RÉVÉSZ SÁNDOR - A rock and roll közlegény újra szárnyal
Révész Sándoré egy teljesen egyedi életpálya. Tizenhat éves korától tehetségének, egyedi énekhangjának köszönhetően már a profi zenészi pálya közelébe került. Meghatározó sikereit 1971-től a Generálban kezdte ízlelgetni, majd korának talán legnépszerűbb csapatában, a Piramisban teljesedett ki egy ’75-től ’81-ig tartó szakaszban. A csapat máig tartó nimbuszának példázatai az 1992-es öt teltházas Budapest Sportcsarnokban adott „újra összeállós” koncert – melyet azóta sem sikerült egyetlen zenekarnak sem felülmúlnia-, valamint a 2006-ban hasonló sikereket produkáló sportarénás két fellépés.
Sándor a Piramisból való távozása után megízlelte a külföldön való zenélés kihívásait is, majd hazatérve, 1985-ben kiadta első szólólemezét, amit csak 1993-ban követett újabb korong. Ezeket a lemezeket néhány koncerten ugyan népszerűsítette, de hosszabb időszakok voltak az életében, mikor zenei munkásságát felfüggesztve, Budapesttől távol élte mindennapjait – némileg visszavonultan. 2003-ban jelentkezett újra egy albummal, melyen az új saját dalai mellett Generál és Piramis nóták újragondolásai voltak megtalálhatók. Sajnálatos módon ezt a lemezt nem követte koncertezés, erre 2008-ig kellett várni, amikor már fiatal zenésztársaival egy akusztikus hangvételű koncertanyaggal tért vissza pályafutásának folytatásához. Azóta ismét aktívnak mondhatóan van jelen a magyar zenei életben, kísérőgárdája ugyan időnként változik, de a koncertjeinek hangvétele megmaradt. Szeptemberben indult őszi-téli koncertsorozata kapcsán beszélgettünk vele a miskolci fellépése előtt.
Szeptember 18-án Nyíregyházán indult a turnéd/koncertsorozatod, merre jársz ezzel a turnéval, hol voltak, illetve hol lesznek még koncertjeid?
Az első koncertünk, ahogy mondtad, Nyíregyházán volt szeptemberben, azt követően egy hétre rá Budapesten, a MOM-ban, utána pedig Veszprémben jártunk. Hála Istennek nagyon-nagyon jól sikerült mind a három koncertünk. Miskolc lesz e héten a következő helyszín, utána Zalaegerszeg, Dunaújváros, Székesfehérvár, decemberben Kecskemét, Kiskőrös, de van egy óbudai helyszínünk is november végére, fejből minden dátumot nem tudok pontosan.
 |
A koncertsorozat címe Rock and roll közlegények. Én ezzel kicsit vitatkoznék, te a rock and rollban azért annyira nem vagy közlegény… Tulajdonképpen ez kicsúszott a számon, vagy a tollamból, mert van egy ilyen dalszöveg, amit most a közelmúltban írtam és ezt játszuk is a turnén, hogy: Tulajdonképpen ez volt a motivációm, és mellesleg, én szívvel-lélekkel tényleg annak is érzem magam. Nyilván a rock and roll alatt nem azt a fajta vonulatot értem, amit mondjuk a Hungária is játszott, hanem egészen mást, de rock and rollisták vagyunk azért mindannyian. Így már érthető ez a turnécím. Folytassuk azzal, hogy a korábbi időszakban Zajzon Gáborral dolgoztál együtt huzamosabb ideig, aztán most tavasszal eljött a váltás, két fiatalemberrel álltál össze ismételten. Erről a váltásról mondanál nekünk valamit? Természetesen. Gábort és az egész családját gazdasági megokolású kihívások kiszólították Írországba, úgyhogy kiköltözött. Ez szomorú, hogyha csak a társadalmi vonatkozásait nézzük is, mert egy komplett családnak el kellett hagynia a szülőhazáját azért, mert nem tudtak itt megélni. Ez a történés terelt engem afelé, hogy régi társaimmal újítsam meg a kapcsolatot, akikkel még 2008-ban, 2009-ben és 2010-ben is együtt dolgoztam. Illetve, az akkori öttagú zenekarból - aminek az ötödik tagja én voltam- négyük közül kettővel dolgozunk most együtt, két hihetetlen tehetséges fiatal fickóval, a 34 éves Horváth Ákoskával és a 39 éves Nagy Gergővel. A Rock and roll közlegény kapcsán emlegettél új dalt, ha jól tudom, ebben a programban három új szerzemény is szerepel. Mikori keltezésűek ezek, illetve, a történetükről egy-két mondatot mondanál nekünk? |
