Nem állok sohasem!
Sorozatunk befejező részében a rockzene lázadása és támogatása kapcsán szó kerül a veszprémi állatkert pórul járt farkasáról, a Trabant hátsó ablakában bólogató kutyáról, valamint a nappali szobában gyártott rockzenéről. De megtudhatjuk azt is, Schuster Lóránt miért és mióta gyűjtögeti a P.Mobil- dokumentumokat, milyen a zenekar „B. oldala” és vajon mikor lesz teljes az életmű. Valamint kiderül, az Örökmozgók milyen újabb nagyszabású koncertre készülnek.
Idén, 2016-ban megalakulásának 47. esztendejébe lépett Magyarország egyik legnagyobb hatású hardrock formációja a P.Mobil. A zenekar főnökével, motorjával való beszélgetéseink során a dalszövegek elemzéseivel, a hozzájuk kapcsolódó történésekkel igyekeztünk közelebb hozni az olvasót a P.Mobil társadalomszemléletéhez, életfilozófiájához, valamint ahhoz, miként élték meg a különböző korszakok külső és belső viharait. Végigsétáltunk, alkalmanként rohantunk a jobbnál-jobb sztorikon, történeteken, amelyek során nemegyszer meghökkentő dolgok kerültek napvilágra. A sorozat a 47. részével lezárult a P.Mobil 47 éves működésére való visszatekintés, ám búcsúnk nem végleges. Reményeink szerint az interjúfolyam – kiegészülve Andrássy „Bogyó” Bálint nagysikerű „A dal ugyanaz marad” című elemző írásaival – könyv formájában ismét az olvasó elé kerülhet.
Mi különböztetheti meg a P.Mobilt más, kortárs, vagy egyéb rockzenekaroktól?
Nem hiszem, hogy a P.Mobil különb lenne az említett zenekaroktól, legalábbis eddigi negyvenhét éves működésének megítélésében nem ez a fő kérdés. A P.Mobil a kezdetektől fogva következetesen arra törekedett, hogy minőségi, magyar rockzenét hozzon létre. Valószínűleg a többi banda is ezt tűzte ki célul, csak épp nem sikerült elérniük. Hogy célkitűzéseinket megvalósíthattuk, abban a következetességen túlmenően talán nekem is van némi részem, de az általam írt dalszövegeknek mindenképp. Bizonyos emberekkel együtt dolgozva sikerült a megvalósítás, másokkal csupán egy darabig sikerült, megint másokkal pedig egyáltalán nem. Állandó folyamatról van szó, ezért is mondhatjuk el magunkról, hogy Örökmozgók vagyunk. Ebben a mozgásban, annak sikereivel, illetve kudarcaival együtt, benne rejlik a mindenkori változás lehetősége.
És valamelyest a lázadás is. Játsszunk el a gondolattal, mi lett volna, ha annak idején a zenekar megkapja azt a támogatást, ami egyébként kijárt volna. Ha a tiltott kategória helyett a támogatottban találja magát. Vajon akkor is megmaradt volna az a bizonyos lázadó szellemiség?
Hadd hozzak egy példát: a veszprémi állatkert farkasa azon a bizonyos koplaló napon, amikor egészségi okokból éheztetik őket, átugrotta a négy méter magas kerítést és eltűnt a veszprémi erdőben. Aztán lelőtték szegényt. Azt gondolom, ha az ember mindent megkapna, amire vágyik, olyanná lenne, mint a Trabant kalaptartóján, a hátsó ablakban bólogató elégedett kutya. Nem hiszek abban, hogy a nappali szobában rockzenét lehetne csinálni. Ha állandóan úton vagy, megéled a napi gondokat, az valamilyen módon frissen tartja az érzékeidet. És frissen tartja az állandó bizonyítás is azért, hogy elfogadjanak. A koncerteken, a lemezeken, és egyáltalán. Ez mindig előre hajtja az embert. Összefoglalva: teher alatt nő a pálma.
Köztudott, hogy a P.Mobil az egyik legjobban dokumentált zenekar. Mióta foglalkozol az archiválással és a gyűjtögetéssel?
