Legkedvesebb felszerelésem – Vámos Zsolt
Folytatjuk „Legkedvesebb felszerelésem” címmel indított sorozatunkat a Music Media Magazin oldalain, melyet azért tartunk kiemelkedően fontosnak, mert ebben a sorozatban minden megkérdezett zenésztől, hangtechnikai szakembertől azt kértük, hogy azon felszereléseiket mutassák be nekünk, amelyek koroktól, márkaszerződésektől és egyéb érdekektől mentesen váltak meghatározó kedvencükké.
Fiatalon mit gondoltál a cucc építésről?
Nem nagyon gondoltam semmit, hiszen akkor még szinte semmilyen információ és lehetőség nem volt a hazai hangszerpiacon. 1983 körül kezdtem gitározni, és abban az időben nem voltak elérhetők igazi hangszerek itthon. Talán csak egy emlékezetes hangszerbolt volt, Budapesten a Curia utcában - Kormos Tibi boltja-, és ott is csak ritkán kerültek elő komoly cuccok. A szocialista országok gagyi termékei, a Jolana, az Orfeus gitárok és a Wermona erősítők hazája voltunk, de azoknak is nagyon örültem volna a kezdeteknél. Ezekből végül édesapám vett nekem egy Orfeus gitárt és egy Wermona kombót, melyekkel kb. ’87-ig „kínlódtam”. Persze ma már nagyon kedvesek azok az idők, hiszen tényleg csak a zenének élhettem. Minden nap próbáltunk a gyöngyösi amatőr zenekarommal, bálokat, lagzikat vállaltunk, és közben álmodoztam igazi hangszerekről.
Hány hangszerre vágytál?
Az összesre! 
Álmodoztam Marshall erősítőkről és Gibson gitárokról, mert olyan gitárosok felvételeit hallgattam, akik főleg ezeket használták, és számomra ezek határozták meg a későbbi éveket is – egészen a mai napig. Gary Moore, John Sykes, Al DiMeola stb. Mivel én még az értékes zenék és a minőségi, karakteres hangszerek korában kezdtem gitározni, mindig is a legjellegzetesebb hangszertípusok begyűjtésére vágytam. A mai napig meggyőződésem, hogy egy gitárosnak rendelkeznie kell egy Les Paul, Stratocaster, Telecaster és egy „ES” tipusú gitárral, valamint nem árt, ha van egy „karos” lapát is. Nekem már csak egy jó Telecastert kell beszereznem...
Mára mi valósult meg ebből, és mi az, ami egyáltalán nem úgy alakult, ahogy régen gondoltad?
Tulajdonképpen minden megvalósult, hiszen van Gibson Les Paul Gary Moore Signature gitárom, valamint az ő egyik 80’-as években használt Marshall erősítőjét is birtoklom. Persze ehhez majd 30 évet kínlódnom kellett, mert sosem kerestem túl jól. Édesapám és édesanyám első szerény segítsége után apró lépésekben jutottam el a mai hangszerekig - rengeteg kavarás és próbálkozás után. Mivel nagyon kevés pénzből kellett mindig megélnem, így a hangszer-választásokban a legtöbb esetben a praktikusság és az ár volt a fő szempont, ezért sokszor szaladtam bele nem jó minőségű hangszerekbe, melyektől aztán gyorsan szabadulni is akartam. Mindig tudtam, hogy miket kellene beszereznem, de ritkán adta meg a sors a rávalót.
Bemutatnád, hogy most milyen gitárokat használsz élőben és/vagy stúdióban? Kezdd esetleg a beszerzés időrendjében.
Nincs különbség koncert és felvételezés szempontjából, a sound és a precizitás a lényeg, és minden eset más és más, amihez alkalmazkodnom kell. Gitárjaim: Gibson Les Paul GM Signature 2013, Fender Stratocaster 61’ reissue Chris Rea Signature /1999/, Tokai ES-168 SR /2016/, Jackson Adrian Smith Signature, Fernandes AFR65, Sigma Jrc1-ste akusztikus. Ezek a fő hangszerek. Fontosnak tartom elmondani, hogy azonos gitártípusok között is rendkívül nagy a szórás. Tehát önmagában az, hogy valaki vesz például egy Les Paul-t, nem jelent sokat, pusztán kap egy minőségibb hangszert. Minden gitárt „ki kell fogni”, hiszen ezek egykor élő anyagból készülnek, sokféle alkatrésszel kiegészítve. Így az egyik szinte énekel, míg a másik csak jellegtelenül szól valahogyan. Nekem szerencsésen sikerült minden jelenlegi gitáromat kifogni a nagy átlagból...
Milyen erősítőket, hangfalakat használsz élőben?
Marshall JCM800 1959 erősítőm van, ami egy ritka 800-as kiadás, hiszen tulajdonképpen ez egy Plexi típusú erősítő, master nélküli, 4 bemenetes verzió. 16 ohm-on 117 watt teljesítményt ad le, ezt tartják a leghangosabb Marshall-nak. Ez Gary Moore egykori erősítője volt, melyhez szövevényes úton jutottam. Ugyanezt a típust használja a mai napig másik kedvenc gitárosom, John Sykes is, akit ismerhettünk a Thin Lizzy-ből, majd a Whitesnake legendás korszakából... A hangfalamat bátyámmal - aki profi asztalos mester- készítettük, két különböző hangszóróval szerelt, nagy űrtartalmú, 212-es mono/stereo, 150 wattos láda ez. Celestion g12-k100 és t-75 hangszórók vannak benne. Szeretem ezt a hangfalat, pillanatnyi pénztelenségi állapotom okán csak ezt használhatom, egyébiránt a kedvencem a Marshall 1960BX greenback-es alsó láda, ilyenem már volt, de megélhetési problémák miatt el kellett adnom. De majd úgy is lesz ismét!