Hála Istennek nagyon termékenynek érzem magam mostanában, úgyhogy elég sok dalt írtam. Három, illetve négy új dal hangzik el a koncerteken. De legyen ez meglepetés a koncertre látogatóknak, mert ugye, magyarázni mit lehet egy dalról? Azt meg kell hallgatni! A Rock and roll közlegény, amit már emlegettünk, a koncertünk harmadik dala, amiben elmondom, eléneklem azt az ars poeticát, ami mentén én valaha megéltem ezt a műfajt, és ahogy kezdtem ezt a dolgot művelni.
Értem. 2008-ban tértél vissza ezzel az akusztikusabb felfogású zenével. Mi motivált abban, hogy megint színpadra lépj? Nálad hosszú időszakok szoktak kimaradni a zenei pályafutásodban.
Hát, tulajdonképpen ez egy nagyon régi ars poeticám, ami a szívemen belül, meg a négy falon belül, az otthonom falain belül már nagyon sokszor megszólalt, és tulajdonképpen, mint minden szerző, én magamat nagyon szerényen sorolom a nagy vénájú zeneszerzők közé, mert azért az nem vagyok, de az akusztikus gitárral nagyon jó barátságban vagyok most már több évtizede. Úgyhogy, amikor én azokat a dalokat játszom, amiket megszülök, azoknak tulajdonképpen a keletkezési körülményeit szándékozom színre vinni, mert amikor megírom, tulajdonképpen egy egyszerű akusztikus gitár adta közegben jönnek létre. Úgyhogy ez egyfajta reprodukció, hogy a négy fal között megszületett dalokat egy picit tágabb értelmezésben és kicsit kibővített hangzásban, de színre vigyük. Régi-régi vágyam volt ez, én mindig a nyugisabb dolgokat kedveltem. Hát, a Piramissal, meg az azt megelőző időkben nagyon lelkes, nagyon mozgalmas dolgokat éltem meg, de hát ez egy másik fazettája a személyiségemnek - ha lehet így mondani. Ezzel a 2008-tól működő akusztikus hozzáállással én nagyon-nagyon boldogan megyek színpadra, mert nagyon szeretem, ez nagyon én vagyok.
|
Engem az ellentettje is érdekelne, az „elektromos verzió”. 2013-ban beszélgettünk egyik koncerted után és kérdeztelek is erről. Nekem, meg gondolom, sokaknak hiányzik az a tüzesebb, húzósabb elektromos vonulat. Te hogy állsz ezzel, lesz-e még valaha ilyen Révész koncert? Tulajdonképpen valami titkos tervem van jövő nyárra, erről még nem szívesen beszélnék, mert nagyon sok mindennek a függvénye, hogy ez meg tud-e valósulni, de valószínű, hogy még egyszer azért felállunk és csinálunk valami ütősebb dolgot. Erről legyen elég ennyi egyelőre, jó? Hát, ez már engem nagy örömmel tölt el, izgatottan várom majd a híreidet ezzel kapcsolatban. De addig is nézzük azt, hogy mostanában saját magad írod a dalaidat. Korábban dolgoztál - a ’85-ös, ’93-as lemezen is- külső szerzőkkel, többek közt Cziránku Sanyi, Presser Gábor stb., stb. Van-e ilyen terved a továbbiakban? Tehát, hogy külső szerzőkkel is dolgozz, ne csak saját magad írd a dalaidat. Most úgy érzem, hogy sikerült kiteljesíteni ezt a fajta habitusomat. Nagy örömmel dolgozom a dalaimon. Én bíbelődő ember vagyok, aki szeret egy zenével, szöveggel nagyon sokat foglalkozni, úgyhogy szívem szerint én nem tágítanék ettől. Ennek ellenére, hogyha valami telitalálatba futok bele, amit valamilyen áramlat felém húz, akkor biztos nem zárkózom el. De nagyon szívesen járom a saját magam útját, miután rengeteg dalom van kész, zenével, szöveggel, kompletten. |
 |
Ez előre vetítheti azt, hogy akár a közeljövőben egy stúdiólemezt is összehozzál?
