Ha abban a hitben éltünk volna, hogy a Generál együttesnek nem lesz egy újabb korszaka, hát, akkor az ma már tévedésnek minősül. A ’70-es években két időszakra osztható a zenekar működése, a Révész és a Charlie korszakra – természetesen itt csak a frontemberek fémjelzik az arculatot az egyszerűség kedvéért, de sorolhatnánk a nagyszerű zenészek neveit hosszan, akik megfordultak ezekben a formációkban. Ezt megteszi majd helyettünk Várkonyi Mátyás zenei polihisztor az alábbi interjúban, aki elég részletesen tárja elénk a jelenlegi helyzetet, valamint a távolabbi és közelebbi múltat is.
Kezdjük azzal, hogy tavaly volt egy budapesti koncertetek, s most folytatódik a túra vidéki állomásokkal. Mesélj erről az első buliról!
Egyrészt nagyon izgultunk, olyan volt, mintha most kezdenénk el a zenélést. Ugye, mindenki nagyon készült erre a koncertre és nagyok voltak az elvárások önmagunkkal szemben, de a közönség visszajelzései miatt rendkívül jól éreztük magunkat és nagyon forró hangulat alakult ki végül, úgyhogy hihetetlenül sikeres koncertünk volt.
Az alap felállás jelenleg Charlie, Karácsony, Novai, Várkonyi, de ez egy különleges előadás volt, hiszen vendégzenészek is voltak veletek, egy óbudai szimfonikus részleg is besegített. Ez csak ide szólt, erre az egy koncertre?
Igen. Tulajdonképpen szerettük volna mindenhova elvinni őket, de nyilvánvalóan ennek anyagi vonzatai vannak, és végül is úgy döntöttünk, hogy ezt a koncertet kicsit kiemelten kezeljük, mert ez volt a debütálásunk. Természetesen a műsor ugyanaz lesz a későbbiekben is, és a vendégek: Zentai Márk, Marót Viki is szerepelnek majd a többi helyszínen, nyilván az élő szimfonikus kíséret nem lesz majd ott, azt szintetizátorokkal pótoljuk. Más hangzás lesz némileg ettől, de a próbákon már eleve úgy készültünk, hogy mind a két verzió egyforma értékű legyen.
Milyen dalok vannak a repertoárban? Charlie-val volt egy időszaka az együttesnek, s az gyakorlatilag a „második Generál”. Ez a Révész Sanyi, Karácsony János távozása után megszületett formáció Tátrai Tibivel, illetve Póta Andrissal, Solti Jánossal. Hogy tudjátok most a Révész-korszakot keverni a Charlie-korszakkal, vagy keveritek-e egyáltalán?
Időrendi sorrendben haladunk, tehát úgy zajlik a koncert első része, hogy James (Karácsony János) dalai vannak a programban. Egyébként ő sokkal több szerzeményt énekelt az első korszakban, mint amennyi az általános köztudatban elsőre beugrik, csak azokat az idő kicsit elfeledtette, meg hát ugye, a Lokomotívban való szereplése frissebb emlék mindenkinek. Szóval, ezeket a dalokat előre raktuk, amiben James, mint szólóénekes is szerepel. Ugyanakkor a Révész Sanyi által énekelt számokat elosztottuk a fiatalok között, tehát Marót Viki és Zentai Márk éneklik ezeket – gyönyörűen! Mind a ketten csodálatosan oldják meg ezt a feladatot, gyakorlatilag az ő korosztályukat is bevontuk a műveletbe, hogy ezáltal újra fölfigyeljenek ezekre a szerzeményekre, és új előadásban is megismerjék őket. Charlie-nak pedig ott a „Charlie-blokk” - ha így nevezem-, ami a második fele a koncertnek. Az is szempont volt nála, hogy azokon a számokon túl, amit ugye a Generálban neki írtunk és nagyon nagy slágerek lettek - például a Könnyű álmot, vagy a Különös Szilveszter-, olyan nótákat is eljátszunk, ami azóta talán nem is hangzott el, például a Sétálunk az utcán, vagy a Lehettem volna. De beleénekel ő most a korábbi korszak dalaiba is, tehát, egy nagyon érdekes fúzió jött létre, és úgy szólalnak meg a nóták, ahogy még soha! És ezzel kapnak egy új impulzust is.
