Ivan & the Parazol/Balla Máté: Kinyílt a világ…
Egy hat éve működő zenekar elég szép ívet húz a hazai könnyűzene képzeletbeli egén. Furcsa mód a ’60-as, ’70-es évek hangzásában találták meg a kiteljesedést, mi több, ezen időszak hazai legendáival is szívesen szerepelnek produkciókban. Ami számomra nagyon színpatikus ezeken felül, hogy nagy tisztelettel „bánnak az öregekkel”. A zenekar gitárosával, Balla Mátéval ezeken a témákon kívül érintettük a nemzetközi karrier lehetőségét is.
Ti anno, néhány évvel ezelőtt indultatok a Nagyszínpad! versengésbe is. Mennyit lendített az a zenekar szekerén?
Mindenképpen jót tett nekünk, a TV-nek még mindig nagy ereje van. Internet, Facebook, vagy Myspace ide, vagy oda, azt azért még mindig megérzi egy zenekar, hogyha többet van jelen a TV képernyőjén is. Ez egy jó hozadéka volt a dolognak, ahogy az is, hogy a legtöbb fesztivál nagyszínpadán helyet kaptunk. Ez egyébként 2014-ben történt, és a második hely lett a miénk.
Ha már Nagyszínpad!, meg fesztivál, akkor az idei fesztiválszezonotok hogy zajlott?
Remekül zajlott, nem panaszkodhatunk, nagyon-nagyon jól sikerült időszakunk volt. Mindegyik működött, a kis fesztiváloktól kezdve, mint a Bánki-tó - mondjuk már az sem annyira pici-, vagy a mára már szintén meghatározó Orfű is… A nagyobbaknak, mint a Voltnak és a Szigetnek pedig ugyanúgy megvan a sajátos varázsa, megvannak azok a pozitívumai, amiért mi szeretjük őket. Hálás közönségünk volt, és szerintem mi is kitettünk magunkért.
Mi következik akkor ősszel - a fesztivál szezon után?
Volt most egy kisebb pihenőidőszakunk, nem kell hosszú időre gondolni, egy-két hétig visszafogtuk magunkat. Koncertezés szempontjából kicsit nyugisabb hónapok következnek, de több lesz a próba és a készülődés a jövőbeni dolgainkra.
Gondolom, az őszi-téli időszakban a klubbokra koncentráltok inkább.
Így van, ilyenkor inkább ez a jellemző.
Van-e valami zenekar idénre, akivel esetleg összetolnátok a biciklít és együtt koncerteznétek akár több, akár kevesebb helyszínnel?
Amit biztosan tudok, az az, hogy egy barát zenekarunkkal, a Luckies-zal - akik mostmár a mi kiadónknál, a Modernial Recordsnál vannak- lesznek közös bulijaink, jönnek vendégeskedni velünk egy pár vidéki helyszínre.
Beszéljünk arról, hogy ti főleg angol nyelven danolásztok, ez előre vetít esetleg egy olyan koncepciót, hogy külföldön is erőteljesebb jelenlétet szeretnétek elérni?
Így van.
Jó lenne, mi?
Mindenképpen tervbe van véve és már elég sokat és sokfelé jártunk a nagyvilágban. Játszottunk több amerikai fesztiválon, Austinban az SXSW-n és a CBGB-n is New Yorkban, ami a legendás klub nevét viszi tovább, ami…
Már bezárt, sajnos.
Igen. Tehát ezeken a helyeken léptünk fel. Ezek mind szakmai, showcase fesztiválok voltak és nekünk mindkettő, vagyis hát mindhárom - az SXSW-n kétszer jártunk- nagyon jó tapasztalat volt, és inspirálóan hatott ránk. Több szempontból is profitáltunk ezekből. Most pedig inkább az európai utak a jellemzőek. Egész szépen építkezünk például Hollandiában. Most nyáron felléptünk Dortmundban is, a Juicy Beatsen, ami emlékezetes maradt. Én úgy mentem oda, hogy: na, ez biztos egy pici, aranyos fesztivál lesz! Ezzel szemben, mikor megérkeztünk rájöttünk, hogy egy Volt kaliberű rendezvényről van szó. Többször jártunk Erdélyben is. Volt ott év elején egy többállomásos turnénk, aztán nem is olyan régen ismét visszatértünk Kolozsvárra. Tök jó volt látni, hogy erős közönségünk van a térségben, vagy legalábbis egy kellemes kis tömeg, amelyik kíváncsi ránk és ismer minket.
Külföldi dolgokról és a nyelvről beszélve, nekem szembeötlő az a fejlődés itt a magyar zenei rockkultúrában, hogy akik – hozzávetőleg- a 2000-es évektől kezdtek angolul nyomulni, angol nyelven énekelni, azok jóval partiképesebbek már, jobb az angol kiejtés, sok esetben nemzetközi szintű a dalok megszólalása... Mint mondjuk a ‘70-es évek magyar rockzenészeinél - nem degradálva természetesen őket, mert ott is volt pár kivétel-, de valahogy változott a szint. Te érzed ezt?