Az egész akkor kezdődött, amikor a kigyulladt a zenekar régi, Volkswagen mikrobusza, amiről már korábban beszéltem. Ismert, az eset vasárnap történt, és még aznap este felhívtam az akkori Hétfői Hírek szerkesztőségét, s az újságban, pár sorban hírül adták, hogy leégett a Gesarol „tánczenekar” mikrobusza. Ez volt az első alkalom, hogy egy országos lapban írtak a zenekarunkról. A hírt eltettem, és azóta gyűjtök minden egyes rólunk megjelent dokumentumot. Hanglemezfelvétel híján különböző demókat rögzítettünk, a technika fejlődése kapcsán ezek egyre jobb minőségben sikerültek. A Nagy P. sorozat keretében már napvilágot látott a 1976 és ’79 közötti időszakot reprezentáló Vikidál-évek három CD-s kiadványa, a napokban pedig a Tunyogi-évek 1979 és 1996 között készült koncertfelvételei kerültek a boltokba. E korszakok értelemszerűen az énekesekhez kötődnek: az említetteken kívül még Rudán Joe-hoz és Baranyi Lacihoz, ezek még megjelenésre várnak. A sorozat mindegyike három-három koncert CD-t, valamint egy huszonnégy oldalas booklet-füzetet tartalmaz. A filmfelvételekkel nehezebb dolgunk volt, hiszen ki a fenének lett volna annak idején színes videokamerája? Csak a szerencsének köszönhető, hogy 1983-ban valaki lejött a Budai Ifjúsági Parkba a Magyar Fal koncertre, és elejétől a végéig színesben rögzítette az eseményt. Ezért maradt meg, és adhattuk ki az anyagot DVD-n. Ha nekem akkoriban lett volna színes kamerám, egészen biztos, hogy az összes megmozdulásunk megmaradt volna az utókornak. Mint mondtam, mindez a szerencsén is múlott, hiszen az Omegának például azért nincs könyve, mert Kóbor János fia Dani, gyerekként az apja által őrzött teljes zenekari archívumot elégette az udvaron.
Általánosságban milyen szempontok szerint válogattad össze a kiadásra szánt felvételeket az archivált anyagokból?
Azt mindig az élet dönti el. A Vikidál-évek anyagában például az összes vele készült demót megjelentettük. Azért érdekes, mert a korszak, leszámítva a Láng Művelődési Központban rögzített „Első nagylemezt”, hivatalosan soha nem lett hanghordozón dokumentálva. Tunyónál más szempontok döntöttek: az első két CD elejétől a végéig, a Budai Ifjúsági parki tízéves jubileumi koncertünk anyagát tartalmazza. A harmadik korong pedig válogatás azokból a később készült számokból, és a fontosnak tartott ritkaságokból, amelyek értelemszerűen a jubileumi koncerten még nem szerepelhettek.
Milyen kiadványok sorakoznak a várólistán, amelyek belátható időn belül közkinccsé lesznek?
