Tavaly nyáron Székesfehérváron is bemutatta legújabb szólómunkáját Gus G., a görögök gitáros csodagyereke. A Brand New Revolution címre keresztelt korong rövid idő leforgása alatt már a második önálló alkotás Ozzy Osbourne gitárosától, aki a tavalyi I Am The Fire album koncepcióját követve, jól ismert énekesek garmadának felvonultatásával szabta meg a lemez arculatát. Gus elsősorban eme kiadványról nyilatkozott lapunknak, de természetesen mesélt arról is, jelenleg hogyan állnak a dolgok Ozzy háza táján…
Az I Am The Fire című első szólóalbumod 2014 elején jelent meg, majd rögvest turnéra is vitted az anyagot. Az év második felében és 2105 első hónapjaiban Ozzyval jártad a világot, ennek ellenére rendkívül gyorsan előálltál a folytatással. Mégis, hol írtad meg ezt a lemezt, hotelszobákban, repülőtereken, backstage helységekben?
Az igazság az, hogy e dalok jó részét közvetlenül azután írtam Jacob Bunton énekessel, hogy befejeztük az I Am The Fire lemezt. A Brand New Revolution dalt például 2013 nyarán raktuk össze, de akkor már épp elég nótánk volt az első anyaghoz, viszont valamiért nem tudtunk leállni a felhalmozott ötletek kipofozásával, csak írtuk és írtuk az újabb témákat. Aztán tavaly, az amerikai turnét követően Jay Ruston, a hangmérnökünk kitalálta, hogy a turnécsapattal vegyük be magunkat egy Los Angeles-i stúdióba, és nézzük meg, milyen irányt körvonalaznak az új ötletek. Jay szerette volna stúdiókörülmények közepette reprodukálni élő előadás spontaneitását, ezért becuccoltunk a felvételi helységbe, és elkezdtük együtt nyomni az új dalokat. Három nap alatt hat dalt vettünk fel, október végére pedig gyakorlatilag elkészültünk a lemezzel. Azelőtt még sosem dolgoztam így, tulajdonképpen élőben vettük fel a korongot. Nyilván, a gitárok cizellálgatásával volt némi utómunka, és hat dalhoz a dobokat itthon, Görögországban ütötte fel Jo Nunez, de alapjában véve ez a számomra teljesen új megközelítés uralta a felvételeket.
Nagyobb kihívást jelentett így dolgozni, mintha a szokásos módon álltatok volna neki a stúdiózásnak? Más volt, inkább így fogalmaznék. A cél az volt, hogy elcsípjük azt az energiát, ami a színpadon jellemez minket, és ez sikerült is. Az új dalok kissé modernebbnek tűnnek számomra, mint az előző eresztés… Ez egy modern rock anyag, kétség sem fér hozzá. Eszemben sem volt retro-hatású albumot készíteni, nem akartam 1984-es módon szólni. Persze, a nyolcvanas, kilencvenes évek hatásai fellelhetőek a muzsikában, de a Brand New Revolution alapvetően a ma emberének szól. A legtöbben arra tippeltek, hogy a kettes albumot teljes egészében Mats Levén énekessel készíted majd el, aki oroszlánrész vállalt az I Am The Fire munkálataiban. Mégsem ez történt, hiszen a Brand New Revolution ugyanúgy felvonultat egy egész sor híres énekest, mint az elődje, Mats mellett felbukkan Jeff Scott Soto, Jacob Bunton, illetve Elize Ryd is. Miért ezt a módszert választottad ezúttal is? Miért ne? Tudod, egy szólóalbumnál nincsenek szabályok. Ha össze tudok hozni egy egész seregnyi világklasszis énekest, az csak hasznára válhat a lemeznek. Jó dolog különböző típusú emberekkel írni, illetve élni az ebből adódó lehetőségekkel. Ha egy téma tradicionálisabb hard rock éneklést kívánt, akkor Mats oldotta meg a feladatot, ha modernebb hozzáállást igényelt, akkor Jacob énekelt, és így tovább. Ezek a srácok mind messziről felismerhető stílussal rendelkeznek, és mivel együtt írtuk a dalokat, leginkább annak láttam értelmét, hogy az előadásukhoz is mindannyian hozzátehessék a tehetségüket. A szövegírással hogy állsz? Rábízod az énekesekre ezt a feladatot, vagy magad is kiveszed a részed belőle? Általában ez az énekes privilégiuma, de olykor érzem az indíttatást, hogy belefolyjak némiképp ebbe a procedúrába. Korábban és ezúttal is volt erre precedens. Általában a fajsúlyos témák indítják be a fantáziámat, a Generation G dal szövege például a görögországi bevándorlási krízist járja körül, ami jelenleg annál is komolyabb, mint ami a hetvenes években zajlott le. Amikor megfogant bennem az elképzelés, a szöveg-vázlatot rögtön elküldtem Jeffnek, hogy dolgozza ki az ötletet, tehát, a lényegi részt ő végezte. Anno a Firewindben írtam pár szöveget, de meglehetősen konzervatívan gondolkodom ebben a kérdésben: az én dolgom a zeneszerzés, a gitárrészek kitalálása, az énekdallamokért és a szövegekért feleljen az, aki elénekli őket! (nevet) Mit gondolsz, változott a hozzáállásod, mióta nem a Firewind tagjaként, hanem főként szólóban tevékenykedsz? |
