Életképek – Organism
Az életképek sorozatunkat kibővítettük a legfiatalabb kollégák irányába is. Igyekszünk minél több olyan zenészt/zenekart megszólaltatni, akik az elmúlt évben részt vettek a Cseh Tamás Programban. Ebben a sorozatban ugyanazon kérdéseket tesszük/tettük fel számos hazai művésznek azt remélve, hogy a válaszaikból (önállóan és összességükben is) egyedülálló kép rajzolódik majd a hazai zenei életről és a zenész hivatásról.
Mivel foglalkozol éppen?
Keresem a lehetőségeket zenekarunk számára. Dolgozom egy nagyzenekari darabon, szervezem a CSTP-s kötelezettségeink teljesítését (lemez, klip, médiamegjelenések).
Mik a szakmai terveid a közeljövőre?
Szeretnék zenekarommal minél több új helyszínen, rendezvényen játszani. Jó ideje tervezem, hogy a környékbeli országokba koncerteket, esetleg kisebb turnét szervezek; remélem hamarosan bele tudunk vágni a megvalósításba is. A nagyzenekari darabomat szeretném ezen kívül bemutatni a közeljövőben (talán a jövő évben sikerül), illetve jó lenne lemezre venni az anyagot.
Tervben van még egy következő konceptlemez megírása is.
Ezeken kívül szeretném tovább képezni magam, szívesen tanulnék más orgonistáktól.
Új anyag? Koncertek? Szólótervek? Zenekari tervek?
Az Organism zenekarral jelenleg egy új lemezanyagon dolgozunk (Praise the Notes), éppen az utómunkák zajlanak, remélhetőleg hamarosan hallgatható lesz. Koncerteket folyamatosan szervezek, igyekszem havonta legalább egy alkalommal megjelenni valahol a zenekarral. Legközelebb április 6-án a Budapest Jazz Club-ban megrendezésre kerülő „Magyar Jazz Ünnepe” rendezvényen játszunk, ahová CSTP-s mentorunk, Bágyi Balázs hívott meg bennünket.
Szerinted merre tendál a hazai zeneipar?
Nem igazán tartom magam a zeneipar résztvevőjének, így nem tudom sajnos megmondani.
Mit jelenthet a CSTP támogatás egy kezdő zenekarnak? Mit jelentett nektek?
Számunkra komoly támogatást adott, a programnak köszönhetően felvehettük lemezünket, készíthetünk egy videoklipet az egyik dalunkhoz (ami egy animációs kisfilm lesz). A sok egyéb kisebb pályázati cél megvalósításában is kaptunk, kapunk segítséget: meghívhattunk közreműködőket a lemezfelvételre, koncertjeinkre; a koncertek és a zenekar promócióját is sokféleképpen segítik.
Jelentkeztek más pályázatokra, például az NKA, CSTP vagy más intézmény kiírására?
Alkotói támogatásra már másodszor adtam be pályázatot az NKA-hoz, eddig mindkét alkalommal sikerrel. Természetesen az idei évben kiírásra kerülő pályázatokra is nyújtunk be anyagot; rengeteg tervem van, remélem sikerül minél többet megvalósítani.
Szerinted meg lehet élni ma a zenélésből - te ebből élsz?
Nem a zenéből élek, van egy „civil” állásom, melynek köszönhetően kicsit nagyobb a szabadság számomra a zenei terveim megvalósításában. Persze rengeteg nehézséggel jár a napi 8 (vagy több) óra munka összeegyeztetése a zenei teendőkkel (mindennapos gyakorlás, fejlődés, zeneszerzés, koncertszervezés és egyéb zenekari ügyek intézése). Ezért van jelenleg „csak” egy zenekarom, többet nem tudnék a napirendbe illeszteni.
Próbáltam zenéből élni, de hamar feladtam; nem szeretek párhuzamosan kettőnél több, különböző műfajú zenekarban dolgozni; tanítást pedig még jó darabig nem vállalnék. A környezetemben sok zenész ismerősöm próbálja folyamatosan fő és egyetlen tevékenységként a zenélést folytatni. Szinte mindegyikőjük zenét tanít valamilyen intézményben és/vagy magánórákon, illetve próbálnak minél több olyan zenekarban játszani, ahol folyamatos bevételi forrás is akad.
