Nehéz belekezdeni egy ismertető írás megírásába, amikor egy olyan gyártó újdonságáról van szó, melynek neve egyet jelent a rockzenével. Az elmúlt több mint 50 évben előállított berendezések nimbusza olyan magasra teszi a mércét, hogy még nekik is fel kell kötniük a nadrágot, ha meg akarnak felelni a felhasználóknak. És amennyiben ezek a felhasználók gitárosok, a nevezett tárgy egy gitárerősítő, a gyártó pedig a Marshall, rögvest érthető a nehézség oka.
Az előző gondolatmenetet tetéznem kell azzal az információval, hogy egy gyakorló vagy belépő szintű erősítőcsalád került bemutatásra ez év januárjában. Miért is jelent ez további problémákat? Pontosabban jelenthet, gondoljuk tovább és ne húzzuk le a klozeton az első pillanatban az egész miskulanciát azzal, hogy: „Ott ette meg a fene a Marshallt, miért nem maradnak meg a JCM800-nál?”
Miért nehezebb gyakorló erősítőt tervezni és készíteni, mint egy felső kategóriás eszközt? Itt első sorban ne a felhasznált komponenseket vegyük sorra, mert ezen a szinten minden alkatrész majdnem egyforma. A lényeg a kiinduló gondolat megállapítása, majd azután az erősítő annak megfelelő megtervezése és elkészítése. Ha egy felső kategóriás erősítő építésébe fog a gyártó, a tervezési folyamat sokkal egyszerűbb. Azt kitalálni, hogy egy drága csöves cucc hogy szóljon és ez által milyen zenészréteget célozzon meg, sokkal egyszerűbb feladat, mint egy próbaterembe szánt erősítő tervezése. Amíg például a fent említett JCM800 esetében a felhasználó többnyire tudja, hogy milyen zenei környezetben fogja használni az erősítőt, addig egy gyakorló cuccnak teljesen más kívánalmaknak kell megfelelni.
Tudjon mindent, szóljon baromi jól, legyenek benne effektek, jó sok, hiszen a kezdő gitáros általában szembe megy „a kevesebb több” alapelvvel. Legyen könnyű és nézzen ki jól, mert sokat fogja hurcolni a felhasználó, ne szakadjon meg a tornából felmentett kockásinges hipszterpalánta sem. Természetesen egy a mai modern igényeknek megfelelő erősítőben legyen valami, ami megteremti az összeköttetést a zenész és a kocka között. Azaz helyből és egyből tudjuk fellőni a felhőbe a produktumot és a beállításokat, vagy az erősítőt tudjuk a nagyon okos telefonunkkal irányítani.
Értitek? Ez igen messze van Jim Marshall üzletének hátsó udvarában való teázgatástól, amikor Clapton azt magyarázta, hogy a Bluesbreaker kombóban magasat kellene tenni a mélyre. Azért van ennek némi bája, gondoljatok bele, az elmúlt több mint fél évszázadban mennyi ilyen beszélgetés zajlott le? Hány erősítő született meg a tervezőasztalon és került gyártásba? És mennyi nem? Micsoda tárháza ez a tapasztalatoknak! Már csak össze kell fésülni az igényekkel és át kell gondolni az ésszerű megvalósítást. A Marshall tervezői nem voltak lusták ezen a folyamaton végigmenni. Na, nem is tartott rövid ideig, nézve az MG sorozat hosszú élettartamát. A tervezés során arra is rájöttek, hogy klasszikus erősítőgyártóként ez nem fog menni. Ezt a kívánsághalmazt nem lehet csövekkel és tranzisztorokkal megoldani. Ehhez technológiai váltásra van szükség, mert a nélkül úgy nézne ki az amp, mint Marty McFly Deloreanja a vadnyugaton.
Bizony itt modellezni kell! Az elvárásoknak megfelelően nem is bárhogy!
A Marshall soha sem modellezett korábban. Volt egy kósza kísérlet a JMD:1 sorozattal, de az nem volt egy hosszú életű termékcsalád. Illetőleg a JMD:1 esetében sem a Marshall készítette a modellezést, okosan egy hozzáértő céget bízott meg a modellek előállításával. Jobb is lesz, ha elkezdünk hozzászokni egy újabb mozaikszóhoz, ami az MST. Pontosabban MST modellezés, azaz M(arshall)S(oft)T(ube), hiszen a modellezést a Softube készítette. Az a Softube, aki sok éve élen jár a modellezésben és a különféle szoftveres pluginek fejlesztésében, így kézenfekvő volt az együttműködés folytatása.
