Heritage műhely: Bíró Ádám – Sasvári Géza András
Bíró Ádám nagy „vigéc” a hangszerész szakmában. Visszavonulása többekben hagyott megválaszolatlan kérdéseket, ebben az interjúban ezek is feloldásra kerülnek, de ami ettől fontosabb, október 8-án (szombaton), a Budapest Music Expón Ádám bejelenti visszatérését. Ennek részleteiről nekünk számolt be elsőként, de lássuk a tényeket!
A holnapi nap egy fontos bejelentésre készülsz, mi lesz ez pontosan?
Igen, a Forte Music Kft., azaz Király Vajk és Kaposvári Gábor felkért, hogy én mutassam be a legújabb Cort Anniversary modellt a Budapest Music Expón, ennek a hangszernek nagyon komoly hazai gyökerei vannak. Ennek kapcsán, azaz inkább megragadva az alkalmat, szeretném a világ tudomására juttatni, hogy reszkessetek, mert VISSZATÉRTEM! :-)
Mi motivált abban, hogy visszatérj a szakmádba? Ilyen hosszú szünet után…
Tekintve, hogy nyolc éve totálisan kiléptem a hangszerbizniszből, így bizony meglepődtem a felkérésen. A kérdésemre, hogy „miért pont én?”, ezt a választ kaptam Kaposvári Gábortól: „...miért? Ki más? Segítettél azon az úton, ahol most járok, plusz a neved még napi szinten, közszájon forog”. Mit is jelent ez? Gábor 8-10 éve a Forte nagyker kis zugában építgette első gitárját, s egy-két instrukcióval, illetve műhelygyakorlattal láttam el anno. Az első „lökés” olyan jól sikerült, hogy holnap bemutathatom az ő tervei által készült hangszert. Mondanom sem kell, mennyire jólesik ez a kis lelkemnek. Az eltelt évek alatt, kismilló régi kuncsaft keresett fel, próbált rávenni, hogy térjek vissza a szakmába. Nem tettem.
Miért hagytad abba, illetve most mi változott, hogy újra aktív leszel?
Egészségügyi okokból - leukémia- kellett abbahagynom a hangszerjavítást-készítést. Ráadásul, már nagyon kinőtte magát a vállalkozásom is, ahol a Vintage’52 egy volt a Macintosh, szinpadtechnika, stúdiótechnikai kft-im mellett, sok volt a buli - sex, drogs, rock and roll. Elértem a plafont a hangszerész szakmában, tulajdonképpen a motiváció is elfogyott, a legnagyobbnak már készítettem gitárt - Ré-T.T. (Tátrai Tibor). A betegség pedig abszolut kivont a forgalomból, s mivel ezt a vegyszerek idézték elő, így a műhely közelébe sem tartózkodhattam. Plusz, sokat akart a szarka, de nem bírta a farkam…
A mostani felállás tök más. Csodálatos feleségemmel Orfű mellé költöztem, ahol megtaláltam azt, amit sosem kerestem. A nyugalmat, a szerelmet, a családot - második gyermekünket várjuk... Már három éve lakunk e csodahelyen, rendezvények műsorvezetőjeként egy szerényebb életmódot választottam. Nem lettem szektás, meg megtért, meg ilyenek, nyugi! Ugyanaz a harsány dumagép vagyok - vigyázat szókimondó szövegek! Most ebből élek-élünk.
Pécsett dolgozik egy régi harcostársam, Sasvári Géza András, akit nem „csak” mint amatőr hangszerészt és a Kispál és a Borz zenekar másodgitárosát, hanem mint sportembert is ismertem/ismerem. Neki van egy fullosan felszerelt műhelye. Ide én csak úgy beleótvarkodom, nem kitúrva őt! Jóóó-jóóó, adok egy s mást..., de a placc az övé.
Sok dolgot megtanultam a „nem hangszerész” évek alatt. Például, hogy aki amatőr-hobbi szinten csinál valamit, az azért jobb, mint a profi, mert lelkesedésből csinálja. S ha ehhez jó kézügyesség, ész és értelem párosul, akkor bizony megvan a varázselixir. És Gézában bizony minden megvan! Ezt a műhelyt ketten visszük majd, hobbiból. Nem ez a fő megélhetési forrásunk, így megmarad a szerelem és a tisztelet a hangszerek s a szakma iránt. Ez nagyon fontos!!! Nem minden a pénz.
Ha valaki nem ismerne titeket, a szakmai múltatokról mit kell tudni nagyvonalakban?
