A Beatlessel mindhalálig
Harmincas éveiket tapossák, mégis a Beatles feltétlen híveiként terjesztik a legendás liverpooli négyes életművét. Teszik mindezt tematikus koncerteken, színházteremben, indiai műsorral fűszerezve – országhatárainkon innen és túl. Emellett az Illés-Fonográf követőiként, vagy épp Komár László kísérőzenekaraként a beatkorszakba, valamint a magyar rock and rollba is belekóstoltak. Egerben, közreműködésükkel Beatles-múzeum nyílt, de az elsődleges cél továbbra is a gombafejűek halhatatlan muzsikájának életben tartása. Hoffmann Györggyel, a The BlackBirds tribute-zenekar egyik alapítójával beszélgettünk.
Immár tizenkét éve működik a The BlackBirds – Beatles tribute zenekar, amelyről tudni kell, hogy rendkívül mozgalmas évtizedet hagyott maga mögött. Készítsünk gyorsleltárt az elmúlt időszakról!
Arra vagyunk a legbüszkébbek, hogy önerőből, saját magunk által tudtunk érvényesülni. Ezalatt a zenekart, illetve menedzserét értem. Amellett, hogy akadtak külső segítők, senki sem szponzorált, pénzelt bennünket, senki mögé nem álltunk be, soha senkinek nem adtuk el a lelkünket. Azon az úton haladtunk, és haladunk mind a mai napig, amelyet kitűztünk magunk elé. Amellett, hogy ebből élünk, nem tartjuk magunkat „megélhetési” zenészeknek. A Beatles tölti ki mindennapjainkat, ez a hivatásunk, a hobbink, a mindenünk. Tizenkét éve őszinte kezdeményezésnek indult, és azt gondolom, a mai világban nagy szó, hogy a BlackBirds meg is tudott maradni ennek.
Nem tartom valószínűnek, hogy a zenekar átlagéletkora meghaladná a huszonöt esztendőt. Mégis, mi vesz rá négy huszon-harmincéves fiatalembert, akik még nem is éltek a hatvanas években, hogy Beatles nótákat játsszon? Ami aligha jellemző erre a korosztályra.
Valóban nem jellemző. Az átlagunk sajnos több a huszonötnél, de a Beatleshez mindenképp fiatalok vagyunk. Tulajdonképpen beleszülettünk abba a szerencsés helyzetbe, hogy valamennyi BlackBirds-tag családjában létezik legalább egy Beatles-rajongó, akinek a polcán megtalálható az együttes valamelyik albuma. Így nagyon korán, már négy-öt évesen megismerkedtünk ezzel, és persze más korabeli zenékkel is. Már gyerekkorban szelektálhattunk, hogy milyen muzsikát hallgatunk, így a zenekarban mindenki megmaradt a Beatlesnél. És ez annyira kielégített bennünket, hogy a nyolcvanas-kilencvenes években sem maradt ekkora mértékben hely más, egyéb muzsika számára.
Miként lehetséges változatossá tenni a repertoárt? Hiszen az egykori tagok későbbi szólópályáját figyelembe véve is adott mennyiségű dalról van szó.
Vannak olyan Beatles-dalok, amelyeket akárhol koncertezzünk is – Budapesttől Liverpoolig –, a közönség azokat kéri. Ilyen az Obladi-Oblada, az Oh Darling!, vagy az A Hard Days Night, és még sorolhatnám. Emellett a kihagyhatatlan darabok mellett gondolunk a vájtfülűbbekre is, akik örülnek a ritkaságoknak, vagy épp egy tematikus műsornak. Tavaly például a megjelenés ötvenedik évfordulójára megcsináltuk a Rubber Soul nagylemez előadását, idén ugyanígy a Revolvert vesszük sorra. De vonósokkal, fúvósokkal kiegészítve korábban lejátszottuk a teljes Let It Be, illetve Abbey Road albumokat is. Létezik egy pszichedelikus Beatles műsorunk, amelyben főképp az 1966 után készült dalokat vesszük elő. Kozma András szitárművésszel pedig van egy indiai estünk; miután a Beatles rendkívül sokszínű, így szerencsére mi is tudunk nyújtózkodni. Bő hét-nyolc aktív esztendejükben annyi produktumot hoztak létre, mint egy mai zenekar huszonöt év alatt, emellett minden egyes kiadványukkal minimum öt évet ugrottak előre az időben. Hálás dolog Beatlest játszani, hiszen minden dalukban van valami, ami az emberben különös érzéseket generál.