Össze is szedtek Milton Keynes-ben a Marshall főhadiszállásán minden legendás erősítőt és ládát, majd átruccantak vele a Softube stúdiójába, ahol hatalmas odafigyeléssel készítették el értő kezek és fülek a CODE modelljeit. Itt jegyzem meg, hogy a Softube honlapján megjelent néhány új Marshall plug-in, tehát ők is megfelelőnek ítélték a produktumot. De mik is ezek az erősítők, melyek kiválasztásával a felhasználó maradéktalanul boldog lesz? JTM45 2245, 1962 Bluesbreaker, 1959SLP Plexi, JCM2000 DSL100, JVM410H és persze néhány más gyártótól származó kihagyhatatlan cucc. Végfokokat is modelleztek, került a CODE-ba EL34, 5881, EL84 és 6L6 végfokcsöveken alapuló végfok, valamint klasszik Marshall ládákat is, mint az 1960 (és megannyi variánsa), az 1936, 1912, 1974X és egyebek.
Összesen 14 előfok, 4 végfok és 8 láda áll rendelkezésre a CODE erősítőkben, de ez persze nem elég. Kellenek az effektek is, jó sok, mint már mondtam. 24 effektből lehet választani egyszerre ötöt. Kompresszor, torzítók, autowah, chorus, phaser, flanger és tremoló (mert tremolni muszály). Valamint delayek, lábbal topogható tempóval.
A forma is nagyban eltér a Marshalltól megszokottól, az amp előlapjáról a kezelőszervek átkerültek a tetejére, ezzel adva exkluzív megjelenést a doboznak. Kényelmi szempontból sem mindegy, hol vannak a gombok és potik, hiszen a szolgáltatáshalmaz pontos beállításához kell a kényelmes állíthatóság. A jobb áttekinthetőség érdekében egy megvilágított LCD kijelző is került a gombok mellé.
A kockafaktor hagytam a végére, hiszen ez idáig egyedülálló a Marshall erősítők életében. Ez nem más, mint a Gateway névre keresztelt iOS vagy Android platformokon futó sokoldalú alkalmazás, ami kaput nyit az erősítő klasszikus tulajdonságait modern módon kihasználni kívánó felhasználóknak. De mit is tud a CODE és a Gateway? Mindent könnyedén elérhető vele, ami erősítő kezelőfelületén vagy menüjében megtalálható és ezt Bluetooth vagy USB kapcsolaton keresztül valós időben állítható. A 100 preset hangszín, az erősítők minden állítható paraméterével. Ezek a presetek teljes mértékben szerkeszthetőek és megoszthatóak a többi CODE felhasználóval. Az AMP szekcióban egyszerűen válogathat a felhasználó az előfokok, végfokok és a hallani kívánt ládák között. Itt a végfok paraméterei is állíthatóak. Az FX szekcióban az öt egy időben használható effekt típusai és paraméterei változtathatóak. Előfok előtt használandó pedálok, mint booster, torzító wah és társai, flanger, phaser, termoló és társai modulációs effektek, delay és reverb minden paramétere tekergethető. A PLAYBACK szekcióban a telefon zene könyvtára érhető el és szólaltatható meg az erősítőn, így téve kényelmesebbé a gyakorlást. A MENU szekcióban lehet a kapcsolatot állítani, valamint itt található a szoftver hangolója is. Mondjuk ide egy metronómot is el tudnék képzelni. Természetesen az USB csatolón keresztül a CODE közvetlenül egy számítógéphez is csatlakoztatható, így könnyedén integrálható bármilyen DAW-ba. A telefon vagy tablet könnyedén elhelyezhető egy mikrofonállványon, így a Gateway koncert közben is használható. Amennyiben inkább a jól bevált lábkapcsolót szeretné használni a gitáros, úgy a Marshall a JVM szériáknál bevezetett Stompware lábkapcsoló egyik variánsát kínálja kiegészítőként.
Ilyen összetett és felhasználóbarát erősítőt még nem készített a Marshall ebben a kategóriában. Főleg ennyi pénzért, hiszen a hírek szerint a legkisebb CODE25 alulról fogja közelíteni a hetven ezer forintot, míg a CODE100 fejért 110 ezret kell majd letenni a hangszerboltok pultjaira. Természetesen személyes kipróbálás után, hiszen a netes videók csak az érdeklődés felkeltésére és előzetes információgyűjtésre szolgálnak.
Hajdu Zoli
2016. szeptember 3. 17:25