Legkedvesebb felszerelésem – Steve King (Király István)
Folytatjuk „Legkedvesebb felszerelésem” címmel indított sorozatunkat a Music Media Magazin oldalain, melyet azért tartunk kiemelkedően fontosnak, mert ebben a sorozatban minden megkérdezett zenésztől, hangtechnikai szakembertől azt kértük, hogy azon felszereléseiket mutassák be nekünk, amelyek koroktól, márkaszerződésektől és egyéb érdekektől mentesen váltak meghatározó kedvencükké.
Mesélnél arról, hogy fiatalon mit gondoltál a cucc építésről?
Először is, a mai napig fiatal vagyok 
Viccet félretéve, kb 6 éves lehettem, amikor úgymond Édesapám nyomdokaiba léptem és gitárt ragadtam. Akkoriban persze nem volt elsődleges szempont a felszerelés minősége, annál is inkább, mert elég nehéz volt beszerezni a minőségi lomokat. Édesapám egy FBT erősítőt használt és volt hozzá egy Elektro Harmonix shifter pedálja. Persze folyamatosan csiklandozott a dolog, hogy bizonyos gitárosoknak miért és hogyan szól úgy, ahogy a hangszere, de akkoriban nem volt olyan egyszerű a megfejtés, mint manapság. Most egyszerűen rákeresel a világhálón és gyakorlatilag minden információ a rendelkezésedre áll. Emlékszem, hogy a városban egyetlen embernek volt „torzító” pedálja, mégpedig egy Boss OD-1-es. Azt kaptam kölcsön egy hétre és tulajdonképpen mindent megváltoztatott a gitározásról kialakított felfogásomról. Akkor nem konkrét típus beszerzése fogalmazódott meg bennem, hanem egy „torzító” pedált szerettem volna mindenáron. Később lett is egy Ibanez distorsion pedálom, majd jött a megfejtés a cry baby-ről és a delay-ről, amiket szintén beszereztem. Kissé nevetségesnek hangzik így, de tényleg magunknak kellett rájönni egy kisváros mélyén, hogy mik azok a cuccok, amitől működik a dolog 
Hány hangszerre vágytál?
Hangszer tekintetében szerencsésnek mondhatom magam, hisz Édesapám 1979-ben beszerzett Ibanez Artist-ját használhattam már a kezdetektől. Persze a nagy álom egy tremolós gitár volt, amit furcsa módon aztán nagyon késői években szereztem be, mert valahogy mindig az autentikus, klasszikus típusok felé sodródtam.
Mára mi valósult meg ebből, és mi az, ami egyáltalán nem úgy alakult, ahogy régen gondoltad?
Fiatalon midig egy „tekerős” gitárhős szerettem volna lenni, flitteres ruhában, tupírozott hajjal, szikrát hányó v-alakú tremolós gitárral. Meg voltam győződve róla, hogy így lesz. Aztán nagyon nem így lett.
Bemutatnád röviden, hogy most milyen gitárokat használsz élőben és/vagy stúdióban. Kezd esetleg a beszerzés időrendjében.
Jelen pillanatban 3 Telecastert használok. Ebből kettőt Bráder István barátom gyártott az utolsó csavarig. Gyakorlatilag ezek a fő hangszereim, nagyon elégedett vagyok velük. A pick-upok is szintén a hazai sublime cég által gyártottak. A harmadik tele egy Kotzen signature modell, amit szintén imádok, bár rohadt nehéz.
Milyen erősítőket hangfalakat használsz élőben?
Nemrég cseréltem le teljesen a motyómat, úgy tíz éven át használtam a legnagyobb megelégedettség mellett a line6 vetta II fejet és hozzá két 412-es ládát. Most egy 1967-es plexi fejet és egy 1970-es 412-es Marshall ládát használok kisvasúttal. Gyakorlatilag ez a stúdió felszerelés is.
Milyen effekteket szoktál használni?
Tech21 pedált használok pár kiegészítővel, mint mini cry baby, mini tube sreamer, boss chorus.
Van-e valami különleges cucc, amit használsz? (szimulátorok, szoftveres kiegészítők)
Kb egy éve szájgitározom és ehhez használom a Roctron Banshee II-t
Milyen húrokat szeretsz leginkább?
Mióta létezik az Elixir, kizárólag csak azt. Egyébként 9-42.
Mennyire tartod fontosnak az eszközöket és mennyire magát az embert a láncban?
Régen azt gondoltam, hogy is-is. Ma már érett fejjel (ha lehet ilyet mondani) azt mondom, hogy kizárólag az ember a fontos. Egy elcsépelt közhellyel élve, kézben van a sound.
Köszönjük a beszélgetést
 |
 |
2016. július 19. 14:38