Életképek – BENJI
Folytatjuk életképek címmel indított önálló sorozatunkat, melyben ugyanazon kérdéseket tesszük fel számos hazai művésznek azt remélve, hogy a válaszaikból (önállóan és összességükben is) egyedülálló kép rajzolódik majd a hazai zenei életről és a zenész hivatásról.
Mivel foglalkozol éppen?
Szeretnék az évben több dalt megmutatni, így most ezeken dolgozok. Május elsején jelent meg a harmadik kislemezem „New Day” címmel. Az eredeti, zenekaros változat mellett szerepel rajta egy remix változat, melyet „A Dal 2016 Remixvesreny” győztese Victor Strada készített.
Új anyag? Koncertek? Szólótervek? Zenekari tervek?
A másfél-kétéves terveim között szerepel az első nagylemezem, mely dalainak nagy része már a fiókban van, de van még teendő. Szépen lassan összeáll a zenekarom, akikkel szintén szeretném elkezdeni a munkát. Nem tudok kibújni abból, hogy a zenei múltamban ott van a tenor kűrt és harsona hangszerek tanulása. Illetve még ezeknél is jobb barátságot kötöttem a zongorával és a gitárral.
Szerinted merre tendál a hazai zeneipar?
Azt vettem észre, hogy két irány alakul és él már aktívan; az elektronikus zene keveréke egy-egy akusztikus hangszerrel és a főként élő hangszereken alapuló, zenekaros vonal.
Milyen pozitív/negatív trendeket tapasztalsz?
Ez a két trend úgy tűnik még sokáig megmarad. Érdekesen figyelem, hogy azon magyar produkciók, akik eddig angolul próbálkoztak, sőt értek el komoly sikereket ma mégis magyarul igyekeznek érvényesülni. Talán „a magyar előadó magyarul énekeljen” igény egyre nagyobb. Hogy ez jó e vagy sem, nem tudom. Én jobban szeretek angolul énekelni és azt gondolom ez jobban is áll nekem, de az előadói elképzeléseket sokszor felülírják a kereskedelmi elvárások. A saját dalaim között éppen ezért angol és magyar dalok is jelen vannak. A megjelent kislemezeimen az eredeti élő hangszeres dalok mellett éppen a trendek kettősége miatt szerepel egy-egy elektronikus változat is.
Szerinted meg lehet élni ma a zenélésből - te ebből élsz?
Nem sok olyan előadó, zenész vagy zenekar van, akik számára jelenthet megélhetést a zenélés, legalábbis hazánkban nem. Én még nem tehetem meg, hogy ebből éljek, de cél és az is, hogy mindig legyen „B” terv.
Milyen területről származik több bevétele ma egy hazai zenésznek: koncertből, vagy lemezeladásból, esetleg jogdíjakból?
Anyagi bevételt főként a koncertek hoznak, a jogdíjak elenyészőek. Nyilván ebben is vannak kivételek és szélsőségek.
Mit gondolsz a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt a helyzet? Ha igen, szerinted miért?
Azokat az előadókat, akiket ma itthon „nagy öregeknek”, „legendáknak” hívunk egy egészen más világ vette körül. Ma sokkal nehezebb fent maradni és nem feltétlenül kell „szakembernek” lenni ahhoz, hogy befutott előadó legyen valaki. A nagy nehezen fent maradtak nehezen ismerik el az éppen a pályára kerülő „újoncokat”. Persze szerencsére mindig vannak kivételek!
Van-e jelölted, hogy kiből lehet/lehet-e egyáltalán valakiből magyar világsztár?
Azt gondolom, hogy Kállay Saunders Andrásnak csak idő kérdése, hogy világszár legyen. András egy olyan dalszerző-énekes, aki alázattal dolgozik és megy előre, akkor is ha köveket görgetnek az útjába. Nem mellesleg minőséget képvisel.
Mi a véleményed a tehetségkutatókról általában?
Tehetségkutató showba az jelentkezzen, aki tudja mit szeretne elérni a műsorral és tudja, hogy utána miként használná ki a népszerűséggel járó előnyöket. Azt gondolom, hogy azok számára tud valódi sikert hozni egy ilyen lehetőség, akik gyorsan és folyamatosan tudnak reagálni.
Mi a véleményed a zenei utánpótlásról?
Azaz mi a véleményem magamról és a hozzám hasonlóan manapság a zenei palettára iratkozó előadókról? (mosolyogva) Magamról tudom, hogy igyekszem minőséget képviselni és folyamatos munkával elérni, hogy ne, mint egy „tehetségkutatóst” emlegessenek. Sok nagyon tehetséges és a befutott előadókhoz mérten semmivel sem gyengébb előadó van a piacon. Ahhoz, hogy valóban ismert legyél és bevésd magad a köztudatba szükséges, hogy rádiók, tévék zenei szerkesztőivel is megszerettesd magad és a dalaid. Sokan vallják, hogy nélkülük is lehet, de azt gondolom valóban maradandót csak a rádiókkal és a zenecsatornákkal együttműködve lehet elérni.
Mi a véleményed a fesztiválokról?
Hihetetlen nagy találmány. Nem titok azért is szeretném a zenekaromat aktivizálni, hogy ilyen környezetben is betudjak majd mutatkozni. Egy fesztiválon való szereplés már egy szintet jelent.
Mi a véleményed a zenei klubéletről?
A klubbok adják azokat a bemelegítő terepet, mely szükséges a nyári fesztiválokhoz. Nagyon jó hangulata van ennek a világnak. Zeneileg pedig egy önfeledt utazás.
Szerinted mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen?
Az, hogy a zenei életben jelen van a két korábban említett trend kellő színességre ad lehetőséget. Nem hiszem, hogy nagyon nagy változtatásokra lenne szükség. Az tény, hogy talán a daloknak sem tesz jót – leszámítva a szerzőket -, hogy agyon játszott dalokkal van teli a rádió. Egy idő után az egyébként szeretett daloktól is megundorodnak a hallgatók. Célszerű lenne nagyobb merítésből válogatva, több dalt megmutatva éltetni a hazai produkciók munkáját, hogy ne csak a fióknak vagy a YouTube-nak dolgozzanak. Ma sokszor talán az előadó nevének nagysága határozza meg, hogy milyen dalból lesz valódi sláger, nem pedig a dal. Persze, itt is vannak kivételek.
Köszönjük a beszélgetést...
 |
 |
2016. május 24. 06:04