NAGY FERÓ - Helyzetjelentés hetvenen túlról
Feró év elején töltötte be jelentősnek számító születésnapját. A sok mindent megélt, próbált „veteránt” Ausztriában értük utol síelés közben, ahol a nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás megoszlásáról is beszéltünk néhány percben.
Szia, Feró!
Habent zin zűrzavar...
Nemrég volt a születésnapod, boldog hetvenediket kívánunk a nép nevében is! Hogy élted meg? Mennyire sokkolt?
Nem volt zűrös megélni ezt, nem igazán sokkolt. A hatvan volt a sokkolós! Akkor azt mondtam: akkor most már vége, most már úgy áll, hogy csak úgy csüng, aztán most már nem… Most már csak csüng.
Én már ötvennél megrémültem…
A hangod után ítélve nem vagy több negyvenkilencnél.
Ilyenkor szokás egy kis visszatekintést is végezni. Melyik időszakra vagy időszakokra emlékszel legszívesebben az életedből? Mit emelnél ki ezek közül?
Amikor először magamra ébredtem, az 1978. Amikor már – először- önálló zenekart tudtam alakítani. Addig Csuka Mónika (Csuka Mónika, a Beatrice alapító tagja, énekese, gitárosa, amely Magyarország első lányzenekara volt. 1971-ben csatlakozott Nagy Feró a zenekarhoz frontemberként – a szerk.) zenekarában játszottam, aztán született a rockos Beatrice, ami aztán híres, meg hírhedt, meg minden lett. Az volt az életem egyik nagyon-nagyon kemény és szép korszaka.
A következő - amikor furcsa módon nem is olyan jó zenekar voltunk -, 1988-89-ben volt, iszonyú sikerünk volt, jöttek a lemezek, akárhova mentünk, bármilyen kis faluba, kétezren voltak rajtunk vagy még többen. Az megint egy jó korszak volt, bár mondom, zeneileg az elég gyengécskére sikerült.
De a mostani korszakom tetszik a legjobban. Ha mélyebben belegondolok, most már öreg zenekar vagyunk. Már Laczik Fecó is 20 éve a zenekarban van, a fiam is 25 éves, hat éves korában lépett fel először velünk, és ez a mostani Beatrice nekem nagyon tetszik. Most végre egy vidám és profi rock'n roll csapatban vagyok!
Tehát akkor nyugalom van és kiegyensúlyozottság?
Nyugalom az nincs, hál’ Istennek! Hívnak egyfolytában bennünket fellépni. Tavaly nyáron 62 koncertünk volt, de még télen is előfordul, hogy egy hónapban háromszor van nagyobb koncertünk, a kicsiket nem számoljuk, bár én azt szeretem a legjobban. A kis rock kocsmákat.
Akartam is kérdezni, hogy mennyire szereted ezeket a téli fellépéseket? Futottál-e már bele olyan téli fellépésbe, ami balul sült el a hideg miatt?
Nem balul sült el, csak majd' megfagytunk. Például most nemrég Csepelen voltunk, kinn a főtéren és nagyon sokan voltak az érdeklődők. Az ember ilyenkor mindig arra számít, hogy nem baj, majd a reflektorok begyulladnak... De manapság már csak LED-es reflektorok vannak, magyarul nem melegítenek semmit. Majd megfagytunk, az biztos, de a koncert maga nagyon jól sikerült. Körülbelül 4-5000 ember volt kinn, végigénekeltük a nótákat a közönséggel, úgyhogy mindenki nagyon-nagyon élvezte. Más kellemetlenség nem rémlik, néha belefutsz abba, hogy megfagysz... Főleg a gitárosok szenvednek ilyenkor.
Hogy oszlik meg az életed, mennyit foglal el belőle a Beatrice és mennyit a tévés és egyéb szóló szerepléseid?
Most fele-fele hozzávetőleg. Nyáron nem, akkor szinte csak koncertezem, de ilyenkor télen például hál’ Istennek bőven van tévés szereplés is. Most Obertauernben vagyok, innen megyek át Cortina d'Ampezzo-ba, ahol egy Havazin műsort forgatunk. Ott nincs hó, illetve műhó van, de az nem olyan jó. Itt fantasztikus, kétméteres hó van. Gondold meg, egy öregember a tévében, mint amilyen én vagyok! Ilyen helyzetekben csak boldog lehetek...
Ráadásul egy olyan műsorban, ami az egyik kedvenc sportodról, a síelésről szól.
Igen, a foci és a síelés, ez a kettő, amit imádok. Most az előbb jöttem lefelé a hegyen, figyelj ide, hát világbajnok vagyok!
Dicséretes az, hogy hetven évesen valaki focizni jár hetente, elég gyakran síel, azért van még benned energia és spiritusz...