Mennyit keresel egy évben? (csak ha nem sért a kérdés)
Zenéből? Örülök, ha nem terhelem túlzottan a családi kasszát. Többnyire a pályázati forrásoknak köszönhető, ha egy-egy nagyobb projektünket tudjuk finanszírozni (lemez, koncertfelvétel, videók, fotózás, stb.). A korai időszakban hónapokig gyűjtöttem, mire akár egy stúdiózásra valót összeraktam. Most már csak akkor vágok bele ilyesmibe, ha van pályázati forrás igénybevételére lehetőség. A koncertek legtöbb esetben számomra szintén megterhelők anyagilag: zenekarszállítás, road (egy 150 kilós Hammond orgonával nem egyszerű az élet), fotózás esetleg koncert-vagy videofelvétel, vagy egy „sztárvendég”; jegybevételből ezek nem finanszírozhatók a mi esetünkben (rétegzenéről van szó), így korábban a gyűjtögetés, spórolás; jelenleg pedig a pályázatok finanszírozzák ezeket a költségeket.
És a rezsiköltségeket (állandó, havidíjas próbaterem például) nem is említettem még.
Milyen területről származik több bevétele ma egy hazai zenésznek: koncertből, vagy lemezeladásból, esetleg jogdíjakból?
Koncertből nekem nem származik jövedelmem; ha bevételem van (nagyon ritka eset), többnyire felhasználom más zenekari kiadás finanszírozásához. Persze az éves koncertmennyiség kb 70 %-a esetében csak azt nézem, hogy a két „hivatásos” zenészkollégám fizetését megkapjuk tiszteletdíjként; a zenekarszállítás (ami elsősorban az orgona miatt kell) legtöbbször nekem még további költségként jelentkezik.
A tavalyi évről 5000 HUF alatt volt a szerzői jogdíjam, így az Artisjus ki sem fizeti majd; tehát ez sem jelent bevételt.
Lemezeladás: saját forrásból vettünk fel egy EP-t 2014-ben, 50 darabot hanghordozón (CD papírtokban) gyártattam is. Ezek legnagyobb részét promóciós céllal ajándékba adtuk (például koncertszervezőknek, rádióknak), kb 20 darabot adtunk el, melyeket többnyire ismerőseink vettek meg, és koncerteken is sikerült pár darabot „értékesíteni”. Ezeket egyfajta adományként, támogatásként kezeltem és visszaforgattam ismét a zenekar további működési költségeire.
Mit gondolsz a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt a helyzet? Ha igen, szerinted miért?
Az a tapasztalatom, hogy a zenész nagyon sok esetben jó néhány helyszínen a legalsóbb „kasztot” képviseli, sokszor még a takarító vagy biztonsági személyzet is nagyobb tiszteletet kap. És egyre kevesebb a pozitív élményem sajnos. A régi helyzetről csak mások (többnyire tanáraim) elbeszélései alapján tudok következtetni; innen úgy tűnik, jobb lehetett. Az mindenképpen szembetűnő számomra, hogy az 50-es évektől a 80-as évekig rengeteg új zenei irányzat született és egy-egy (sokszor reménytelennek ítélt) előadót a zenéjét szerető közönsége egészen magasra tudott emelni. Ma alapvetően nagyon nehéz saját, nem a jelenlegi zenei normák szerint megjelenő zenével közönséget találni. Bár azt hiszem, hogy megfelelő kreativitással és kitartással a sokféle csatornának köszönhetően nem lehetetlen egy rétegzenét játszó zenekar köré közösséget építeni.
Van példaképed?
Többnyire orgonisták: Jimmy Smith, Jimmy McGriff, Larry Young, dr. Lonnie Smith és Eddy Louiss, Fogarasi János (persze még folytathatnám a sort…). Rajtuk kívül Frank Zappa inspirál még nagyon hosszú ideje.
Van-e jelölted, hogy kiből lehet/lehet-e egyáltalán valakiből magyar világsztár?
