THE WINERY DOGS
A tavaly új albummal jelentkezett The Winery Dogs története nem éppen úgy indult, ahogy a hasonszőrű összeállításoknál az lenni szokott. A Dream Theaterből viharos körülmények közepette eltávolított dobos, Mike Portnoy 2011 derekán állt elő a nagy bejelentéssel, miszerint közös csapatot hív életre a Mr. Big basszusgitáros-főnökével, Billy Sheehan-nel, a gitáros-énekes posztra pedig nem mást sikerült megnyerniük, mint a csigaházából bő évtizede előcsalogathatatlan brit gitárzsenit, a Whitesnake-et annak idején sztratoszférikus magasságokba emelő John Sykes-ot, Mindezt megerősítendő, Portnoy és Sykes párosa 2011 májusában még a VH1 csatorna That Metal Show című műsorában is tiszteletét tette, utána azonban súlyos csend következett.
Egészen következő év januárjáig kellett várni arra, hogy bebizonyosodjon, amit mindenki sejtett: a híresen nehezen együttműködő Sykes hadra fogása nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, a lassú, aprólékos munkamódszeréről ismert angol nem volt képes igazodni a Portnoy-Sheehan tandem nagy fordulatszámon pörgő tempójához. A ritmusszekció ezért kézenfekvő megoldást választott, és Richie Kotzen csatasorba állításával újra lendületbe hozta a kátyúban ragadt szekeret. Kotzen választása annál is inkább célszerűnek tűnt az időközben The Winery Dogs-ként elkeresztelt projekt frontemberi posztjára, mivel az ezredfordulót megelőzően és azt követően jó pár évet lehúzott Sheehan oldalán a Mr. Big soraiban, Paul Gilbert helyén.
|
Az őserejű torokkal rendelkező, bármit elgitározni képes Richie alaposan a saját képére formálta a 2013 júliusában napvilágot látott névadó korongot - a gyilkos ritmusbrigád által körvonalazott, és blues-, funk-, valamint soul-összetevőkkel fűszerezett, de alapvetően klasszik rock-vonalon mozgó anyag dalai akár Kotzen-szóló munkáknak is beillettek volna. Annak ellenére, hogy Sheehan időbeosztása a Mr. Big intenzív tevékenysége okán legalább annyira szorosnak bizonyult, mint a Flying Colors és az Adrenaline Mob révén elfoglalt Portnoy-é, a hármas mégis képes volt hosszabb lélegzetvételű turnéra indulni a debütalbum kiadását követően, melynek egy Unleashed In Japan című koncert DVD-vel állítottak örök emléket 2014-ben. A sikeres bemutatkozás folytatásának elkészítését 2015 legelején kezdte meg a trió, mely végül októberben került a boltok polcaira, Hot Streak címmel: „Nagyjából ugyanúgy készítettük az új lemezt, mint az előzőt” – meséli Billy Sheehan. „Csak összejövünk, elkezdünk jammelni, és rögvest arra ocsúdunk fel, hogy valami kezd formálódni a kezünk alatt. Nálunk nincs szükség külső dalszerzői segítségre. Hihetetlenül könnyen megy a közös munka, és ez nagyban köszönhető annak, hogy ősidők óta jól ismerjük egymást, tulajdonképpen mindenki játszott mindenkivel, még jóval a Winery Dogs-történet indulása előtt. Richie-vel már a Mr. Bigben is roppant gördülékenyen tudtunk együtt dolgozni, a köztünk lévő kölcsönhatás pedig mit sem változott az évek, évtizedek során. Pedig mindhárman eléggé határozott egyéniségek vagyunk, akik totálisan eltérő munkamódszer szerint dolgoznak, ám amint elkezdünk közösen alkotni, minden a helyére kerül. Az alázat és az egymásra figyelés kulcsfontosságú. Mindenki tudja, hogy mennyire dominál a basszusgitár azokban a zenékben, amikben részt vállalok, ám az embernek tudni kell hátra is lépni egy-két lépést, ha arra van szükség. Nálunk egyértelmű, hogy teret kell engedni mindenkinek – ilyen tehetségeket pedig öröm támogatni a második vonalból. Richie például fenomenális énekes és kiváló szövegíró egyben, ezért imádom, amikor az általa megfogalmazott gondolatok kerülnek fókuszba. Mike-kal pedig az egyensúly megteremtése jelenti a fő célt a ritmusalapok terén. Meghatározó jelentőségű a játéka, éppen ezért ügyelnünk kell rá, hogy egyikünk se kerekedjen a másik fölé, hiszen együtt kell lélegeznünk. |
 |
A kettes korong összerakásakor nyilvánvalóan az sem bizonyult hátránynak, hogy száznál is több koncertet adtunk az első Winery Dogs-turné keretén belül, hiszen ezeket a tapasztalatokat mind kiválóan tudtuk kamatoztatni a stúdiómunka alatt.”