Jól tudom, hogy tizenegy tagú zenekar fog utazni jobbra-balra és vidéken is ennyien léptek fel? Már a gyerekeitek is beszivárogtak a csapatba…
Nem tizenegyen vagyunk, mert van egy ”tartalék” is a „focicsapatban”, így tizenketten koncertezünk tulajdonképpen. Háromszor négy: négy lány van, Marót Viki mellett a Mikrolied vokál, amiben Várkonyi Zsófi is benne van, aki a lányom, meg még Iványi Márta - ők ketten együtt végeztek a Zeneakadémián karvezetés szakon- és Pető Zsófi, aki színházi énekesnő, színésznő, az RTL csatorna egyik mostani sztárja egyébként - és velem dolgozik már tavaly óta a Mata Hari darabban, az egyik főszerepet játszotta. Emellett, ugye, van a Mörk együttes, aminek ifjabb Novai Gábor a billentyűse és Zentai Márk az énekese – őt már említettem, hogy több dalt is énekel-, Szeifert Bálint a basszusgitáros, ők a „legújabb korosztály”! Ja, tényleg, és Szabó Dani a dobos. Tehát, ők képviselik az energiát a ritmus szekcióban. Emellett ugye, vagyunk mi négyen, a régiek. Úgyhogy nagyon erős, színes felállású a csapat, ekkora zenekar manapság nem nagyon szokott koncertezni, erre is nagyon büszkék vagyunk.
Ha jól vettem ki a szavaidból, akkor nem az volt ennek az összeállásnak a koncepciója, hogy eredeti formájukban szólaljanak meg a dalok, hanem, akár úgy is mondhatjuk, hogy egy kiteljesedett hangzással. Jól értettem?
Igen, igen! Pontosan az volt a cél, hogy ne egy múltba merengő, nosztalgia-koncertet csináljunk - és utána megint eltűnjünk a süllyesztőben, mint az 2000-ben történt, mert annak nem lett folytatása. Illetve annyi folytatása volt, hogy lett egy videofelvétel, amit egyszer leadott a tv, megvágott formában, aztán megint eltűntünk... Itt az a kérdés merült föl elsőre, hogy hogyan lehet úgy újrakezdeni, hogy legyen folytatás. Hogy legyen perspektívája a dolognak a jövőben - akár velünk, akár nélkülünk. Ezért is van több generáció, ezért is vannak a tagok „újra gondolva”, és tervezünk új nótákat is! Tehát, még arról is szó van, hogy készítünk az internetes felületekre anyagokat, nem mondom, hogy CD-t is, de videót mindenképpen, merthogy felvettük ezt az első koncertet - például. Tehát, hogy legyen jövője a dolognak, újra ismerjék meg ezt a nevet annyira, hogy tudatosuljon: ma is létező együttesről beszélünk, nem csak egy nosztalgiáról!
Értem. Hogy jött össze egyébként ez a négyes? Említetted, hogy 2000-ben volt egy összeállás egy nagy koncerttel, ahol Tátraitól, Karácsonyon, Révészen át nagyjából mindenki jelen volt. Most kerestétek a többieket is, mondjuk Révészt, vagy Tátrait, hogy szálljon be ebbe, vagy ez volt a koncepció, hogy így négyen?
