AMON AMARTH - VIKING ZSOLDOSOK NYOMÁBAN
Azok számára, akik a ’90-es évek közepe óta figyelemmel kísérik a súlyos zenék színterét, teljesen magától értetődő, hogy a death metalnak Skandináviában létezik egy melodikus vonulata. Eme underground környezetből indult svéd találmány vitalitásának és fejlődőképességének köszönhetően az évek, évtizedek alatt sosem gondolt mértékben épült be a zenei fősodorba, a jelenségnek pedig - az In Flames és az Arch Enemy sikerei mellett - ékes példája a Stockholm környékéről származó Amon Amarth pályája. A svéd gárda eddig is megkerülhetetlen szereplője volt az európai metal-szcénának, március 25-én megjelent tizedik nagylemezükkel azonban olyan keresztúthoz érkeztek, ami komoly lehetőségeket rejt magában. A Jomsviking címmel ellátott konceptalbumot ugyanis egy multi, a Sony Music gondozza, ami először fordul elő a csapat történetében. Johan Söderberg gitárossal erről is beszélgettünk.
Hatalmas meglepetést okoztatok azzal, hogy az új albumot egy multinál adtátok ki. Hogyan alakult ez így?
Ez egy érdekes dolog, mert technikailag még mindig a Metal Blade kiadóval állunk szerződésben, ők azonban kizárólag az amerikai piacon terjesztik a lemezt. Európában együttműködés jött létre a Metal Blade és a Sony Music között, ennek értelmében kerültünk át a Sonyhoz. Nagyon elégedettek voltunk azzal, ahogy az előző albumot bevezette a Metal Blade a piacra, és erre szerettük volna most még egy lapáttal rátenni. Miután leültünk velük beszélni az új album promóciójáról, felvetették, hogy tehetnénk egy próbát a Sonyval, hátha általuk még nagyobb figyelmet kaphatunk.
Mit reméltek ettől a kooperációtól?
Nos, mivel a Sony roppant erős Európában, bízunk benne, hogy ezúttal olyan emberek is megismerik az Amon Amarth nevét, akik korábban még nem hallottak rólunk. Szeretnénk szélesebb közönségrétegekhez eljuttatni a muzsikánkat, ez a fő célunk.
Szerinted eladhatóbb ez a lemez, mint a korábbi Amon Amarth-művek?
Úgy gondolom, hogy igen. Dallamosabbak, befogadhatóbbak lettünk, sokkal jobban átjönnek a dalokban a minket ért klasszikus heavy metal-hatások, az Iron Maiden, az Accept és a Judas Priest. Ez részben annak is köszönhető, hogy az albumot a Vomitory-dobos Tobias Gustafsson ütötte fel session-jelleggel, akinek a stílusa sokkal nyitottabb, mint amilyen Fredrik Anderssoné volt. Ilyen dobalapoknál összehasonlíthatatlanul könnyebb a dallamokat érvényesíteni a zenében.
Szerinted a Jomsviking albumot be lehet még gyömöszölni a death metal-skatulyába?
Bizonyos szempontból igen. Megtartottuk a death metal-gyökereinket, de oly’ módon, hogy közben azért jelentős lépéseket tettünk a tradicionális heavy metal irányába.
Másképp dolgoztatok a lemezen, mint az ezt megelőzőkön?
Igen, némileg másképpen zajlott a munka. Annak ellenére, hogy konceptalbumot készítettünk, ezúttal jobban el voltunk szeparálva egymástól, mint korábban. Mindenki a saját kis stúdiójában pofozgatta az ötleteket, a végső simításokat azonban már együtt tettük meg.
A gitárrészeket is másképpen alakítottátok ki, mint régebben, úgy tudom…
Erre azért volt szükség, mert a teljes korongon átívelő történethez mindenképpen igazítani kellett a zenei részt. Ezáltal jóval kötöttebb vonalon mozogtunk. Néha úgy éreztem magam, mintha filmzenét komponálnék, de rendkívül érdekes volt így dolgozni. Az integritásunkat azonban minden újítás ellenére sikerült megőriznünk. Amint beteszed ezt a lemezt, rögtön tudod, hogy az Amon Amarth szól!
Milyen eszközök segítségével dolgoztál a gitárrészeken?
Ami a gitárokat illeti, az ESP család tagjaként egy EX szériás hangszert használtam, aztán egy James Hetfield Snakebyte modellt, illetve egy LTD Deluxe EC-1000-et, aminek a különlegessége az Evertune húrláb, ami óriási találmány. A segítségével a hangszer bármilyen körülmények közepette képes tartani a hangolást, és ez nem hátrány a stúdióban a ritmusgitárok felvételénél.
Az olyan sűrű zenéhez, mint amilyen a tiétek is, a gitárosok előszeretettel használnak aktív hangszedőket. Te milyen véleményen vagy ezzel kapcsolatban?
A Snakebyte gitárban ugye alapvetően aktív EMG-k vannak, amelyek passzolnak is a hangszerhez, én azonban nagyon kedvelem a passzív hangszedőket, főként a Seymour Duncan SH-4 JB Modelt, ami egy hihetetlenül kiegyensúlyozott pickup. Egyébként szeretek kísérletezni a hangszedőkkel, az egyik gitáromban most például Fishman gyártmányú pickupokat találni. Ezzel kapcsolatban még annyi érdekességet árulnék el, hogy a nyaki hangszedőhöz tartozó tone potmétert minden gitáromról eltávolítom, mert feleslegesnek érzem a használatukat.
A vastagabb húrokat preferálod a gitárokon?
Ehhez a zenéhez erre van szükség. A D’Addario 014-068-as szettje található a hangszereken. Ahhoz, hogy biztonsággal tudd lehangolni a gitárt, például drop A-ra, mint én, muszáj vastag húrokat venni. A vékonyabb fajták ilyesmire nem alkalmasak.
Milyen erősítőkkel vettétek fel a lemezt?
Leginkább a Kemper Profiler segítségével, ami elképesztően praktikus, hiszen mindig ugyanazt tudja, függetlenül attól, hogy otthon, vagy stúdióban kapcsolja be az ember. Az alapot azonban EVH 5150 fejek biztosították, két különböző típusú ládával és rengeteg, különféle szögben álló mikrofonnal használtuk őket. Az előfokba Maxon overdrive pedált kötöttünk, és az így kapott jelet továbbítottuk a Kemperbe.
Koncertek terén mi várható a zenekartól idén?
Az album megjelenését követően természetesen turnéra indulunk, ami szerintem két évig is eltart majd. Ami viszont jelenleg is pontosan látható, az a tavaszi amerikai turné, illetve a nyári nagy európai fesziválok. Ott leszünk a Download francia és brit helyszínein, a Hellfest-en, a Rock Im Park-on, a Graspop Metal Meeting-en, a Nova Rock-on, és a magyar Rockmaratonon is.
Szerinted az Amon Amarth hívei mit fognak szólni az új lemezhez?
Biztos vagyok benne, hogy rögvest fel fogják ismerni, hogy az Amon Amarth továbbra is kitart saját irányvonala mellett. Nagyon remélem, hogy ők is úgy érzik majd, hogy drámai változások nem történtek, és örömmel fogják konstatálni a dalszerzésben végbement előrelépést. Eddig kivétel nélkül pozitív visszajelzések érkeztek az anyagra, a szakma szerint az eddigi legjobb munkánk a Jomsviking, és ezt mi magunk is így gondoljuk!
Szöveg: Danev György
 |
 |
2016. július 30. 07:38