Mi lehet a Beatles katartikus hatásának titka? Amellett, hogy még az egyszerűnek tűnő háromakkordos nótáik is fejtörést okoztak az őket követő muzsikusoknak.
Mindenekelőtt a korai évekre jellemző, hogy egy olyan akkordért, amelyet épp egy másik srác tudott, képesek voltak fél Liverpoolt bejárni. Itt van például a Yellow Submarine album All Together Now felvétele, amely egyszerű gyermekdal, és mégis zseniális. Sikereik titkáról pedig azt tudnám mondani, hogy fő jellemzője az őszinteség. Náluk is. Nem számították ki precízen, milliméterpapíron, milyen dalt, slágert írjanak: Lennon például a Strawberry Fields Forevert egy filmforgatás közben komponálta Spanyolországban. Saját érzések, saját gondolatok, őszintén megfogalmazva: mindezek összessége, eredménye a Beatles munkássága. Persze mindennek az alapja az Istenadta tehetség és George Martin producer.
Az imént Kozma Andrást említetted: rajta kívül Takáts Tamással, Mikó Istvánnal, valamint Miklós Tiborral is dolgoztatok. Milyen projecteket takar az együttműködés?
Andrással négy-öt éve ismerkedtünk meg. Fülünkbe jutott, hogy nagyon jó barátja volt George Harrisonnak, akivel sokszor személyesen is találkozott. Nem utolsó sorban Ravi Shankar egyetlen európai tanítványa és ugyancsak jó barátja, aki nagyon kellemes beszélgetőpartnernek bizonyult. Zseniális szitárművész. Vele és a Calcutta trióval csináltunk egy George Harrison emlékestet, amelyben többek között a Beatles „indiai” dalait játszottuk. Az elkövetkező időkben további itthoni és külföldi előadásokat tervezünk. Azért is vagyunk büszkék erre, mivel a Calcutta trió nemigen szokott más zenekarokkal vegyülni; velünk azonban kivételt tettek, amit nagy megtiszteltetésnek veszünk. Mikó Istvánt, aki a Mindhalálig Beatles egyik sztárja volt, egy Beatles-darab színházi bemutatójának ötletével kerestük meg. Rekord gyorsasággal megírta, majd együtt mutattuk be a Bolond a hegytetőn című zenés színpadi játékot. Márton András Yesterday című szövegkönyve képezte a mű alapját, amelyet húsz év elteltével tökéletesített. A magyarra fordított, és színpadi játékkal megjelenített Beatles dalok óriási sikerrel mentek, a darab ma is műsoron van. Mikó István nem csak zseniális színész, énekes és szerző, de emberileg is hibátlan: nagyon szeretjük. Ahogyan Miklós Tibit is szerettük, aki sajnos már nincs közöttünk. A sors kegyetlen és furcsa fintora, hogy a Mágikus, misztikus utazás Beatles-darab Tibi utolsó munkája volt. Amikor leültünk tárgyalni, elmondta, hogy a darab megírásával élete nagy álma teljesül, és addig nem akar meghalni, amíg meg nem csinálja. Bemutattuk Gyulán, és Budapesten a Benczúr-házban is, majd két hétre rá elhunyt. A hír nagyon letaglózott bennünket, s vele sajnos a színdarab is meghalt… Tibi nem pótolható, de nem maradtunk színház nélkül: Beatles emlékek címmel Moravetz Leventével és B.Tóth Lacival csináltunk egy új szídarabot, nemrég mutattuk be Egerben. Hiánypótló mű, amelyben felelevenedik a hatvanas-hetvenes évek elvtársi-politikai légköre benne az elmaradhatatlan szerelmi szállal, egy ifjú rádiós nehézségeivel, és persze a Beatles muzsikájával. Ősztől pedig útjára indul a hazai és a környező országokbeli turné. Ami Takáts Tomit illeti, legalább tizenöt éves barátság fűz össze bennünket. Annak idején létrehoztuk a John Lennon Emlékzenekart, amelynek ő volt az énekese. Igazi színpadi fazon, fantasztikus hanggal, kisugárzással. Nagyon ritka az olyan „nagygenerációs” énekes, aki még mindig kiénekli ugyanazokat a hangokat, mint anno.