Eredetileg volt egy ilyen koncepció, hogy színházi körülmények között csináljuk tavasszal (2015), akkor Révész Sanyival kapcsolatba léptünk, és el is vállalta, de közben sajnos ez nem jött össze időpont egyeztetési nehézségek miatt. Az előadást az Erkel Színházban szerettük volna megrendezni, de velük nem találtunk megfelelő időpontot. Ezért el kellett halasztanunk azt a tervet, és Révész Sanyinak volt közben egy betervezett turnéja őszre. Tehát, itt semmiféle háttér marakodás, meg bulvár szenzáció nem volt, hanem egyszerűen időpont nem volt, ami minden szempontból megfelelt volna. Ekkor gondolkoztunk el, hogy csináljunk egy tiszta képletet, mert az igazság az, hogy „túl sok” jó zenész volt ebben a Generálban. Már említetted Tátrait, a dobosokat stb., a cél most az volt, hogy tudjunk arra koncentrálni, hogy a dalokat toljuk egy kicsit előbbre, és nem az előadókat. Ez persze nem az előadók rovására megy, de ennyi jó énekes, ennyi jó gitáros, ennyi jó dobos mellett szinte nem lehet olyan koncertet csinálni, ahol mindenki egyenértékű. Továbbra is jóban vagyunk mindannyian, de igazából a napi kapcsolatot Novai Gabival, James-szel, Charlie-val ápoljuk, sokat összejárunk, beszélgetünk, ezért gondoltuk, hogy ez legyen a magja a dolognak és ezt frissítsük fel az új generációval, a fiatalokkal.
Nem akarom rád/rátok erőltetni, de esetleg felmerülhet az, hogy egy-egy koncertre mondjuk Révész Sanyi, vagy Tátrai vendégként beugrik?
Igen. Az eredeti elképzelés eleve az volt, hogy minden Generál tag, aki valaha játszott, vendégként részt vesz a produkcióban, ami a generálosokra épül. Ez így lesz a továbbiakban is, mert ha visszük tovább ezt az alakulatot, akkor változhat a felállás, tehát lehet, hogy nem lesz például Charlie, hanem lesz Révész. Ezeket variálhatjuk - hál’ Istennek-, nincs ennek semmi akadálya. Remélem mindenki jó karban és egészségben marad, és akkor tudjuk ezt a csereszabatos dolgot csinálni. A két szerző, Novai Gabi és én, biztos, hogy mindig benne leszünk, az összes többi alkotóelem, az változhat.
Két éve volt egy Generál Nr.3, de láttam nemrég Generál Akusztik néven fellépést, ezt most is fut?
Igen. Ennek az a története, hogy az E épületbe, amelyik 40 éves évfordulóját ünnepelte nemrég, volt egy meghívásunk. Az E épület legendás volt annak idején, hiszen olyan zenekarok kezdtek ott, mint az Omega, a Bergendy, és mi is állandó fellépők voltunk ott, így most is meghívtak. Játszottunk egy félórát – körülbelül –, ebben a zenekarban Charlie volt, James, Bódy Magdi, Szigeti Edit, meg én... furcsa felállás volt. Akkor, kedvet kapva, csináltunk még két-három bulit James-szel, Magdival és Edittel, úgyhogy ez is egy variáció volt. Ez ugyanúgy ment, mint a Szatai-féle Generál Nr.3, hogy kerestük a megjelenési lehetőségeket. Ott például Novai Gabi fia, meg a lányom már velünk volt az előző variációkban. Tehát látod, hogy állandóan keressük az újabb és újabb formákat. De a lényeg azért tényleg az, hogy ezek a dalok túlélték az idő múlását, és ezért érdemes velük bármibe belekezdeni, mert hirtelen olyan energiák születnek, illetve jönnek létre, amikor elkezdjük játszani őket, hogy bármelyik formációban vagyunk, mindig sikere van. Ez fantasztikusan nagy érték, és ezt gondoltuk életben tartani.
