Legkedvesebb felszerelésem - Nóniusz Gábor
Folytatjuk „Legkedvesebb felszerelésem” címmel indított sorozatunkat a Music Media Magazin oldalain, melyet azért tartunk kiemelkedően fontosnak, mert ebben a sorozatban minden megkérdezett zenésztől, hangtechnikai szakembertől azt kértük, hogy azon felszereléseiket mutassák be nekünk, amelyek koroktól, márkaszerződésektől és egyéb érdekektől mentesen váltak meghatározó kedvencükké.
Stúdióról stúdióra vándorló hangmérnök-producerként rengeteg jó eszköz közül van szerencsém napi szinten válogatni, de vannak örök és új kedvenceim is, melyekből mindenképp birtokolni akartam egy-egy darabot. Vagy akár többet is.
Mivel az „otthon” készített felvételeimnél nincs szükségem nagyformátumú pultra, a rendszerem tervezésénél nagyobb gyártók és klasszikus hangzások 1-1 csatornáját igyekeztem begyűjteni, hogy mindig az énekesnek, vagy hangszeres forrásnak megfelelő karaktert választhassam. Az eredeti ISA 110 csatornát több stúdióban is használhattam, megszerettem, így nem volt kérdés, hogy ennek az aktualizált formájából kell, hogy legyen egy a szekrényemben. A Focusrite ISA430mkII strip és én jól összenőttünk az utóbbi időben. Egy bekapcsolással azonnal van egy ISA szólású előfokom, egy eq, és egy teljes dinamikaszekció. Szóval kész hangot lehet varázsolni vele még a digitalizálás előtt. Az enyémbe belekerült a „digitkártya” opció is, így bármilyen kisebb hangkártyával együtt is a megszokott hangot kapom, feltéve, hogy az tudja fogadni a digitális jelet. Gyalog-és buszos túrákra, lakótelepi reppelésre a kistestvére, egy ISA One Digital jön velem rendszeresen.
Örök kedvencem a Shure cég által gyártott, valószínűleg mindenki által ismert SM57 dinamikus mikrofon. Ez a mikrofon az általam „anyu főztje effektnek” nevezett jelenséget erősíti: annyira megszoktuk a hangját kiskorunk óta mindenen, hogy egy idő után már ezt kezdjük más eszközökben is keresni. Több esetben énekeltettem teljes albumot vele, de játszott gitáron, az összes dobtesten, perkán, fúvósokon. Nehezebb lenne felsorolni, hogy mint NEM vettünk fel ilyen mikrofonnal, így ha van egy szatyornyi a közelemben belőle, már nem érzem magam elveszve.
Ha már az előbb az elveszésnél tartottunk, mindenképp kellett egy iránytű is, amit tájékozódásképp magammal vihetek. Elég sok fejhallgatót gyűjtöttem össze és próbáltam ki az elmúlt években, nyitottakat és zártakat egyaránt. Végül egy nagyon nehéz, vagyvagy alapú döntés után egy AudioTechnica ATH-50 mellett tettem le a voksomat. Évekig jött velem mindenhová, majd kineveztem állandó énekeltetős fülessé, míg a táskámban az újabb modell, az ATH-M50x lapul azóta, hacsak elő nem veszem onnan. Szeretem, ha a velem dolgozó zenészeken ugyanolyan fejhallgató van, mint rajtam, így pontos képet kaphatok a monitorútjukban zajló eseményekről. Mindemellett ismerem annyira a hangját, hogy bátran viszonyíthassak hozzá változó környezetben is.
Sokáig sorolhatnám, mik azok az eszközök, amiket szeretek még, de legtöbb esetben mindig az adja meg számomra az értéküket, hogy adott helyzetben mennyire hasznosak. Van, hogy egy belépő szintű eszköz alkalmasabbnak bizonyul a kellő hatás eléréséhez, mint sokszorosába kerülő, nemzetközi szinten ipari standardnak számító távoli rokona. De erről majd egy másik alkalommal mesélek.
Nóniusz Gábor
facebook.com/gabnoniusz
www.instagram.com/gabnoniusz
www.noniusz.com
 |
 |
2016. május 10. 11:09