Tanglewood TW40
Sokáig gondolkodtam, mit csináljak ennek a cikknek a címével, mivel a hangszer teljes neve kacifántosabb, mind egy spanyol Doné... íme: Tanglewood TW40 O AN E Sundance Historic Elektro-akusztikus gitár. Normál esetben ez a név megjegyezhetetlen és még inkább megbocsájthatatlan lenne, de ez a gitár annyira nagyszerű, hogy simán hajlandó vagyok ezt is elnézni neki.
Már első pillanatra bele lehet szeretni a minimalista dizájnba és az orchestra – egyébiránt Martin CF – méretű hangszerbe. A gitárt tömör fenyő top, mahagóni nyak, rózsafa fogólap és húrláb, oldalán és hátulján rétegelt mahagóni faanyagok alkotják. Utóbbi beindított bennem egy vészharangot, de amint az első hangot megszólaltattam, azonnal éreztem, hogy ez egy szép barátság kezdete lesz... A húrlábban a nyereg, a csapok, valamint a szemöldök is elefántcsontból készültek. Ez pont az a típusú hangszer, amelyben úgy nincs semmi, hogy közben mégis benne van minden. Le a kalappal Michael Sanden tervező előtt, tényleg historikus érzést kelt az emberben. S ez az érzés egyre csak növekszik, ahogy haladunk előre az ismeretségünkben, s megpillantottam a valóban ódon hatású nyitott mechanikás (Waverly típusú) hangoló kulcsokat.
Az egész hangszer érintése, testének kis méretei, a nyak nem túl vaskos kialakítása, mind-mind egyre csak vonzóbbá teszik ezt a gitárt. A játékkomfortérzet nagyon magas, alkalmasint a kétszer, sőt háromszor drágább kategóriák magasságába emeli a TW40-est.
Amikor az első videókat láttam a hangszerről – ahol giga fingerpicking játékosok tolják elégedett arccal a brutál témákat – kissé be voltam tojva, hogy a magamfajta ujjbeggyel és pengetővel játszó „akusztikus amatőr” is tudja-e majd élvezni ezt a nagyszerűséget, de csakhamar kiderült, hogy a hangszer megszólalása, tónusainak kiegyenlítettsége annyira el lett találva, hogy egészen bátran mondhatom ritkaságnak számít az ilyen gitár. Igazából nem is tudom eldönteni, hogy klasszikus folkos hangzásúnak, vagy modern fúziósnak tartom-e. Talán mindkét árnyalat egyaránt jelen van benne... de baromi jó arányban, az biztos. A legjobban talán a következő jelzőkkel tudnám leírni a hangot... nagyon gazdag, telt, csengő, megdöbbentően hangos, de nem agresszív és még csak nem is tolakodó. Ez egy ritka míves hangzás, amibe – szerintem – nagyon könnyű beleszeretni.
Nagyon stílusosan illeszkedik – az elsőre szinte láthatatlan – Fishman Sonitone pickup és pre-amp is a hangszerhez, amelynek kezelőit (egy hangerő és egy tónus tárcsa poti formájában) a hang-lyuk nyílásának felső/belső szélén érhetjük el. Legelőször ez a megoldás nem jött be nekem, mert kényelmetlennek ítéltem, de menet közben rájöttem, hogy igazából tökéletesen jó ez így, hiszen annyit úgysem állítgat egyetlen játékos sem, hogy ez ne lenne megszokható. Az általa létrejövő erősített hang viszont nagyon is megszokható, teljesen jól közvetíti az akusztikusan megismert hangzást az erősítő felé. Egy jó minőségű akusztikus erősítővel, vagy egy előfokkal, netán processzorral közvetlenül a keverő, esetleg a hangkártya irányába... gyakorlatilag teljes értékű sound a végeredmény.
Abban egészen biztos vagyok, hogy a TW40 jelentősen túlmutat a saját árkategóriáján, sőt még a föléje pozicionált – akár (a közvélekedésben) legjobbnak tartott gyártók által létrehozott és forgalmazott – modelleken is. Ennek okai nem pusztán a felhasznált anyagokban és technológiákban keresendők, hiszen más gyártók is használnak hasonlóan jó minőségű anyagokat, technológiákat és kivitelezést is. Ennek a hangszernek viszont kimondottan pozitív egyénisége, és egyediségérzete van (tisztelet érte Michael Sanden Úrnak), amely mindenképp kiemeli a hasonló árkategóriájú – és nem győzöm hangsúlyozni, hogy számos esetben a lényegesen magasabb árkategóriájú – hangszerek sorából is. Akusztikusan és elektromosan erősítve is kiválóan használható akár élő, akár stúdió környezetben. Épp ezért jó szívvel ajánlom akár professzionális/alkalmazott muzsikusok felhasználására is... „Garantált teljesítmény” jeligével.
A hangszer áráról és megvásárolhatóságáról ezen az oldalon lehet tájékozódni!
Aki nem hiszi, járjon utána: Andrásik Remo
2016. március 30. 13:41