Szerintem ennek a „világsztár” fogalomnak egyre kevésbé van értelme. Bárki lehet úgymond sztár bármilyen ötlettel közösségi site-ok, blogok, vagy bármi egyéb segítségével (azért a többszázezres vagy akár milliós nézettség, vagy követők szerintem a régi „sztár” fogalom szerint is számítanak). Úgy tűnik, mintha a zenélés önmagában egyre kevésbé lenne érdekes.
Sokkal fontosabb szerintem, hogy minél több boldog, örömből zenélő zenész álljon a magyar színpadokon. Sok keserűség fakadhat a túlzott elvárásokból, túl nagy célokból (melyek ráadásul manapság egyre nehezebben tarthatók fenn hosszútávon).
Hogy látod magad 20 év múlva?
Ennyire előre nem merek tervezni – az utóbbi évek negatív tapasztalatainak köszönhetően inkább kisebb léptékű terveket igyekszem apró lépésekben megvalósítani.
Mi a véleményed a tehetségkutatókról általában?
Igyekszem magam távol tartani ezektől a „jelenségektől”; részt nem vennék rajtuk soha és nem is követem egyáltalán egyiket sem. Általában a zenei, művészeti versenyeket sem tartom teljesen „normális” dolognak; a verseny fogalma szerintem távol áll a művészettől, nem lenne szabad belekeverni.
Mi a véleményed a zenei utánpótlásról?
Fontos lenne szerintem a magyar iskolarendszer mielőbbi teljes átalakítása, de ez azt hiszem, hogy csak kis részben tartozik a jelen kérdéshez.
Jó lenne, ha a művészeti oktatás-nevelés sokkal inkább része lenne a művészetet nem hivatásként választó fiatalok nevelésének is. Nem vagyok szakember, de azt tapasztalom, hogy jóval több a zenekar és a zenész, mint ahány lehetőség van hazánkban. Szerintem a sok végzett fiatal zenésznek sokkal komolyabb ismeretekre lenne szüksége a háttér működéséről. Talán valamiféle gyakornoki vagy mentori rendszer bevezetése segíthetné az egyre bonyolultabb feladatok megismerését és átlátását.
Mi a véleményed a fesztiválokról?
Kevés fesztiválon vettünk eddig részt – az a tapasztalatom, hogy nagyon nehéz bekerülni még a kisebbekre is. Olyan, mintha egyre kevésbé szólnának arról, hogy egyfajta showcase-ként lehetősége legyen újabb, ismeretlenebb formációknak is egyszerre viszonylag sok emberhez eljutni (persze a nagy, „húzónevek” mellett). Inkább a közönség igényeinek kielégítése látszik célként számomra. Persze azért pozitív ellenpéldákkal is találkozom, csak sajnos nagyon ritkán.
Mi a véleményed a zenei klubéletről?
A mi műfajunkban (jazz) egyre nehezebb a helyzet: évről évre kevesebb a jazz-t (is) befogadó klub a fővárosban (míg például Prágában egyre több az ilyen hely). A meglévő klubokba fél vagy egy évre előre be kell jelentkezni (ha egyáltalán a túlterheltség miatt vissza tudnak jelezni a szervezők). Szerencsére a legtöbb helyszínen rendkívül elhivatott és a műfaj iránt elkötelezett koncertszervezők dolgoznak, így az események azért pozitív felhanggal zajlanak le.
Szerinted mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen?
Ha újra annyira fontos lenne az emberek számára a zene, mint mondjuk talán a ’60-as, ’70-es években volt. Úgy tűnik, mintha az a fajta sokszínűség folyamatosan szűkülne; az egyedi, minőségi zenét játszó projektek közül még mindig azok tudnak tömegeket megmozdítani, akik azokban az időkben indultak. Esetleg az általános iskolai zeneoktatás feltámasztásával is lehetne hosszú távon javítani a helyzeten. Persze én most csak a minőség és a „választék” szempontjából közelítettem meg a kérdést; ha bizonyos fesztiválok és nagy koncerthelyszínek nézőszámait néznénk, biztosan észrevennénk a „lendületet”.
Köszönjük a beszélgetést
soundcloud.com/organismmusic
youtube.com/Organismmusic
facebook.com/organismmusic
2016. április 7. 06:45