A zenekar komoly nemzetközi sikerekkel is büszkélkedhet. Milyen határon túli helyeken tudtátok megmutatni magatokat, illetve terjeszteni a Beatles igéjét?
Sokfelé jártunk: gyakran átruccanunk az osztrákokhoz, eljutottunk Kanadába is, de a legbüszkébbek arra vagyunk, hogy Magyarországról elsőként hívtak meg bennünket a liverpooli Cavern klubba, a Beatles fesztiválra, amelyet évről évre megrendeznek. Ez még 2007-ben történt, és nagyon sok munkánk fekszik abban, hogy sikerült felhívni magunkra a figyelmet. A fesztiválon nagyjából ötven-hatvan cover-zenekar lép fel rendszeresen, amelyeknek a kilencven százaléka elviselhető, öt százaléka jó, a maradék pedig zseniális.
A zene élethű tolmácsolása mellett – ahogy cover bandhez illik – odafigyeltek a külsőségekre is, vagyis igyekeztek élethűen megteremteni a Beatles miliőjét.
Léteznek olyan Beatles-műsorok, amelyekben az előadók szinte belebújnak az eredeti zenész bőrébe. Az öltözék aprólékos lemásolásán túl parókát csináltatnak, műbajuszt ragasztanak; olyannal is találkoztam Liverpoolban, aki Ringo Starr-féle műorrot erősített az arcára. A zenekar egyébként megszólalásig hasonlított az eredeti Beatlesre: levették a mozgást, a frazírokat, még a hangszerek is ugyanazok a gyártmányok voltak. Anélkül, hogy mindezt leszólnám, számomra ez inkább pantomimot, vagy színházi előadást jelent. Mi nem akartunk ebbe az irányba elmozdulni, hiszen alkatilag, kinézetre egészen más típusú emberek vagyunk. Tehát ilyen téren nem adjuk vissza a Beatlest. Olyan téren viszont igen, hogy egyen öltönyt húzunk, amivel megtiszteljük főként mestereinket, de magát a korszakot is. Hiszen a közönség nem biztos, hogy tisztában van azzal, hogy a beatkorszakban legtöbbször azonos öltözékben léptek színpadra a zenekarok, de a Beatles mindenképp. Nekünk a megszólalás a legfontosabb, éppen ezért az esetek többségében Vecsei Laci zongoristánkkal kiegészülve lépünk színpadra, hiszen a Beatles stúdiófelvételeinek, négy ember előadásában, csupán húsz százaléka adható vissza autentikusan. A korabeli hangszerek nem csak látványban, de a hangzásban is fontos szerepet játszanak. Fontos a Ludwig dobfelszerelés, a jellegzetes, hegedűalakú Höfner basszusgitár, de az Epiphone, illetve Rickenbacker gitárok is. Emellett lényeges, hogy a liverpooli fiúk egészen 1968-ig, a Fenderek megjelenéséig, VOX erősítőket használtak. Ugyancsak büszkeség számunkra, hogy a VOX-céggel sikerült közös partneri viszonyt kialakítani, támogatjuk egymást.