Az a baj, hogy beskatulyázzuk magunkat. Arra gondolok, hogy 60 év fölött már nem ugrálunk a színpadon. Én berakom Mick Jaggert valami videón, az motivál, ő idősebb nálam és még mindig ugrál. Akkor rájövök, hogy nincs baj. És ez ugyanígy van mindennel. Én azt ajánlom minden ötven év felettinek, hogy menjen el síelni! Síelni nem olcsó, de akkor is el kell menni... Tudod miért jó? Nemcsak azért, mert ez igazából egy szórakozási forma - mert nem sport -, de annak ellenére, hogy miközben lecsúszkálsz, meg felcsúszkálsz és fogyasztod az energiád, olyan izmokat mozgatsz meg, amik tulajdonképpen nincsenek is – vagy eddig nem éreztük, hogy vannak. Az egészséges élethez azért ez nagyon fontos. A többi pedig Isten dolga, hogy mikor rúgjuk meg a vödröt…
És friss levegő.
Igen, igen, a friss levegő az is nagyon fontos. Meg a gyümölcs! Előttem van most egy kis gyümölcs, egy kis gyümölcsöt szopogatok itt - de már le van párolva...
Én egy házibuli keretében síeltem komolyabban, akkor a földszintre a lépcsőn sílécen csúsztam le...és már fogyasztottunk mi is gyümölcsöt. De folytassuk veled! Mik a tervek az idei évre? Akár a Beatrice-vel, akár a szóló dolgaiddal kapcsolatban…
Azt hiszem, 5 éve nem adtunk ki semmiféle lemezanyagot, mert ennek már nem sok értelme van, de megújítottuk egy-két dalunkat. Ebben az évben szeretnénk elkészíteni egy új anyagot. Én úgy gondoltam, nem érdemes nagyon foglalkoznunk a trendekkel, meg a divattal, mert annyiféle buta divat van, hogy azt nem is érdemes követni. Azt hiszem, hogy valami olyan rock 'n roll-t kell csinálnunk, ami mi vagyunk. Viktornak mondtam, hogy írjon olyan nótákat, ami ő, Fecónak is... - ő biztos hardcore-t ír, mert nála egyfolytában csak a zsigi-zsigi-zsigi-zsigi megy. Én meg írok egy-két vicces, buta rockdalt, ha minden igaz.
Tehát akkor az önkifejezés a lényeg.
Most főleg az, mert amikor azt mondtam, hogy gyerekek picit igazodjunk a trendhez, meg a divathoz, mert különben... Egyébként mi szerencsések vagyunk, mert az összes nagyobb fesztiválon és Európa legnagyobb közepes fesztiválján, a Volt fesztiválon minden évben ott vagyunk. Én azért büszke vagyok erre, hogy egy öregedő zenekart még mindig meghívnak, és ott lehetünk a fiatalok között, miközben ők persze aratnak.
Az utóbbi hónapokban szerepeltél a Játékkészítőben és az István a király produkcióban - a turnéban is benne voltál a szereposztásban. Melyikben hogy érezted magad, miket szűrtél le?
Az István a király nekünk tulajdonképpen egy jutalomjáték volt már. A három öregnek, Billnek, Varga Miklósnak meg nekem. Én nagyon élveztem, arról nem is beszélve, hogy sokan ilyenkor kétségbe vonják, hogy az öregek még egyáltalán el tudják énekelni... Én úgy gondolom, hogy mind a hárman bebizonyítottuk, hogy talán még jobban is énekeljük, mint annak idején. A Játékkészítőt én nagyon szeretem, ez egy gyerekeknek és felnőtteknek szóló akció mese show. Úgy láttam, hogy a gyerekek is nagyon élvezték, de tele van ez a Játékkészítő olyan poénokkal, amiket igazából mi, felnőttek értünk meg, nekünk szól leginkább a dolog. Ezért szerettem nagyon, arról nem beszélve, hogy viszonylag kevés időt kötött le, mert négy nap alatt kellett lehajtsunk 12 előadást. Egy zenésznek nagyon fontos, hogy ne egy évig menjen egy ilyen szerep. Azt mondták, van négy nap rá, csináljuk - és megcsináltuk. Nagyon szerettem ezt is, igaz én egy ijesztő alakot játszom benne, Rettentő Borodirt, a paszuly őrzőjét - vagy az égig érő paszuly urát-, de érdekes módon a gyerekek ennek ellenére nagyon szerettek engem, pedig én próbáltam őket nagyon megijeszteni.
Új dalok mikor szólalnak meg koncerten?
A már emlegetett Miskolci Kocsonya Farsangra külön készítettem egy dalt is, ezt fogjuk most eljátszani ott, ezen kívül van egy nagyon működő "Hip-hop" nótánk, persze ezt idézőjelben kell érteni, nagyon arra hajaz, de nem az. És azt is visszük, már játsszuk. Szerintem ennek a két dalnak lesz majd a legnagyobb sikere. Remélem, hogy azért a közönség velünk énekli majd a régi, vacak slágereket is, a Boldog szép napokat, a Mielőtt végleg elmegyek-et, és hasonlókat.
Köszönöm az interjút. PAYA
 |
 |
2016. szeptember 11. 06:22