Legközelebb a már említett Rudán-évek tripla válogatása, majd a Baranyi-évek következnek: bármilyen hihetetlen, Lacika immár nyolc éve a zenekar tagja. Miután a Miskolci kocsonya dupla CD többszörösen is elfogyott – a harmadik albumon különböző nagykoncertes válogatásokkal kiegészítve –, a tripla-lemezsorozat záró anyagának szánjuk. Belátható időn belül a boltokba kerül az Élve vagy halva DVD-kiadvány, amely a P.Mobil történetéből mintegy nyolcórányi anyagot foglal magában. Ezeken, különböző háttérrészletekkel tűzdelve, nagyon ismert és soha nem látott felvételek szerepelnek majd. A számok között tulajdonképpen bemutatjuk a zenekar „B. oldalát”. Az anyagot augusztus 13-án szeretnénk megjelentetni, amikor a Budapest Parkban a Honfoglalás határok nélkül című nagykoncertünket láthatják-hallhatják majd az odalátogatók. A több mint háromórás műsor az említett Budapest Parkon kívül az országban más helyszínen is elérhető lesz, többek között két nappal később, Esztergomban. Erre az alkalomra készült a két, Magyarországot ábrázoló gitár: az egyik a jelenlegi – az egykori rockerek meghatározása szerint csonka – határokkal; a másik, a basszusgitár formája, különleges történelmi országhatárokat tükröz. E két gitár együtt, vagy külön-külön fogja szimbolizálni a Honfoglalás határok nélkül koncertek előadásait. Visszatérve a kiadványokhoz, nagyon remélem, hogy ez a sorozat, amelynek most az utolsó részében beszélgetünk, könyv alakban is napvilágot lát majd. Kiegészítésekkel, extrákkal turbózva. Érdekes lesz, mert a leendő kötet egészében fogja bemutatni a zenekar számainak elemzését, megjelenésének körülményeit, a P.Mobil történetét, és ad bizonyos háttér információkat – kicsit másképpen. Októberre tervezzük, hogy a 2012-es Égi zenekar koncert DVD-je boltokba kerül, sajnos ezt Lugosi Laci és Csomós Peti már nem érhette meg. Szeretnénk továbbá egy mozgóképanyagot elérhetővé tenni a korábbi és az idei Budapest Park-koncertek eszenciájából is. A Kaptafa életrajzi könyvem immár a második kiadását éli, s készülnek a további részek: másodikként a Faszög, azt követően a Csiriz című kötet megjelenése várható majd. Az előbbiről elmondhatom, hogy „politikailag inkorrekt” beszélgetéseket fog tartalmazni, míg az utóbbi a rock and roll klasszikus értelmezését – vagyis szex, pia, stb. – tehát a vidámabbik oldalát mutatja be az olvasónak. Nemrég elindult a Mobil Rádió Budapest online sugárzása, ez a P.Mobil-csapat legújabb gyermeke. Annak ellenére, hogy csupán a kísérleti adás stádiumában vagyunk, naponta nő a hallgatottság, a műsort a világ minden tájáról figyelemmel kísérik. Huszonnégy órában forognak a magyar, illetve nemzetközi rockzene legjobb számai, s kizárólag minőségi muzsikát játszunk. A műsor összeállításába egyébként nem szólok bele, ez Rozsonits Tamás főszerkesztő és mindazok dolga, akik részt vesznek a munkában. Megkezdődtek a Kintornás szerencséje című rockoperett előzetes munkálatai is az anyagok kiosztásával. Többször beszéltünk róla, hogy a P.Mobilon kívül más előadók is közreműködnek a darabban. Miután a számokat saját stílusukban énekelik, illetve játsszák, ezáltal a mű sokszínűvé válik. A Kintornás szerencséjéből, valamint a Kopaszkutya általam elképzelt folytatásából, a Kutyából szalonna anyagokból – amennyiben a lehetőségek adottak – szeretnék filmet csinálni. Szándékosan hagytam a végére legújabb CD-nk anyagát, amelyet 2017 tavaszára gondolnánk megjelentetni. Két szám van előkészületben, ebből az egyiket már idén nyáron megismertetném a közönséggel. Jelenleg is folyik a Főnix éjszakája elnevezésű koncertturné, amelyről elmondhatom, nagyon sikeres. Elérkeztünk tehát arra a pontra, amikor kijelenthetem, a zenekar szép lassan visszakerül az őt megillető helyre.
Az imént említetted az előkészületben lévő újabb Budapest parkos nagykoncertet. A Honfoglalásról bátran kijelenthető, hogy a zenekar munkásságának egyik legszebb gyöngyszeme. Mennyiben lesz más a dalmű negyven éves évfordulójának tiszteletére rendezett megmozdulás, mint a korábbi előadások?
