan vélekedsz ennek az ívéről?
Szerintem a zenei világ és ízlés folyamatosan változik, változott és változni fog. Én mindig is le leszek kicsit ragadva a múltban, a megszokott zenei hangzásvilágban. Ám, ha egyáltalán nem nyitnánk az új felé, az azt jelentené, hogy nem is lesznek folyamatosan változó, izgalmas és új megoldások, amelyek szerintem fontosak és meghatározóak zenei szempontból. Ha annak idején senki se merte volna kicsit beleásni magát a két emelet magas és széles Moog Modular szinti használati utasításaiba, akkor el se tudnám képzelni, hogy mi lenne ma a mainstream zene.
Te a mostani fejeddel, szíveddel ezekből a zenei korszakokból mikor élnél legszívesebben? Mit és hogyan csinálnál a kiválasztott korszakból, mint zenész/alkotó?
Egyértelműen 60-as évek vége és 70-es években élnék. Valamelyik kísérleti progresszív rock zenekarba lépnék be és ott basszeroznék. Jó esetben hétvégenként megtöltünk valamilyen klubot, vagy esetleg játszanánk a Madison Square Garbenben egy jó koncertet. Ez igen jó lenne.
Neked, mint alkotónak, mihez kívánhatunk sok sikert? (Vagyis mi a célod?)
A célomat már azzal elértem, hogy maradandót hoztam létre, de emellett azt mondanám, hogy minél több olyan ember előtt játsszunk, akik ismerik és élvezik a zenénket.
Köszönjük a beszélgetést...
2026. június 8. 07:01