Gézáról szeretném elmesélni, hogy balkezesként, a jó gondolatok mellett a hozzáállása az, ami elsőre szimpatikus lett. A tehetsége számomra akkor derült ki, amikor megnéztem a saját készítésű SGA hangszereinek illesztését. Természetesen tökéletesek! Géza már gyermekkorában is deviáns volt, hiszen az első Orfeus gitárját rögtön átbundozta. Mára a touch és tapping hangszerek megszállottja és készítője. A Warr és Chapman stick világának varázslatában a balkezesek mekkáját hozta létre az általa „Patax-Rancho Relaxo”-nak nevezett helyen (lásd pécsi cím!). Egykoron nálam tanult volna, de pont „elkerültük” egymást. Ami a lényeg, olyan egyszerűen s célravezetően gondolkodik a műhelyben, ahogyan jómagam. Mi nem misztifikáljuk agyon ezt a szakmát, mint sok kolléga. A kéz és az anyag. E kettő kell a szívünk mellé a jó munkához.
Az én nevemet és szakmai múltamat szerintem ismeri a legtöbb zenész. Remélem! Nagyképűség lenne most felsorolni mindent a 22 éves szakmai ámokfutásomból. A mestervizsgát nem tettem le, s nem is kívánom ezután sem. Nem a papír adja meg a „főztöm” ízét! Ellenben tény, hogy a legtöbb nálam végzett hangszerész vagy a műhelyemben, az irányításom alatt dolgozott kolléga már mind mesterfokozatban van, amire nagyon büszke is vagyok. Én meg a nívódíjamat sem találom, amit az akkori Hangszerész Szövetség mestereinek tanácsától kaptam. Ha valakinek mester kell, keresse őket, hiszen én minden tudásomat átadtam nekik. A kezem, s az agyam viszont az enyém. Talán ezért hallom, s látom másként a te gitárodat is. Nekem, s kijelenthetem: nekünk, az egyén, s a játékmódja pont annyira fontos, mint a hangszer. Mert Jolanán is lehet ám olyat tolni, hogy leszakad a Gibsonod feje!
Hol lesz ez a műhely és konkrétabban mivel foglalkoztok majd? Mit vállaltok el?
Műhelyünk a Heritage hangszerpajta, Pécsen a Fő utca 21-ben látogatható, előzetes telefonos egyeztetés után. Ebből egyértelmű, hogy nem egy „szokásos” nyitvatartási idővel rendelkező dolog a miénk. Javítás terén gyakorlatilag minden munkát elvállalunk. Én sajnos csak vegyszermentesen dolgozhatok, így egy külön elszívókkal ellátott helyem van, ahol egészségügyi szempontból kockázatmentesen dolgozhatok. Azokat a munkafolyamatokat, amihez én már nem nyúlhatok, azt Géza kollégám elvégzi. A kis komplexum több műhelyrészből és egy komplett stúdióból áll. Igen, egy igazi pajtában!
Meddig fejlődhet ez a dolog, ha jól működik?
Ebben a pillanatban mindenképp a kétszemélyes manufaktúra felállás a terv. Én magam már megjártam a hadak útját, sok kolléga, nagy kassza, rengeteg pénz, csúcs idegbetegség... Nos, mi már nem szeretnénk helikoptert vagy tengeralattjárót vásárolni. Megelégszünk a világhírrel, s maradunk a gyalupadunk árnyékában.
Milyennek látod ma Magyarországon a hangszerész műhelyeket, illetve magát a szakmát?
Jajjj! Ezt a kérdést egy másik riportra tartogassuk, kérlek! Nem csak hosszú, de félek, sokak számára kellemetlen és/vagy sértő is lehet, ha én most nekiállok, s jellemzem a szakmát. Ami biztos: vannak őskövületek - például én is-, akiknek már megvan a stílusunk, amit lehet szeretni vagy nem szeretni. Vannak, akik nálunk/mellettünk lettek a szakma mostani képviselői, róluk nem tudok nyilatkozni, mert nem ismerem a munkáikat. A régi fejekből van olyan, akinek akkora lett az arca, mint a Bécsi kapu..., s vannak, akik amatőrökből vér profikká váltak, s itt inkább egy-két hangszerkészítő manufaktúrára gondolok. A rossz példa pedig a futószalagon javított hangszerek lelketlen, pénzmotivált világa, ahol sem az egyén sem a hangszer nem kapja meg a kellő figyelmet. Persze megoldhatattlan probléma nincs, s látszik, hogy a szakma együtt fejlődik a világgal. De akárkinek a gitárját megfogtam az elmúlt években, legyen ez új vagy valahol már beállított hangszer, egy mindig feltűnő volt: a beállítások trágyák. De ezen könnyen segíthetünk!
PAYA
 |
 |
2016. október 7. 07:58