Szerintem azért abban az időszakban a zenekarok elértek olyan sikereket külföldön, amilyeneket talán azóta sem nagyon tudott senki felmutatni. Ez nekünk pont tud adni egy plusz lendületet, hogy abban a korszakban is meg tudták tenni a nagy magyar zenekarok, hogy „terjeszkedjenek“, akár egy LGT, akár egy Illés. Én úgy gondolom, hogy nekünk már sokkal jobban kinyílt a világ, mások a lehetőségek, mint amilyenek akkoriban voltak. Ilyen szempontból nincs akadálya annak, hogy egy fiatal, angol nyelven éneklő zenekar le tudjon tenni valamit az asztalra nemzetközi szinten is. Szerintem ez egyre inkább tudatosul a fiatal zenekarokban, ez tudatosult bennünk is, hogy ilyen szempontból nincs, ami visszafogna minket. Az első külföldi útjainkon pedig azt is megtapasztaltuk, hogy egy magyar zenekarnak sem kell szégyenkeznie egy külföldi fesztiválon, sőt! Itt nálunk is van nagyon sok jó, fiatal zenekar és nem feltétlenül igaz az, hogy ha az ember kimegy valahová, mondjuk egy amerikai fesztiválra, akkor ott minden utcasarkon lesz egy jobb banda vagy zenész. A lényeg, hogy kezd kialakulni egy egészséges önbizalom a fiatal zenészek körében.
Sokan mondják azt, hogy a kinti érvényesüléshez ott kell, hogy éljen az ember. Ti ezt esetleg fel is vállalnátok, hogyha annyira beindulna kint a karrieretek?
Ha Amerikáról beszélünk, akkor persze biztos, hogy egyszerűbb, hogyha egy adott zenekar kiköltözik egy huzamosabb időre. Viszont mi ezt úgy képzeljük, hogy ez úgy is megoldható, hogyha mi itthonról kiutazunk és építgetjük bizonyos országokban a karrierünket. Nem tervünk, hogy mindent hátrahagyunk és kiköltözzünk valahova… Inkább ilyen „rablóbandaként“ járjuk az európai országokat. Ugyanúgy, ahogy itthon is történt, kell pár év, hogy ennek eredménye legyen. Időt és energiát kell belefektetünk abba, hogy ez a dolog máshol is működjön - és remélhetőleg fog is!
Ti kötődtök a ‘60-as, ‘70-es évekbeli hangzáshoz, hangszereléshez, viszont nálatok deklarált módon megjelenik az, hogy a régi magyar zenészeket is tisztelitek, próbáltok közös produkciókat is összehozni - akár Bródy Jánosra, akár Frenreisz Kareszre gondolva. Miből adódik ez nálatok? Mert fiatalabb kollégáknál nem mondanám, hogy ez a megszokott…
Igen, Frenreisz volt az első, aki egy nagyon régi MR2 Akusztikban játszott velünk, de azóta fellépet velünk Karácsony János, Bródy János és most a parkos, illetve aztán a szigetes bulinkon Závodi Janó is.
Bródyval úgy ismerkedtünk meg, hogy játszhattunk az Illés Beatünnep koncersorozatán. Az volt koncepció, hogy több fiatal zenekart meghívtak és mindenki eljátszott két számot, két Illés feldolgozást. Mi ezután kaptunk egy e-mailt, hogy hát őt megihlette az egyik dalunk. Ez hihetetlen volt számunkra is, de így történt. Azt gondolta, a Love Is Like (Bourbon On The Rocks) dalunk jól működne magyar szöveggel is, és ezért írt hozzá egyet. Azóta megcsináltuk ezzel a szöveggel, magyar nyelven is a dalt, Ha megnyitod a szíved címmel. Ez egy komoly és megtisztelő együttműködés volt.
Tiszteljük ezeket a zenészeket, szeretjük a zenéjüket, és ha adott a lehetőség, elhívjuk őket vendégszerepelni… Vagy, ugye, ahogy az Illésnél volt, mi kaptunk meghívást. Igazából csak ennyiről van szó, hogy ezt szívesen csináljuk.
Értem. A végére egy friss információ, hogy a Magyar Klipszemlén egy 2015-ös dalotok/klipetek jelölve lett. Ugye, ti már a pályátok elején is föltűntetek az igényes kivitelű klipjeitek révén. Mennyire tartod fontosnak ma a klipek készítését, illetve mennyire koncentráltok erre, hogy egy-egy lemeznél akár több klip is készüljön?
Szerintem egészséges mértékben koncentrálunk erre. Nyilván az az első lépés, hogy a dalnak kell nagyon rendben lennie. Mégis úgy látom, hogy a mi generációnk számára már hatványozottan fontos az, hogy a dalhoz valamilyen vizuális élmény is társuljon. Mi próbálunk itt is olyan dolgokhoz nyúlni, vagy olyan dolgokat kitalálni, ami extra lehet. Például, most csináltunk Damokos Attilával és Nagy Marcellel egy tizenöt perces kisfilmet, amiben három dalunk volt benne. Ebből egy már megjelent előtte singleként, kettő pedig ebben a formában látott először napvilágot. Az utóbbiak közül az egyik egy Illés feldolgozás, a másik pedig a Bródy János szövegével ellátot Ha megynitod a szíved. Úgy gondoljuk, hogy egy tök jó kis kordokumentum lett ez. Összecsődítettük a fiatal budapesti művészvilág számunkra fontos vagy ismert képviselőit, és ők is fel-feltűnnek ebben a kisfilmben. Nagyon-nagyon szépen megcsinálta ezt a stáb az anyagot, akivel együtt dolgoztunk. Egy egysnittes, minimális kis sztorival rendelkező dolog lett belőle, úgyhogy nézze meg, aki még nem látta!
A következő félév programja? Dolgoztok valamin?
December 13-án a Müpában lesz egy különleges estünk, erre készülünk most elsősorban. Ezenkívül többek között Hollandiába is visszatérünk majd.
PAYA
2016. október 17. 11:49