A zenekar sokoldalúságát bizonyítja, hogy alkalmanként Komár László kísérőzenekaraként is megálltátok a helyeteket, de ugyanazon összeállításban FG-4-ként, mint Illés-Fonográf emlékzenekar is felléptetek.
Komár Lacival személyesen 2006-ban találkoztunk egy Lennon emlékkoncerten. Autentikus játékunk annyira megtetszett neki, hogy felkért bennünket kísérőzenekarának. Amikor tüzetesen megismerkedtünk a Komár-dalokkal, kiderült, hogy nagyon jól meg vannak csinálva. Ami nem csoda, hiszen Presser és Szörényi is írt neki számokat. Elsősorban mégis a poénos szövegek fogtak meg bennünket, amelyeket Laci jó érzékkel rittyentett a dalokhoz. A „Beatles komfortzónánkból" persze azóta sem léptünk ki, de nagyon élveztük a vele való közös utakat és a zenélést. Baromi jóemberként ismertük meg, aki mindig korrekt módon viselkedett velünk. Utolsó közös fellépésünk a PeCsa Caféban történt: játszottunk egy pár dalt vele, majd nem sokkal később érkezett a szomorú hír... Ijesztő, hogy sorra mennek el a legendák. A napokban Somló Tamás halálhíre taglózott le nagyon.
Az FG 4-ről elöljáróban el szeretném mondani, hogy magyar vonalon az Illés zenekar – de még inkább a Fonográf – mindannyiunk kedvence. Két évvel a BlackBirds után elhatároztuk, hogy összerakunk egy Illés-Fonográf programot is. Mivel az nem futhatott BlackBirdsként, ezért 2006 óta, a Fonográf harmadik albuma és hasonló című száma után, FG-4 elnevezéssel működünk. A nagyok közül mindenkivel kapcsolatba kerültünk: olyannyira, hogy fel is lépnek velünk, sőt ajánlásukat is kiérdemelte az emlékzenekar. Tolcsvay Lacival és Bródyval szinte rendszeresen játszunk, de a még élő és aktív tagokat is kísérhetjük. Fantasztikus érzés azokkal az ikonokkal testközelben, közös színpadon muzsikálni, akikre nyolcéves korunk óta felnézünk, és akik zenei példaképeink. Köszönet érte!
Egerben Egri Road néven nyílt meg az első, és egyetlen magyar Beatles-múzeum. Miként sikerült tető alá hozni?
A tárlat tavaly debütált Bródy János hivatalos megnyitójával, és büszkén jelenthetem, hogy a BlackBirds lett a hivatalos zenekara. Magyarországon nem könnyű véghezvinni egy beat-, vagy rockmúzeum megnyitását, az egri Beatles múzeum Peterdi Gábor és Molnár Gábor áldozatos munkájának köszönhető. Utóbbi a Halhatatlan Beatles című könyv fiatalabbik szerzője, valamint anno a közmédiában dolgozott. Emlékszem, még gyerekként akkor találkoztunk mozgóképen először a Beatlesszel, amikor a nyolcvanas években Gábor a Wurlitzer című tévéműsorban négy epizódot szentelt az együttesnek. Az Egri Road azért is nevezetes, mert ezen kívül csupán Liverpoolban létezik olyan Beatles múzeum, amely a hét minden napján látogatható. Európaszerte léteznek ugyan kiállítások, ám azok, szemben az említett két tárlattal, időszakosak. A kiállítás a tagok születése és a zenekar megszűnése közötti időszakot mutatja be részben eredeti, részben különböző gyűjtőktől származó relikviákkal. Érdekesség például az a ’65-ből származó párnahuzat, amelyben a fiúk valamelyike aludt. De a kiállítási anyag része a felszeletelt takaró is. Az említetteken kívül eredeti aláírások és limitált példányszámú lemezek is megtalálhatók a tárlókban. Az eredeti hangszerek még hiányoznak ugyan a polcról, de reméljük, s ez pénz kérdése, hogy előbb-utóbb azok is megtekinthetőek lesznek! Mindig van hová fejlődni: már most is iszonyatos mennyiségű munka árán iszonyatos mennyiségű gyűjtemény halmozódott fel a helyiség három (!) szintjén, amely végül igényes kiállítást eredményezett. És ez már csak jobb lehet!