 |
A bemutatkozó albumon megismert Winery-hangzást és stílust egyszerre hűen ápoló és új szintre emelő Hot Streak experimentálisabb megközelítéséről így vélekedik a basszusgitár nagymestere: „Szerintem az első anyagunk ugyanolyan kalandos volt, mint ez a mostani, de folyamatosan fejlődni próbáló dalszerzőkként egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak, hogy kiengedjünk, és kényelmesen üljünk a babérjainkon. Nem állunk meg, hanem egymást és magunkat is ösztönözve haladunk előre, ezáltal igyekszünk olyan dolgokat megvalósítani, amikre azelőtt nem volt lehetőség, vagy egyszerűen nem is jutott eszünkbe.” A világ legjobb, legegyedibb stílusú basszusgitárosai között számon tartott Sheehan számára a mostani session játéktechnikai szempontból is tartogatott újdonságokat: „Ezúttal olyan területekre merészkedtem a basszusgitározást illetően, mint még soha. A megszokott komfortzónából kimerészkedve dolgoztam a basszusfutamok bizonyos részein. A címadó dal például egy olyan témán alapul, amihez Stanley Clarke hetvenes évekbeli munkásságát vettem alapul, de az olyan típusú szerzeményeknél, mint amilyen a Ghost Town és a Fire, nos, ezeknél bőven merítettem a flamenco világából is. Ezek megvalósításához azonban nem volt szükségem különösebb eszközökre, ugyanazokat a Yamaha basszusgitárokat használtam a felvételekhez, ugyanazt az EBS Drive-ot, ugyanazt a Hartke motyót, ugyanúgy, organikusan szóló, papír membránnal készülő hangszórókon keresztül.” Mint minden, Richie Kotzen részvételével készülő lemezen, úgy a Hot Streak albumon is bőven akad funk-hatás. „Érdekes a viszonyom a funk zenével” – elmélkedik Sheehan. |
„Nem vagyok egy kimondott funk-basszista-alkat, nem játszom slap-technikával, de kedvelem a műfajt. Egy ideig abban a szerencsében volt részem, hogy dolgozhattam Dennis Chambers dobossal, aki totálisan más megvilágításba helyezte számomra ezt a fajta muzsikát, és a segítségével már jóval otthonosabban mozgok benne, mint korábban. Az emberek persze még így is elképednek, amikor meglátnak a Baked Potato-ban (híres Los Angeles-i jazz klub – D.Gy.) funk muzsikát játszani! A csapatból persze Richie az, aki nagyon benne van ebben a témában. Ő akkoriban lépett nagyokat a funk irányába, amikor Stanley Clarke csapatában átvette Allan Holdsworth helyét. Stanley óriási hatással volt rá, minek következtében teljesen megváltozott a hangszerhez fűződő viszonya. Visszatérve a saját funk-tapasztalataimhoz, a Dennisszel tett zenei kirándulás érdekes módon abban is nagy segítséget nyújtott, hogy rock-basszusgitárosként felfrissüljek, és képes legyek kicsit más megközelítésből szemlélni a rockzenélést.”
A The Winery Dogs jövőjét illetően optimistább nem is lehetne a legendás basszista: „Az ember sosem tudhatja, hogy fog-e működni egy új kapcsolat, vagy sem. Álmomban sem gondoltam volna, hogy a The Winery Dogs ennyire prosperáló lesz, a lemezt követő turnén azonban már éreztem, hogy jó nyomon járunk, van perspektíva az összeállításban. Több esetben megéltem már ennek a szöges ellentettjét, amikor a kezdeti lelkesedést rohamos visszaesés és működésképtelenség követte, éppen ezért becsülöm meg annyira ezt a csapatot. Rendkívül izgatott vagyok a The Winery Dogs további sorsát illetően, biztos vagyok benne, hogy szép időszak elé nézünk!”
A Hot Streak lemez turnéjával végre Magyarországra is eljut Sheehan, Kotzen és Portnoy power triója, a hármas 2016. február 17-én lép a Barba Negra színpadára. „Végtelenül energikus bulira számítson mindenki” – körvonalazza Billy, hogy mi várható. „Nyilván, el fogjuk játszani a két lemez javát, és lesznek különálló szólók, ugyanakkor meglepetések is felbukkanhatnak a műsorban. A Shy Boy-ra viszont senki ne várjon, épp ideje volt nyugdíjba küldeni azt a témát!”
Nem kérdés, hogy unatkozni senki nem fog, a Borászat Kutyái erről gondoskodnak, a Hot Streak telt, kerek ízvilága alapján pedig meglehetős bizonyossággal tekinthetünk eme jól termő borvidék következő évjáratai felé…
Danev György
 |
 |
2016. május 21. 06:33