Tekintsünk vissza az alakulás környékére! Ugye, ’71 decemberében a Ferm illetve a ZéGé nevű csapatokból jött létre ez a „kölyök” Generál, és ti voltatok gyakorlatilag az első sikeres tinizenekar Magyarországon. Viszont, ha jól tudom, téged akkoriban, vagy közvetlen ezután elvittek katonának…
Röviden az történt, hogy a ZéGé együttes utolsó formációja úgy volt, hogy Révész Sándor, Novai Gábor, és Szikora Róbert – ő volt a dobos, előtte Kiss András-, és én voltam a szólógitáros. Ezzel a négyessel terveztük, hogy benne leszünk a Ki-Mit-Tudban, és megalapítottuk a Mikrolied vokált, hogy egy új formáció is induljon, de az külön. Na, engem a Varsói Szerződésnek tett lelkes kötelezettségem jegyében bevittek katonának októberben, akkor már be voltak adva ezek a papírok, és akkor ott álltak Sanyi, meg Nova, hogy akkor valamit kell csinálni, és összefutottak a Ferm zenekar tagjaival, Ákos Istvánnal, Reck Lajossal és James felvetette, hogy akkor fuzionáljanak. Ebből lett aztán a Generál. Az volt a megállapodás köztünk, hogy ha leszerelek, én is visszatérek, és ez így is lett. Nagyon korrektül betartották a szavukat, főleg Novai Gabi, aki ragaszkodott hozzám, és így lett aztán teljes a Generál együttes. De a Mikrolied – mint említettem- még eredetileg külön indult, volt is külön daluk a Ki-Mit-Tudon, az Árvalányhaj, meg a Napsugárlány. Ezek a sikerek, amiket ott elkezdett a Generál aratni, arra késztetett mindenkit, hogy olvadjon össze a két dolog, mert ilyen még nem volt, és ebből lett aztán a nagy Generál-Mikrolied fúzió.
És akkor ezt lekoppintotta Erdős Péter a Neotonnál később…
Ha-ha, jó ötletnek találta, igen.
Mennyire vagy te berágva az LGT zenekarra? Hiszen azért nagyon komoly érvágások történtek nálatok LGT fronton: ’74-ben elvitték Karácsony Jánost, majd utána ’77-ben Soltit is lenyúlták a Generálból.
Ha ugyanezt a kérdést föltetted volna 30 éve, akkor azt mondtam volna, hogy eléggé, de utólag meg hálás vagyok Pressernek, akivel egyébként együtt, egy zongoratanárnőhöz jártunk anno, meg fagyiztunk - tehát mi gyerekkorunktól ismerjük egymást. Most már nem haragszom egyáltalán, mert, ha ezek nem történnek meg, akkor nem lett volna további történés. Például, nem lett volna a Rock Színház, ami azért szintén egy elég érdekes korszakot indított el Magyarországon. Tehát nekem jót tett az a dolog, hogy a Generál átalakult, majd megszűnt átmenetileg. Akkoriban ez volt a természetes, mindenki csábított mindenkit valahonnan, ilyen értelemben Charlie-t, meg Tátrait az Olympiából loptuk el. Ezt meg ők szokták emlegetni, de hát így volt! Velük mi a Kertészeti Egyetemen futottunk össze, megkérdeztem tőlük, hogy: most mit csináltok? Hát, Olympiázunk… Akkor gyertek át a Generálba! Kész, ennyi volt. Tehát mindenki mindenkivel cserélt, Barta Tamás, mikor elment külföldre – vagy inkább kint maradt-, megindult a sor, Karácsonytól, Totyától kezdve a Fekete testvérekig mindenki átlépett máshová. Ez a dolog természete, és szerintem jó is, mert mindenki kap új impulzusokat, új lehetőségeket, és azért, ha meggondoljuk, hogy ebből lett a Hungária zenekar, a Novai Band, a Lokomotív, ebből lett a Tátrai Band, meg Charlie szólókarrierje, és ebből lett a Rock Színház, akkor azért ez egy elég jó kis miliő volt, és egy elég erős alom, amiből azért lett a magyar zenei életben lenyomat. Úgyhogy, én erre nagyon büszke vagyok, természetesen a többiek is! Ezt igyekszünk tudatosítani is az emberekben, a közönségben, hogy a Generálból lettek ezek a nagy projektek és nem fordítva.
’79-ben gyakorlatilag, ha jól tudom, te zártad be a kaput, és léptél tovább – mi vezetett oda, hogy meg kellett szüntetni már a Generált? Ez a Piros bicikli lemez körüli mizéria benne volt ebben?