Hát, tudod, ezt olyan sokszor elmondtam, hogy a lemezkiadás mélyrepülésének az idején nagyon meggondolandó dolog ez, de tulajdonképpen örömmel tenném - természetesen. Ahhoz nagyon össze kellene állnia egy olyan konstellációnak, ami minden szempontból megteremti azokat a feltételeket, amelyek keretében nyugodtan lehetne egy stúdiólemezt készíteni.
Az idei évben a Piramis ünnepli a 40 éves jubileumát, pontosabban az egykori Piramis néhány tagja, illetve egy új felállás, ami korábban Piramis Plusz néven is koncertezett, de már most ezt a plusz jelet egyre inkább elhagyják. Milyen emlékeid vannak a Piramissal kapcsolatban a jubileum évében, illetve mennyire követed ezt a mostani Piramist?
A Piramis, az úgy érzem - mind az ötünk nevében mondhatom-, hogy életünk legsikeresebb, legemlékezetesebb öt-hat éve volt. Csak szeretettel emlékszem rá, úgyhogy bárki, aki mást érez vagy gondol, az téved, mert igenis szeretettel őrzöm az emlékeimben. A mai dolgokat nem követem, én még ezt a zenekart, ezt a felállást nem hallottam soha. Üzenni üzentem már nekik azt, hogy csináljanak új dolgot, ott vannak a nagyszerű szerzők, az egykori szerzők, Gallai Peti és Závodi Jani is, csináljanak új dolgokat… Szóval, ne csak a régi legendáról húzzák le a bőröket. Öreg fejemmel, hogyha én képes vagyok arra, hogy megújuljak és vadonatúj dolgokba csapjak, hát akkor ők is ugyanezt megtehetnék. Úgyhogy ennyi mindösszesen a véleményem, de sok szerencsét kívánok nekik és vigyázzanak a nimbuszunkra, és ne devalválják, és ne húzzák le a dolgokat egy alacsonyabb minőségi szintre, mint ami volt, és amit a Piramis neve jelent, jelentett. Sajnos, sok levélből arról értesülök, hogy nagyon félvállról veszik a dolgot. Ezt nagyon szomorúan hallom, de hangsúlyozom, hogy személyes tapasztalatom nincs!
