Három Rohadék Rockcsempész
Lévai Balázs road movieja a Tankcsapdáról (filmkritika)
Hazai vonalon a Tankcsapdát alig hiszem, hogy be kéne mutatnom. Utálják, vagy szeretik, de közömbösen nem nagyon lehet elmenni mellettük. Legyen elég annyi, hogy 1989-ben főváros centrikus kishazánkban debreceniként nulláról indulva mára hazánk legnagyobb rock zenekarává vált, és két éve ünnepelte negyedszázados aktív fennállását. Lévai Balázst sem hiszem, hogy kevesen ismernék. Őt a Dob+Basszus tévéműsorból, számos hazai együttes dokumentumfilmjéről és a tavaly Lovasi Andrásról megjelent életrajzi könyvével tudják sokan párosítani zenei vonalon. Mellesleg Ő forgatta a múltat összefoglaló „Örökké Tankot” a 25 éves cívis trióról, meg ezt a legújabb, „Három Rohadék Rockcsempész” dokumentum road moviet, amit majd dvd-n lehet beszerezni május 13-tól a MOL kutakon egy ezresért.
Az ismertető, vagy ha úgy tetszik promó gyanánti premiervetítésen megjelenés előtt Budapesten az Uránia Filmszínházban és Debrecenben, az Apolló moziban ott lehetett a „szakma” és néhány rajongó a zenekarral az alkotókkal közösen véleményt formálni. A vetítés utáni közönségtalálkozón a zenészeink és Lévai Balázs is csapatával kíváncsian várta a reakciókat, közben diszkréten szólt a Motörheadtól a Killed by death.
Kritikát írni nem egyszerű, mert minden szubjektív (és relatív, a la Einstein), hát tessék, ilyennek láttam a Lévais Tankcsapda filmet: Az utóbbi két évben a jelenről, majd 1000 óra forgatott anyagból másfél-órás tömény vágott videó készült okosan kiválogatva, de nem cenzúrázva, bemutatva a Tankcsapda együttes mindennapjait. Nincsenek átmenetek, amolyan hirtelen snittekkel operál az alkotó, de nem lehet unatkozni közben, végig olyan érzése van a nézőnek, mintha csak ő lenne a lencse másik oldalán, és hozzá beszélnének a szereplők! Végtelenül őszintén, emberien sikerült bepillantanunk a tankcsapat hétköznapjai mellett a koncert hangulatába, mert ezekből is van bőven bevágás zenei aláfestéssel. Egy igazi tökös, piszkos hazai rakenrollt kap a néző, néha nyers stílusban, ami egyértelmű előny. Nincs modorosság és mesterkéltség. Mindhárom zenész, Lukács-Fejes-Sidi önmagát adja, persze került bele bőven humor a paradox helyzetekből adódóan némi szarkazmussal…
Olyan helyekre is bepillantást enged a film, ahová az átlagérdeklődő, rajongó nem juthat be: Stúdiózás, vagy a próbaterem gyönyöreibe, szponzorral való tárgyalás sakkjátszmájába (ahol igenis kiállnak zenészeink a rajongóikért a multival szemben), a színpad mögötti backstagebe, vagy akár a zenészek lakásába, házibuliba… A kamera mindenhol forgott… A hangsúly mindenképpen a mindennapokon van, így, mivel a Tankcsapda rengeteget koncertezik, nyilván többet kapunk a kulisszák mögötti koncertes feelingből, ami maximálisan átjön. Van az a mondás, hogy „Sex,drugs and rock’n roll”. Itt azt hiszem, a középsőt kivéve, ha csak az adrenalin löketet nem számítjuk annak, tökéletesen megkap mindent a néző!
Fejesről is kiderül, hogy remek stratéga, és olyan gyilkos humorral van végig, hogy el is lopja a showt. Mint egy csiszolatlan gyémánt. Sergio Leone „A Jó, a Rossz és a Csúf” filmjéből neki adnám a rossz szerepkört. Sidi, egy örökké mosolygós agyontetovált rasztamackó, aki úgy viselkedik, mint egy gyerek, végtelen jóindulattal, de nem nevezném infantilisnek semmiképp. Ő egyértelműen a „Jó”. No, és hát végül, de nem utolsó sorban Lukács Laci, aki a vezér, ennyi év után is remek EMBER maradt, így nagy betűkkel, s nem szállt el önmagától és a megalkotott sikertől. Neki már csak a „Csúf” szerepkör maradt, pedig buknak rá a nők. Itt a filmben az eddig magánéletét titokban tartó hozzáállását megváltoztatva, megismerjük „Pirost” a zánkai barátnőt is.
Mindhárman a csúcson vannak. Pedig minden helyzetben megfelelni nem egyszerű egyiküknek sem! Lehet, ettől működik a banda, mert tényleg magukat adják? Nem találtam fogást a road movien, de aki megnézi, majd eldönti. Szerintem egy olyan kultuszfilm született, mint anno 1983-ban az Edda zenekarról, csak itt hiányoznak a nagyobb botrányok. Kötelező darab. A film végére kiderül, hogy ki és mi is az „Alföldi gyerek” és valóban miért is készült, miről szól ez a legújabb Tankcsapda klip. Nem kell félni, nem fog fájni és kurvára együtt van a banda emberileg, zeneileg. Talán még soha így…
Juhász Peti
 |
 |
2016. május 13. 06:28