Milyen erősítőket, hangfalakat és kiegészítőket (pl.: mikrofon) használsz stúdióban?
Az előbbiekben leírtakon kívül sokszor kényszerülök modellezős Line6 HD500-at is használni, hiszen sokszor adódik /sajnos a legtöbbször/, hogy szállítási problémák miatt - mivel nincs autóm-, csak ez az egy lehetőség van. Persze az igazsághoz tartozik az is, hogy közreműködői koncert munkáim között olyan is rendszeresen akad, amelyben annyira igénytelen a szervezés és az elvárás a produkció részéről, hogy esélyem sincs „igazi fegyverek” használatára. Már szinte gyűlölöm ezeket a megoldásokat, de hát ugye megint az a fránya praktikum... Viszont, amikor például a Run For Power GM Emlékzenekarral játszom, akkor mindig a legjobb cuccokat viszem, az sem érdekel, ha egy vasam se marad a szállítás miatt. Ilyenkor kizárólag Shure SM57 mikrofont használok. Na, ilyenkor általában eláll az emberek lélegzete, hogy hogyan lehetséges így megszólalni.
Milyen effekteket szoktál használni?
Tyűű! Ez egy titkos információ, mindenkit meg kell öljek, ha ezt elmondom. De viccen kívül, szinte csak analóg kis pedálokat használok egy G-Lab GSC-3 rendszervezérlővel programozva, mivel nincs kedvem és időm egy zenei váltásnál megbolondulni a 3-4-5 pedálra lépéstől. Gary Moore hangzása volt mindig is számomra a legfontosabb etalon, így egyértelmű, hogy az ő megoldásait kutattam állandóan. Szerencsém volt két koncertjét is látni, ami csak megerősített az elvekben. Pedáljaim, melyeket ő is használt, a következők: Ibanez TS10, T-rex MudHoney, T-rex Möller, Digitech BadMonkey, EHX Holy Grail reverb. Ezeken kívül a pedál rendszeremben helyet kapott egy G-Lab SD-1 Delay, Line6 M5, valamint a legújabb Wampler Plexi Deluxe Drive torzító. Használok még Boss NS-2 zajzárat, valamint egy Darth Vader Choking Hazard-ot Ezt direkt nekem építették, hangerő szabályzás céljából.
Van-e valami különleges cucc, amit használsz? (szimulátorok, szoftveres kiegészítők)
Csak a Line6 HD500, illetve mostanában egy kölcsönkapott AxeFx Ultra... De egyiket sem kedvelem… Túl jó, igazi cuccaim vannak, melyekhez hozzászoktam. Pedig tényleg értek ezeknek a programozásához és használatához is, szokták is rendszeresen a segítségemet kérni ez ügyben. Ezek, ahogyan már említettem, praktikus eszközök, de sosem fogják elérni az igazi „vasakat”. A digitális íz, a dinamikai tulajdonságok hiányosságai stb., ezek egyelőre nem megoldott problémaokozók! Erről nem kívánok senkivel vitatkozni, aki érti, az érti.
Milyen húrokat szeretsz leginkább?
Általában Elixír 9-46-os hibrid húrokkal vannak szerelve a gitárjaim. Nincs kedvem megfeszülni sznobizmusból például a Les Paul gitáromon, amikor a legfelső fekvésekben kell a világ legjobb gitárosának szólóit valahogyan előadnom. Én ezt kedvelem, továbbá az is szempont, hogy mivel sokat vannak a gitárjaim a kezemben, így kb. 3-4 naponta kellene cserélnem a normál húrokat, ezt pedig én anyagilag nem tehetem meg. Az Elixír pedig nagyon sokáig megfelelő minőséget tud megtartani, és sokat tudok vele spórolni.
Mennyire tartod fontosnak az eszközöket és mennyire magát az embert a láncban?
A kérdés költői, és szerintem sokan tudják a választ is. Azonban ostobaság lenne azt állítani, hogy a felszerelés kevésbé fontos. Nyilván hiába vannak valakinek a legjobb cuccai, ha „nem szól a kézben” a hangszer. Valamint az a divatos felvetés, hogy elég csak egy gitár és egy kábel az erősítővel, az engem sokszor felbőszít. A világ legnagyobb kaliberű gitárosainak elég csak egy pillantást vetni a felszerelésére és máris megvan a válasz. Természetesen a tehetséget semmi nem pótolja...
Még annyit zárásként elmondanék, hogy a koncerthangosítás hazánkban egy elég beteg terület... Az esetek többségében. Ugyanis állandóan be akarják nekem bizonyítani, magukat hangmérnöknek mondó emberek, hogy jobban tudják tőlem, hogy én mit szeretnék hallani. Nekik van egy rossz hírem: azokat a hangszeres technikai elveket és megvalósításokat, melyeket a világ legtöbb helyén a legnagyobbak sikerrel alkalmazzák, azokat képviselem ma már én is, és ha én úgy ítélem meg, hogy kitekerve a Marshall hangerőpotit érem el a megfelelő színvonalat, akkor legyenek szívesek kussban lenni, mert ez van és ez lesz!
Köszönjük a beszélgetést!
 |
 |
2016. augusztus 17. 09:52