 |
Nekem van, és azt kell mondanom, hogy sajnos a hozzád eljutó visszajelzések igazak. Viszont, úgy hírlik, hogy a szeptemberi budapesti koncerteden, a MOM-ban ott volt Som Lajos, illetve Závodi Janó is. Találkoztatok, beszéltetek? Nagy-nagy örömmel vettem mindkettejük feltünését. Kezet nyújtottam Lajosnak, hát, a tudott egészségi állapota miatt egy kicsit zavaros volt a tekintete, én meg éppen útban voltam dedikálni a lemezeket, meg plakátokat, úgyhogy sok időm nem volt erre. Janóval egy kicsit bővebben tudtam beszélni, öröm volt viszontlátni, nagyon-nagyon kedves mosollyal, kedves baráti gesztussal üdvözöltük egymást, és abban maradtunk, hogy majd a közeljövőben beszélünk, mert lehetnek még közös dolgaink... Másik kultikus zenekarod a Generál volt. Ott is volt egynéhány összeállós buli, ahol te is, Charlie is énekeltetek, illetve Tibuszékkal, Karácsony Janóval zenéltetek. Ennek részedről esetleg adódhat még folytatása, ha fölkérnének? Hát, hogyha valami nagyon illdomos, és az életrendemhez, illetve főleg az időrendemhez illeszkedni tudó dolog lenne, akkor beszélhetnénk róla, de gyanítom, hogy ez elég nehezen összehozható, miután minden fickó nagyon elfoglalt. |
Most tudomásom van arról, hogy ők valamikor decemberben játszanak. Örömmel hallotam, hogy egy olyan felállásban, ami soha nem egzisztált állandó alkotó közösségként, mert James Charlie-val nem játszott együtt, és most ez van készülőben. Nagyon örülök neki, minden jót kívánok nekik is, csinálják a dolgukat, jól teszik!
Van egy legenda, ami ha jól tudom, igaz is, hogy te anno, valamikor a ’70-es években meglátogattad Angliában Robert Plant-et a Led Zeppelin énekesét az otthonában. Ennek a történetét elmesélnéd?
Húúú, hát ez nagyon-nagyon hosszú lenne. Sajnálatos módon egy olyan apropó, nagyon erősen idézőjelbe teszem az apropót, tette lehetővé a találkozást, hogy egy amerikai turnéjuk félbe maradt, miután a Plant-nek az ötéves Karac nevű fia akkoriban meghalt - ez 1977-ben volt. Úgyhogy én éppen nászútra készültem Angliába egy hónapra, és ezen belül, 1977. szeptember 15-én délelőtt fél 11-kor sikerült elmenni hozzá. Csak a kapuban találkoztunk, és hát nagyon hosszú lenne elmesélni az előzményeket, egy könyvet szorongattam, az amerikai Circus magazin Robert Plant The Golden Boy Of Led Zeppelin című kiadványát, amit dedikált nekem, és a szomorúsága és a gyásza ellenére hihetetlen, hogy mit írt bele. Csak azt a két szót: Smile on!, ami azt jelenti, hogy mosolyogj. Szóval, egy ilyen lelkiállapotban lévő embertől egy ilyen pozitív üzenetet kapni, amit ő odavésett a könyvembe, ami mind a mai napig megvan természetesen, hát ez nagyon nagy öröm volt. De találkoztam vele Budapesten is egyszer, egy pár percre volt időnk a Petőfi Csarnokban, az is nagyon emlékezetes volt, mivel én őt nagyon szeretem és nagyon tisztelem.
Pont ezt akartam kérdezni, hogy őt nevezhetjük az egyik legnagyobb zenei példaképednek?
Egyértelmű, nekem ő az ízlés legnagyobb embere! Szóval, ahogy a Zep dolgokat ő megoldotta, ahogy az az utáni időket is átzenélte, most már immáron több évtizede jelen van a zenei világban és csak ízléses dolgokat csinál. Ez nekem nagyon nagy útmutató, szóval – továbbra is – emiatt én nagyon szeretem őt.
Te a rock and roll életforma ellenére elég korán fordultál a spirituális életforma felé. Mi vitt erre az útra, illetve mikortól foglalkozol te ezekkel mélyebben?
Nagy találkozásoknak, nagy emberi találkozásoknak, öreg barátaimnak köszönöm ezt. Egy fotóművésznek, Harmat Istvánnak, aki sajnos már ’82-ben meghalt, és a milliószor emlegetett Szepes Mária írónőnek, akinek a barátságát élveztem a haláláig. Szóval ezekkel az emberekkel nagyon jó, hogy az élet megajándékozott, mert mindazt a szellemi muníciót, ami mindmáig él a szívemben és a lelkemben, ezt tőlük kaptam - többek között. Sajnos a korán szétment családomban nem nagyon volt alkalom összegereblyézni ilyen típusú ismereteket, de ők nagyon nagy segítséggel, emberséggel, szeretettel, barátsággal és tudással megosztották velem az ő javaikat.
