A holnap hangjai – Éva Presszó
Folytatjuk a megkezdett hagyományt, s az immáron nyolcadik sorozatához érkező ÖRÖM A ZENE Tehetségkutató 2015-2016. évadának résztvevőit mutatjuk be a holnap hangjai rovatban. A sort a Éva Presszó zenekarral folytatjuk. Az itt elhangzó kérdések részben megegyeznek az Életképek című sorozatunk kérdéseivel, melyeket a zenélést hivatásként választó művészek felé intézünk. Azt reméljük, hogy a hivatásos és a pályájuk elején járó zenészek válaszaiból (önállóan és összességükben is) egyedülálló kép rajzolódik majd a hazai zenei életről és élettérről.
Bemutatnátok röviden a zenekart? (név, hangszer, stílus, mióta zenéltek együtt)
Az Éva Presszó zenekar 2015 év elején alakult meg azért, hogy a 60as évek életérzése és a különböző modern stílusok ötvözetével lendületes, könnyen befogadható, kellemes zenét játsszon. PopUndergound-nak neveztük el stílusunkat.
Véleményetek szerint a ti zenekarotok miben egyedi... mi az, ami különlegessé tesz benneteket?
A zene köztünk a legerősebb kohéziós erő, ami önmagában nem lenne különleges, viszont ezen keresztül együttessé váltunk, a színpadon is érezhető, hogy működik a „kémia”.
Mind a hat tagnak meg van a maga szerepe és a dalok születésének pillanatában alárendelődik az új jövevény igényeinek.
Milyen jövőt láttok magatok előtt, merre tendál a hazai zeneipar?
A zenekar korát tekintve épp csak kiléptünk a csecsemőkorból, de úgy látjuk, hogy ahogy nőjük kifelé a gyerekbetegséginket, egyre egységesebb kép csiszolódik rólunk és bennünk arról, hogy –mint zenekar- kik is vagyunk és merre tartunk. Látjuk magunkban annak a potenciálját, hogy a jövő nagyszínpados fellépői között legyünk. Persze ez még rengeteg munka és egy csipet szerencse, de szerelmesek vagyunk abba, amit csinálunk és ez az energia visz minket előre.
Meg tudnátok nevezni pozitív, vagy negatív trendeket, amelyeket mostanában tapasztaltatok?
Pozitív trendnek nevezhető, hogy az állami rádiók és tévék igyekeznek ellensúlyozni a kereskedelmi csatornák dominanciáját a pop kultúrában. Rádiós, tévés megjelenések és különböző pályázatok érhetőek el a művészek számára.
Szerintetek meg lehet élni ma a zenélésből?
Úgy tűnik, hogy egy szűk réteg, pár zenekar, illetve a „régi motorosok” tudnak megélni a zenélésből, illetve más kiegészítő művészeti ágakból. Ugyanakkor ennek köszönhetően rengeteg kreatív vállalkozás indul, hogy a nem mainstream zenészek és zenekarok finanszírozni tudják saját zenei identitásuk megtartását.
Mit gondoltok a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt a helyzet? Ha igen, szerintetek miért?
Régebben az élőzenének, különösen a klubokban, nagyobb kultusza volt, szélesebb réteget szólított meg. Emiatt a zenei szakértelmet és/vagy tehetséget is többre értékelte a közönség.
Van-e jelöltetek, hogy kiből lehet/lehet-e egyáltalán valakiből magyar világsztár?
Nincs. Nem.
Mi a véleményetek a tehetségkutatókról általában?
A mai tévés tehetségkutatók az egykori Táncdalfesztivál és Ki Mit Tud modern változatai. Egyfelől jó, hogy van tere az élő, vagy fél élő zenének. Sok előadó számára nagy lehetőséget jelent egy-egy ilyen műsor. Ugyanakkor a tehetségkutató elnevezés nem fedi a valóságot, hiszen elsősorban az eladhatóság és a nézettségi adatok tükrében választják a nyerteseket, tehát nem a tehetség és az eredetiség dönt. A tévén kívül zajló tehetségkutatók viszont már sokkal inkább koncentrálnak ezekre. Az üzleti szempontok persze itt sem kikerülhetőek, de sokkal inkább számít a tehetség, a szakmai képzettség és a színpadi összhang és megjelenés.
Mi a véleményetek a zenei utánpótlásról?
A magyar zeneiparban mozgó tőke nagy része egy szűk zenekari, előadói réteget támogat, ami megnehezíti az egyébként lelkes és nagyszámú „utánpótlás” zenekarok megmaradását.
Mi a véleményetek a fesztiválokról?
Mivel a fő zenei és kulturális fesztiválok sokmilliós/milliárdos üzletek is egyben természetesen folyamatosan alakulnak a felvevő közönség igényeihez, ennek köszönhetően egyre több az elektronikus zenei fellépő, illetve –ahogy az egyébként régebben is jellemző volt- húzónevekkel próbálják a zeneszeretőket, bulizni vágyókat bevonzani és minél tovább a fesztivál területén tartani. A kevésbé neves, egyelőre nem széles körben ismert zenekarok is „véletlenül” szerveződő közönséget kaphatnak, felmérhetik zenéjük eladhatóságát – bármilyen trend is legyen uralkodó, szerencsére az embereket még mindig megállítja, ha jó zenét hall.
Mi a véleményetek a zenei klubéletről?
A nagyobb hazai városokon kívül egyre nehezebb bevonzani az embereket egy-egy péntek vagy szombat estére, hogy egy 1-1,5 órás vagy egész estés zenei megmozduláson részt vegyenek. Egyrészt persze ez köszönhető annak, hogy a fiatal közönség jelentős része ezekben a nagyobb városokban összpontosul, másrészt annak, hogy radikálisan megváltoztak a szórakozási szokások az elmúlt szűk 10-15 évben. Az élőzene kevesebb embert vonz be, talán azért mert ma már tévében, rádióban és főként az internetes zenei megosztó portálokon azonnal és kényelmesen elérhető a zene.
Szerintetek mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen?
Sok faktorból áll össze, hogy egy generáció aktív zenehallgatóvá válik-e vagy sem. Így aztán sok mindenen lehetne változtatni, az alapfokú zeneoktatástól kezdve a nagy tömegeket elérő média hozzáállásán át. Ez egyszerre egy szociális, gazdasági és kultúrpolitikai kérdés.
Köszönjük a beszélgetést.
 |
 |
2016. június 1. 06:28