Hát, a Piros bicikli már eleve úgy jött létre, hogy már nem volt ugye két dobos, Tátrai is már a Skorpió felé kacsintgatott, nem volt már igazi lelkesedés bennünk a lemez készítésekor. A másik pedig az volt, hogy anyagilag ellehetetlenült a zenekar, mert az a hihetetlen verseny, ami a technikai fejlődés kapcsán volt, hogy állandóan be kellett ruházni eszközökbe, hangfalakba - akkor még nem bérlési rendszer volt, hanem minden zenekarnak saját tulajdonú eszközei voltak, a hangosítás, hangszerek stb.- és nekünk minden pénzünk erre ment rá. De ugyanígy volt az Omega is, meg a többi zenekar, tehát ebben nem voltunk különlegesek, de akkorra úgy alakult a helyzet, hogy nem tudtuk folytatni, mert abba az életszakaszba jutottunk, amikor már mindenkinek családja lett és kellett volna az egzisztencia. Akkor Charlie-val meg Novai Gabival még mi hárman együtt maradtunk egy ideig, gondolkoztunk a folytatáson, de aztán végül is úgy döntöttünk, hogy perspektíva nem nagyon van, mindenki megpróbál más területeken érvényesülni. Akkor ment ki Charlie újra külföldre, Novait már akkor Fenyő megtalálta, és abban maradtunk, hogy ezt most akkor egy kicsit eltesszük a szekrénybe…
Jobb időkre…
…és most itt vannak a jobb idők!
Ennek örülünk. Egyetlen kérdésem van még, hogy ugye te a Rock Színházhoz kerültél ’79-ben zenei vezetőként, majd igazgató is voltál, én ott vesztettem el a fonalat, hogy nagyon sokáig sikeresen működtetek, utána volt egy ilyen épület elvétel. Most hogy áll a Rock Színház, van-e ilyen stáb, nevezhetjük-e így?
Most pillanatnyilag csak virtuálisan létezik, tehát gyakorlatilag nincs Rock Színház, csak mi azóta is tartjuk a kapcsolatot, és most volt pont 35 éve 2015 nyarán, hogy az Evitát bemutattuk a Margit-szigeten. Úgyhogy volt is egy meetingünk, egy piknikünk, meditatív piknik, most itt éppen Sopronban a Bábjátékost próbáljuk, ami az egyik ’85-ös rockszínházas nagy siker volt, és azóta nem ment sehol sem, tehát 30 éves, és most lesz újra színpadra állítva. Ezt vezénylem itt és tanítom be, utána tervezek egy Rock Színház klub - egy ilyen fanklub- működtetést, amiben összejárunk és bemutatjuk egymásnak az újabb és újabb dolgainkat, és ezt aztán persze közönség elé is visszük. De nyilván egy színházat üzemeltetni, az anyagilag elég nehéz ügy. Mi jártunk még az épület elvétele után sokat külföldre, Németország, Svájc, Franciaország stb., lehet, hogy erre is van lehetőség, mert volt tavaly a Mata Hari musicalünk bemutatója a MüPában és erre nagyon jöttek külföldiek is. Jövőre lesz ugye 100 éve, hogy Mata Harit kivégezték, úgyhogy rengeteg ilyen aktualitás van, ami arra utal, hogy a Rock Színház formáció tovább tud élni. A MüPáról lehet, te sem hallottál, de ott ez egy nagyon nagy sikerű előadás volt, egy rockszínházas produkció gyakorlatilag, tehát Szolnoki Tibi, Csuha Lajos, Kovács Kriszta benne voltak a darabban. Ily módon létezünk, de attól függően, hogy vannak-e lehetőségek… Akkor összeállunk, aztán csináljuk. Hasonlóan, mint a Generálnál, hogy mindenki csinál mást is, de a kapcsolat megvan, és ha van rá idő, meg lehetőség, akkor össze lehet hozni bármikor. Szerintem ez a mai időknek megfelelő működési mód, és most ez a cél is.
Matyi, köszönjük, hogy a rendelkezésünkre álltál, sok sikert kívánunk nektek a produkcióitokhoz!
PAYA
2016. szeptember 8. 18:41