Természetesen, hiszen az egész elképzelés azért született meg, hogy másképp dolgozhassak, mint a Firewind kötelékében. Élvezem azt a szabadságot, amit a különböző zenészekkel és producerekkel való munka ad, hiszen szólóban azt játszom, amit csak akarok, egyik pillanatban instrumentális shredder-cuccot, a másikban meg akusztikus dolgokat, netán bluest, ellenben a Firewind tagjaként folyamatosan igazodnom kell egy jól körülhatárolt stílushoz…
Ezek szerint élvezed, hogy a magad ura lehetsz… Figyelj, én mindig csapatjátékos voltam, és ez nem változott, hiszen ez is egy csapat. A Firewind még mindig létezik, csak egyszerűen arról van szó, hogy igyekszem maximálisan kihasználni a szólópálya adta szélesebb lehetőségeket, azt, hogy nem kell másokhoz alkalmazkodnom, hogy mindent a saját ízlésemnek megfelelően alakíthatok ki. Az albumot a legendás Mike Fraser (AC/DC, Metallica, Aerosmith, The Cult, Joe Satriani) keverte. Vele hogy jöttél össze? Az év elején épp Stockholmban játszottam, Mike pedig pont a városban volt, egy ottani stúdiót szándékozott szemrevételezni. Lejött a bulira, elkezdtünk dumálni, és mivel alapvetően kerestem valakit erre a feladatra, kapóra jött a lehetőség. Mivel Jay Ruston idejét lekötötte az Anthrax új albumának felvétele, és emiatt csak három dal keverését tudta vállalni, megkérdeztem Mike-ot, hogy mit szólna a közös melóhoz? Első szóra kötélnek állt, így amikor áprilisban elmentünk Ozzyval Dél-Amerikába turnézni, Mike fogta a nyersanyagot, és elvitte magához Vancouverbe. Mindig elküldte, amivel épp készen lett, hogy megjegyzéseket fűzhessek hozzá, de sok instrukcióra nyilván nem volt szükség, mert a fickó fenomenális szakember, akivel hihetetlenül könnyű együtt dolgozni. Analóg konzolon keverte a lemezt, ami ugyancsak újdonság volt számomra, hiszen én már a Pro Tools-korszakban szocializálódtam. Néha igencsak hajmeresztőnek tűnt, amit a sávokkal művelt, a végeredmény, a hatalmas gitár- és dobsound azonban mindenképp őt igazolta! Míg a korábbi albumaimon a dalok mind ugyanúgy szóltak, addig Mike szinte minden témához másképp nyúlt hozzá, hogy kihozza a legtöbbet a dologból. Az interjú alatt többször szóba került a Firewind neve. Mikor álltok össze újra? Igaz, ami igaz, jó ideje nem működik a csapat, és emiatt a hívek már elég türelmetlenek. Megnyugtató érzés, hogy kíváncsiak ránk az emberek, éppen ezért tervezzük, hogy belefogunk egy újabb album készítésébe, amint lefutottam a köröket a Brand New Revolution koronggal. |
Őszinte leszek, a 2012-es Few Against Many albumot követően nagyon besokalltam. Elegem lett a csapatból, a problémákból az énekessel, szóval, egyetlen porcikám sem kívánta a folytatást. Most teljesen más a szituáció, újra úgy tudok tekinteni a bandára, ahogy kell, és tényleg azt érzem, hogy elérkezett az idő egy újabb fejezet megnyitására.
Mi a helyzet Ozzyval mostanában?
Ahogy az imént említettem, tavasszal Dél-Amerikában játszottunk a Monsters Of Rock turné keretében, mégpedig a Judas Priest és a Motörhead társaságában, aztán augusztusban tettünk egy kört Mexikóban is, a következő koncertek pedig Japánban lesznek, szóval, megy a maga útján ez az ügy is. Új lemez készítése viszont egyelőre nincs napirendre tűzve, hiszen Ozzy jövőre a Black Sabbath búcsúturnéján fog szerepelni. Hogy utána mi lesz, arról fogalmam sincsen, Ozzynál húsz percenként változik a terv! (nevet) Hosszú távra nem nagyon lehet tervezni nála, de ha hív, akkor megyek, legyen szó bármilyen időtartamú együttműködésről. Ha csak három koncertet adnánk egy évben, számomra az is határtalan örömöt jelentene, mert színpadon lenni Ozzyval a legjobb móka a világon!
Szöveg: Danev György
2016. május 15. 12:35