Az Olimpia hangja
Négyévente, egy rövid ideig az Olimpiáról szól minden, így most ez a cikk is. Pontosabban arról, hogy hogyan szól az Olimpia.
Nézed a cselgáncsot és hallod a testek puffanását a tatamin? A tornászlányok körmének koppanásait a gerendán? A nyílvessző becsapódását?
Hát persze, hiszen ezek így szólnak! – vágod rá, és bizonyos mértékig igazad van. Megszoktad, hogy tévé- és mozinézőként pontosan azokat a hangokat halld, ami az élményhez szükséges. Ám emögött óriási munka, rengeteg kísérletezés és újító szándék van.
Gondolj bele, a stadionban ülve mit hallasz a sportból? Hallod a magasugró lehuppanását a szivacsra, a rúd pendülését, amikor a rúdugró elengedi? Dehogy hallod. A gerely földbe fúródásának hangját, a toronyugrók egymásnak mondott vezényszavait fent a torony tetején? Ugyan már. Tévénézőként mégis hallhatod ezeket, és pontosan azért, hogy teljesebb élményt kapj.
Az élmény érzelem. Ebben valószínűleg egyetértünk. Az érzelmeinkre pedig a hang jóval erősebbe hat, mint a kép. Ezzel a kijelentéssel talán lehet vitatkozni, de csak addig, amíg meg nem nézel egy horrofilmet hang nélkül. A rettegés elmaradása pontosan azt bizonyítja, hogy az érzelmi töltés jelentős részét a hang szállítja.
1996-ban, az Atlantai Olimpia előtt Dennis Baxter, az olimpiai közvetítés hangtervezője felismerte ezt, és új koncepciót dolgozott ki a sportközvetítések mikrofonozására. Az addigi eszközökkal nem tudott olyan intenzív jelenlétérzetet biztosítani, amit veresenyképesnek találhatott volna az akciófilmekkel és videojátékokkal szemben. Ehhez jóval közelebb kellett mennie a hangforrásokhoz. Megtanulni, hogy egész pontosan milyen hangok tartoznak egy-egy sporthoz. Mit hall a sportoló? Mit érez a sportoló? Hogyan lehet ezt hangokkal tolmácsolni úgy, hogy a néző azt érezze, hogy ő is ott van, az események közepén?
Egy példa: a távolugrók laza homokba érkeznek az ugrás végén. A becsapódás szinte hangtalan, maga a sportoló viszont egy óriásit huppan. Ezt úgy lehet a nézők számára átérezhetővé tenni, hogy egy (vagy több) mikrofon kerül a leérkezés helyére a homokba beásva, vagy közvetlenül a homokgödör szélére, porvédelemmel ellátva, és ennek a mikrofonnak csak a mélytartományát adjuk a mixbe (természetesen jól kikapuzva). Az eredmény egy olyan mély puffanó hang, ami – tudtunkon kívül – felidézi bennünk a eleséseink, leeséseink emlékét.
Dennis Baxter 1996-ban megreformálta a sportközvetítések mikrofonzását. Innentől kezdve a műfaj képes lett akciófilm minőségű élőhanggal ellátni a folyamatosan fejlődő tévé közvetítési technológiát: a ’90-es évek végén elterjedő sztereó tévéhangot, majd a 2000-es években bevezetett 5.1-es hangot.
2008 (Peking) óta minden olimpiai sportot 5.1-ben mikrofonoznak, és mindent lekevernek surround-ban és sztereóban is, így az egyes tévétársaságok választhatnak, hogy melyik hangformátummal veszik meg az adást.
Hogy mekkora munkát végeznek a tévések, talán jól szemlélteti az az adat, hogy az Olimpia 17 napja alatt 3600 órányi anyagot forgatnak le, azaz átlagosan 212 órát minden nap. Ez azért van, mert rengeteg párhuzamos esemény zajlik különböző helyszíneken, amit mind felvesznek és a közvetítési jogokat megvásároló tévétársaságok ezekből válogatják ki a saját nézőik érdeklődésének megfelelő sportokat. Ahhoz, hogy ezt a rengeteg eseményt egyidejűleg fel lehessen venni, töméntelen mikrofonra van szükség: körülbelül 3000 darab mikrofon kerül felhasználásra egy-egy Olimpián.
Meglepő módon nem túl sokféle típust használnak, nagyjából így néz ki a leosztás:
AT4050 és AT4050ST stúdiómikrofonok – stadion közönséghang
BP4025 XY sztereó mikrofonok – közönséghang olyan helyeken, ahol hosszan elnyúló területen található a közönség (pl. evezés)
BP4029 és BP4027 sztereó puskamikrofonok – standard kameramikrofonok
BP4071 és BP4071L hosszú puskamikrofonok – megközelíthetetlen helyek távoli mikrofonzása (pl. gerelyhajtás, futball pálya), vagy nagyon zajos terekben (pl. toronyugrás)
AT899 kitűzőmikrofon – kis mérete alapján ez a modell kerül a legtöbb olyan helyre, ahol nem fér el nagyobb (pl. cselgáncs tatami alatt, gerendán és más tornaszereken, magasugró lécnél, kosár/röplabra/tenisz/tollas/futball hálóba fűzve, stb.)
U851R határfelület mikrofon – minden olyan helyre, ahol előfordulhat, hogy esetleg rálépnek (pl. tenisz, tollas, atlétika, torna)
ATM350 csíptetős hangszermikrofon – minden, amire rá lehet csíptetni (pl. magasugró szivacs, egyéb tornaszerek)
Hogy miért kizárólag Audio-Technica mikrofonokat soroltam fel?
Az egyik, vagy talán a legnagyobb résztvevő tévétársaság az amerikai NBC Olympics a 2008-as Pekingi Olimpia óta Audio-Technica mikrofonokat használ a közvetítéseihez, így az idei Riói Olimpián is. Hát ezért.
Ha bővebben is érdekel a téma, figyeld az Audmax.hu weboldalt, ahol hírt adunk az erről szóló részletes előadásainkról.
Zöld Zsolt
http://audmax.hu/
 |
 |
2016. augusztus 18. 07:34