A Konzi – Tour... Komolyról könnyedén – könnyűről komolyan
A Konzi – Tour ötlete Pákai Petra és Cséry Zoltán fejéből pattant ki. Előadóművészi tevékenysége mellett Zoltán zongorát, zeneszerzést oktat, Petra pedig énektanárként és angoltanárként dolgozik a Kőbányai Zenei Stúdióban. A két ambiciózus és tehetséges művész sokszor olyan példákkal és eszközökkel szemlélteti a kevésbé kézzelfogható zeneelméletet a gyerekeknek, amelyek színessé és megjegyezhetővé teszik azokat. A Konzi-Tour ezt az általuk kifejlesztett és alkalmazott módszertant vitte el az ország öt konzervatóriumába azzal a céllal, hogy kiderüljön: minden műfajban van áthallás egy másik stílus felé. Illetve júliusban még két állomás hátra van, amelyből az egyik a Gitármánia és Zenei Továbbképző Tábor.
Mennyi idő alatt áll össze egy ilyen anyag, amit átadtok a leendő művészgenerációnak?
Cs.Z.: Jó pár előadáson vagyok túl hála istennek az Audmax cégnek köszönhetően, akár legyen ez a Gitármánia Tábor, vagy egyéb más hangszerbemutató. Szépen összegyűjtögettem miről akarok beszélni és vázlatokban megszerkesztettem. Van egy kis zenetörténet benne, zeneelmélet, filmzene, zenepszichológia, zenei műfajok elméleti rendszere, stb...A lényeg az, hogy mai divatos slágereken keresztül mutatjuk be a gyerekeknek az elméleti rendszereket, így még érdekesebbé válik számukra.
Petra, Te a Kőbányai Zenei Stúdió ének és angoltanára vagy. Miben más a KONZI-TOUR pedagógus szemmel?
P.P.: A KONZI-TOUR azért más, mert olyan gyerekekkel találkozol akikkel soha még eddig. Meg kell nyerned a bizalmukat, áttörni a műfaji korlátokat, ami valljuk be jelen esetben nem is olyan egyszerű. Ha megneszelik, hogy mi is izgulunk, akkor végünk. Más csoportokkal foglalkozni, mint egy privát órát levezényelni. Az viszont biztos, hogy humorral fűszerezve bármilyen fal ledönthető.
Mi inspirált Titeket, hogy a saját zenekarotokon kívül (Patché) elinduljatok egy ilyen úton is?
Cs.Z.: Szerintem nagy dolog az, hogy örömet okozol a mostani fiatal generációnak. A zenét tanuló gyerekek érzékenyebbek, tán nyitottabbak is. Azt éreztem amikor ezt kitaláltuk, hogy megreformáljuk picit a dolgokat. Elhúzzuk a zenei mézesmadzagot a gyerekek előtt és az a cél, hogy ők pedig megtalálják ennek a madzagnak a végét. Tehát hagyjunk a szívükben, lelkükben valamit, amit tovább vihetnek. Már az is elég, ha akár miattunk még jobban elkezdi érdekelni őket a muzsika. Teljesen mindegy, hogy klasszikus vagy könnyű műfajról van szó, a gyökere mindkettőnek ugyanaz: gyakorlás, rendszerek, stb...
Énekesnőként milyen témákkal tudtad gazdagítani a kurzus anyagát?
P.P.: Nagyon fontos, hogy tudják a gyerekek, hogy a könnyűzenei és a klasszikus hangképzés teljesen más. Nem árt, ha van némi klasszikus alap, de időben el kell dönteni, hogy milyen műfaj vonz minket igazán, mert egy berögzült hangképzést már nehéz átformálni. Felhívom a figyelmüket arra, hogy sérülékenyek a hangszálaik és a pubertás kor nem a legmegfelelőbb időszak az intenzív hangképzésre. Beszélek a mikrofonokról, hiszen számunkra ez a „hangszer „ hogy milyen fontos, hogy megfelelő modellt használjunk, ami a leginkább tükrözi, kihozza hangkarakterünket. Pár dalt mutatunk különböző stílusban, valamint zeneelméleti példákat építünk rájuk, hogy érthetőbb legyen az információ.
Mi alapján választottátok ki az iskolákat?
Cs.Z.: A győri konzi adott volt, ott végeztem. Az igazgató Úr ajánlott még több intézményt is például. Jó érzés volt, hogy a megkeresett iskolák egyből befogadták a programot. Ez megtisztelő mindenképpen. Sok szép kritikát kaptunk, hogy mennyire máshogy, de mégis hasznosan, logikusan vezetjük rá a gyerekeket a zene lényegére, funkcióira.
Az előadások után még önálló koncertet is adtok az adott városban. Milyen a fogadtatása a Patchénak?
Cs.Z.: Nagyon jó érzés az, hogy este levezethetjük egy jó kis muzsikálással a délelőtti kurzust. Annyi adrenalin van bennünk, hogy az este jön ki. Nagyon szuper kis helyek vannak ahol lehet játszani, jó a hangulat és persze bízunk benne, hogy egyre több ember kíváncsi ránk. Legszívesebben minden nap ezt csinálnám.
Ketten álltok a konzik színpadán, veletek szembe száz gyerek körülbelül. Hogy tudjátok ellazítani őket?
P.P.: Szerintem ez jelen esetben nem számít, hogy hányan vagyunk a színpadon. A kérdés az, hogy a srácoknak mennyire van nyitva a szívük, és befogadják-e a tanítást vagy nem, avagy ki tudjuk-e nyitni a szelencét vagy sem. Eddig mindenhol sikerült és az előadás végére szeretet-mámorban úsztunk. Nem voltak műfaji korlátok, sem berögzült rossz sémák a klasszikus- és a könnyűzenéről, csak tisztán zene volt, tágra nyitott szempárok és figyelő fülek.
Mik a további tervek?
Cs.Z.: Mindenképpen azt akarjuk, hogy a KONZI-TOUR eljusson nagyon sok helyre. Nagyon jó adni, cserébe pedig energiát kapni. Ősszel folytatni akarjuk a programot, több nagy tervünk is van. Emellett az első Patché nagylemezen dolgozunk, ami még ebben az évben meg fog jelenni. Nemsokára jön egy klip is, ismét lesz zenekaros koncertünk öt főre kibővülve, tehát nem unatkozunk. A világhálón értesítjük a rajongókat mindenről.
Facebook:
www.facebook.com/konzitour
www.facebook.com/patcheband
Köszönjük a beszélgetést: Andrásik Remo
 |
 |
2016. június 10. 14:27