Miért kellett oly sokáig, tavalyig várni a BlackBirds hivatalos kiadványára, amely DVD-n látott napvilágot?
Mi koncertzenekar vagyunk. Sokan hiányolták tőlünk a lemezt, mi pedig sokáig ellenálltunk. Hogy miért? Azt mondtuk, ott a Beatles, annál jobbat úgysem tudunk csinálni! Annyi a mostani előnyünk a Beatlesszel szemben, hogy mi tudunk élőben játszani, a közönséggel való kontaktus pedig nagyon fontos számunkra. 2015-ben, amikor Hal Bruce kanadai barátunk eljött Európába játszani, elhívtuk. A közös fellépés az A38 hajón történt, amelyet ők profi minőségben rögzítettek. Ekkor gondoltuk úgy, hogy ezt a koncertet érdemes lenne megjelentetni DVD-n. A felvétel olyan jól sikerült, hogy minimális utómunkákkal, és az A38 kivételes engedélyével sikerült kihoznunk az anyagot. Magyarországon úttörő vállalkozás, hogy a Rubber Soul albumot, amely akkor élte megjelenésének ötvenedik évfordulóját, elejétől a végéig lenyomjuk, mindezt kiegészítettük néhány bónusz számmal. Nagyon fontos megjegyezni, hogy kiváló közönségünk van, szinte minden korosztályból. Szinte hihetetlen, de a BlackBirds koncertek nem nyugdíjas találkozók színhelyei, rengeteg fiatal is kíváncsi rajtunk keresztül a Beatles muzsikájára.
Beszéltünk a külföldi vendégszerepléseitekről. Itthon milyen lehetőségeitek vannak?
Arra vigyázunk, hogy budapesti fellépéseinket ne sűrítsük a végtelenségig, hogy az nagybetűs „Esemény” legyen. Általában koncept-műsort csinálunk, amelynek helyszíne többnyire az A38 hajó. Arra törekszünk, hogy ezek az előadások egyfajta Beatles ünneppé legyenek. A „maradék” ötven-hatvan koncertet Ausztriában, Liverpoolban és persze a vidéki településeken játsszuk. Ez utóbbiak legtöbbször klubok, kulturális központok, de előfordulunk különböző fesztiválok nagyszínpadain is. Általában oda megyünk zenélni, ahol szívesen látnak, ahová hívnak bennünket. Liverpoolban idén immár ötödik alkalommal lépünk fel, amire nagyon büszkék vagyunk.
Milyen tervekkel vágtok neki az elkövetkező időknek?
Jövőre ismét kerek évfordulót ünnepel a Beatles: 1967-ben került a boltokba korszakos nagylemezük, a Bors őrmester. Beszéltünk róla, hogy a fiúk nagyon termékeny nyolc évet hagytak maguk mögött – csak nagylemezből tizenhármat adtak ki. Ezek közül persze nem mindegyik kerül koncept-programba, csupán azok, amelyek közel állnak hozzánk. A Bors őrmester ez utóbbiak közé tartozik. Ez az az album, amelyet fellőttek az űrbe, mint a földlakók, az emberiség egyik jellemzőjét. Beszéltünk a Beatles-emlékek című színdarabról, ennek idén októberben indul a turnéztatása. Továbbra is küldetésünknek tartjuk, hogy minél több helyre eljussunk, s ezzel minél több embernek mutassuk meg, és minél több emberrel szerettessük meg az élő Beatlest.
Hegedűs István
 |
 |
2016. július 28. 15:33