Mint említettem, a P.Mobil három órát játszik majd, tehát mi magunk leszünk a saját előzenekarunk. Körülbelül egy órás hagyományos rockműsorral kezdünk, a második rész teljes egészében a Honfoglalásról és azokról a számokról szól majd, amelyek a szvittel valamilyen módon összekapcsolhatók. Mint ebben a sorozatban is elmondtam korábban, a Honfoglalás nem kizárólag a történelmi, hanem a zene honfoglalásáról is szól. Rólunk, magyarokról, azokról, akik magukénak érzik ezt az országot. Ahogy elnézem, a téma ma is aktuális. S, hogy célunkat elérhessük, ahhoz komoly nemzeti összefogással, az egész országnak nagyon sokat kell még munkálkodnia. Sok vendéget várunk az előadásra: Tunyogi Bernadettet, aki az Újhaza tételében Lacikával fog duettet énekelni, Kovács Nórit, aki a Hazám, hazám című dalt adja majd elő. Tárgyaltunk Pálmai Zolival, remélem, Mareczky Totó is hazajön erre az alkalomra. Kékesi Bajnokot, ha ráér, mindenképpen várom a színpadra, de ott lesz Török Ádám is. Bizonyos részeket vonósnégyessel erősítenénk meg, egy fiatal zongorista pedig Liszt Magyar rapszódiájából játszana részleteket. A koncert része lenne egy gyermekkórus is. Tükörgömböt, lézert nem ígérhetek, már csak a költségvetés szűkre szabott keretei okán sem, ám egy nagyméretű kivetítő mindenképp fokozza majd mű vizuális megjelenítését.
Nehéz kérdés egy Örökmozgónak: mikor gondolod majd azt, hogy hátradőlhetsz azzal az érzéssel: immár teljes a P.Mobil-életmű?
Az életmű addig biztosan nem lesz teljes, amíg élek; sőt még utána sem. Nem szeretnék hátradőlni azzal a tudattal, hogy valamit nem végeztem el. Már pedig tennivaló van bőven. El tudom képzelni azt is, amikor már nem leszek, a zenekar még hosszú éveken keresztül játszik majd. Ha figyelembe vesszük az új tagokkal kicserélődött csapat átlagéletkorát, akkor láthatjuk, az nagyon lecsökkent. Tehát minden adott ahhoz, hogy nélkülem és majd Vili nélkül is, folytathassák a művet. Hogy a P.Mobil továbbéljen, arra épp a zene a garancia, amelyre itt a Kárpát-medencében nagy szükség van. Említettem korábban, hogy idén is megrendezzük a P.Mobilosok Országos Találkozóját, ezúttal a nyitragerencséri Rockmúzeumban. Alsóbodokon nagykoncertet adunk, ahol fellépnek velünk azok a felvidéki zenekarok, aki P.Mobil számokat játszanak. Mindez összekötve egy kötetlen zenész-közönség találkozóval, közös próbával, ahol megismerkedhetnek a hangszereinkkel; akiket érdekel, azokkal szakmai dolgokról is beszélgethetünk. Az eredeti kérdéshez visszatérve, valamit el kell, mondjak: amennyiben úgy érzem, hogy fenn a színpadon már több kárt okozok, mint hasznot, abban a pillanatban lejövök. E pillanatban ezt még nem érzem, de erre is fel kell készülni. Láttam a színpadon B.B. Kinget, amint nyolcvanöt évesen a karosszékben ülve gitározott. Aranyos volt, mindenki természetesnek vette ezt az állapotot. Nálam más a helyzet: megszokták, hogy a zenekarral a színpadon vagyok, mozgok. Én nem tehetem meg, hogy karosszékben ülve csináljak végig egy P.Mobil-bulit. Igyekszem minden zenekarral kapcsolatos dolgot megcsinálni, amit csak lehet. A fentebb felsorolt kiadványokkal tulajdonképpen a múltat szeretném lezárni. Szeretném, ha mindenki számára hozzáférhető lenne, hogy tisztában legyen a zenekar élettörténetével, munkásságával. Amelyek ezután következnek majd, az új dolgok, azok már az úgynevezett ajándék kategóriába tartoznak. Mint mondtam, ugyanúgy dolgozom, mint korábban, az egészségi állapotommal kapcsolatosan is jó híreim vannak: jól vagyok, tünetmentes vagyok. Tehát, amíg lehet, megyünk tovább!
Hegedűs István
 |
 |
2016. május 9. 18:43