Én úgy gondolom, hogy most az életednek egy nagyon boldog szakaszát éled, hiszen sikeresen koncertezel és néhány évvel ezelőtt megszületett a kislányod is.
Hála Istennek, minden rendben van! Termékeny vagyok, nyugodt vagyok, kiegyensúlyozott is, dolgozom, örömmel teszem a dolgomat, mint ahogy mondtam, rock and roll közlegényként. Nem is foglalkozom mással tulajdonképpen, teszem a dolgomat. Szóval, ennyi az én titkom.
Engem érdekelne, hogy hallgatsz-e mostanában zenét. Mert logikusan játszani játszol, de hogy van-e még benned igény arra, hogy esetleg újdonságokat hallgass, vagy esetleg nosztalgiázva a régi dolgokat?
Hát, az öt és féléves leányunkkal, Ráhellal nem lehet nem hallgatni zenét - amit örömmel teszek természetesen! A figyelmébe ajánlok egy-két dolgot, amibe beleszeret, és akkor azokat a dalokat-lemezeket mostanában elég sokat hallgatjuk. Most így van ez a komplett Beatles életművel is, a Beatlesnek az összes lemeze be van tárazva egy kis lejátszóba és hol az elsőt, hol az ötödiket, de hallgatjuk közösen. Most már épp az elmúlt napokban voltak olyan pillanatok, hogy a kanapén elheveredett és teljesen nyugiban hallgattunk zenét. Eddig táncolt, mozgott rá, játszott közben, de most volt olyan, hogy a feje alá tette a két kis kezét és az ölemben pihent, én simogattam, masszíroztam a lábát, és zenét hallgattunk. Olyan felemelő volt, hogy képes már erre, és hallja a finomságokat a dalokban. Megtanulta már a neveket is természetesen, és mondja, hogy most John énekel, most Paul énekel, most Ringo… Úgyhogy többek között ezeket hallgatom, de nagyon várok vadonatúj Aerosmith zenét, mert nagyon szeretem őket, David Gilmore-nak, Roger Waters-nak, a Floyd legénységének minden áramlata izgalmas számomra, úgyhogy őket azért hallgatom szorgalmasan. Új dolgokat nem annyira direkt módon, csak ami eljut hozzám, de alapból kevesebbet, mint a klasszikus régi zenékből.
Ez aranyos volt, amit a kislányodról meséltél! Én is arra emlékszem, hogy nekem is a lányom három éves korában megszólalt egy zene hallatán, hogy ez Jimi Hendrix? Nagyon nagy fogékonyság van a gyermekekben, és meghatározó, hogy milyen zenével szembesülnek, mit hallgatnak, ez a későbbi életük folyamán is nagy befolyással van. Még egyetlen kérdés: hogy ajánlanád a koncertjeidet? Mi lesz benne, milyen hangulattal telik?
Teljes szívvel és lélekkel ott leszek minden elkövetkezendő koncertemen, mint ahogy eddig is ott voltam, úgyhogy mást nem ígérhetek. Örömmel mondom, hogy a miskolci helyszínre nagyon vágyom vissza. Abba a szép házba… Két évvel ezelőtt betettem oda a lábamat, akkor az üres színpad közepén megállva elállt a lélegzetem, mert nagyon szépre sikerült a felújítás. Nagyszerű helyen vagytok ott a város szívében, és a közönség, aki megtisztelt annak idején, nagyon jó, nagyon szép pillanatokat okozott nekem. Úgy érzem, hogy mi is nekik, mert a sikerünk arról tanúskodott. Most ugyanezt a szívvel-lélekséget szeretném odavinni és örömmel várok mindenkit, aki érdeklődik a zenénk iránt.
PAYA
fotók: Kelemen Tiborné Fekete Éva
 |
 |
2016. április 20. 11:52